Az előzmények némiképp viharosak, a második deficitcsökkentő csomagból kimaradt a helyi közigazgatás reformjára vonatkozó rendelkezés, e kérdést elnapolták, ugyanis hét elején a kormány illetékesei nem ismerték pontosan, hogy országos viszonylatban hányan is dolgoznak az önkormányzatoknál. Ezen átlépve, Bolojan hétfőn este felősségvállalással előterjesztette a parlamentben azt az öt rendelkezést, amely a második csomag gerincét képezi – köztük a bírák és ügyészek nyugdíjazására vonatkozót is. Ezek akkor lépnek érvénybe, ha az ellenzék ígért bizalmatlansági indítványait a parlament elutasítja, ez utóbbinak egyébként meglehetősen nagy az esélye. Amíg politikai támogatása van, Bolojan nem tágít, aligha remélhető, hogy visszatáncol bármelyik intézkedéstől, a héten is rendkívül határozottan állt ki azok mellett, szükségszerűségük, a jövő iránt érzett felelősség mellett érvelve.

Az önkormányzati dolgozókat érintő elbocsátási hullám kapcsán Kelemen Hunor tegnap megjegyezte, egy valós reform jóval több a dolgozók elbocsátásánál. Az RMDSZ elnökének észrevétele azt is egyértelműsíti, hogy ami most, első hullámban történik, az csupán egy gyors, tűzoltás jellegű kiadáscsökkentés, és ez természetesen nem elég: az állami rendszerek – köztük most kiemelt helyen szerepel a helyi közigazgatás – újragondolása, hatékonyabbá tétele jelenti az igazi, immár halaszthatatlan kihívást. 

E tekintetben a mostani „bonyolult” kormánykoalícióban továbbra is lesznek viták, nézeteltérések, ám a feleknek megoldást kell találniuk. És hogy valójában mennyire rendszertelen ez a rendszer, jól tükrözi az a tény is, miszerint a kormánynak – pontosabban a prefektúrákat tömörítő belügyminisztériumnak, illetve a fejlesztési tárcának – mindeddig nem volt naprakész, pontos információja arról, hogy országos viszonylatban hányan és milyen munkakörökben dolgoznak a helyi önkormányzatoknál, e napokban összesítik ezeket az adatokat is.

Rendet teremteni végre a rendetlenségben – ekképp is tömöríthető eme utolsó pillanatokra hagyott, politikai tekintetben hálátlan feladat. Nagy fába vágták a fejszéjüket, Bolojant és kormányát reggeltől estig lehet szidalmazni, lehet a távozásában reménykedni, ám egyet nem lehet: úgy tenni, mintha minden rendben lenne, mintha minden úgy lenne folytatható, mint eddig, és mintha nem kellene állami ágazatokat, szakmai közösségeket érintő, radikális intézkedéseket hozni. 

Valójában sokkal nehezebb életképesebb és méltányosabb állami rendszereket felépíteni, mint most hirtelenjében lefaragni a kiadásokból. Mert kiváltságokat megszüntetni, megszokott kedvezményezettséget, pazarlást felszámolni jóval bonyolultabb, mint kizárólag pénzügyi korlátokat szabni. 

További ellenkezés, tiltakozás is várható, ám mindemellett a lakosság joggal várja el azt is, hogy az eddigi megszorítások mellett hasonló intézkedéseket léptessenek életbe mindenütt, ahol túlköltekezés, túlméretezés, pazarlás tapasztalható. Ne csak a pedagógusok és az elbocsátandó önkormányzati tisztségviselők kényszerüljenek a nadrágszíj meghúzására, a kormánynak minden állami intézményét alaposan, ridegen górcső alá kellene vennie. És ezúttal bizony szétnézhetnek a belügyi alakulatok, a titkosszolgálatok háza táján is, a nyugdíjkorhatár vélhetően az ott dolgozók esetében is kitolható hatvanöt esztendőre.

Fotó: gov.ro