Sajnos, úgy tűnik, ilyen szempontból nálunk a legszomorúbb a helyzet, mert az emberek itt bíznak legkevésbé a politikai pártokban (10 százalékuk), és ráadásul még egy év sem telt el a választások óta. Pedig hogy törekednek a pártok, és még koalícióba is képesek összeállni, hogy mentsék a hazát, melynek államháztartási hiánya 10 százalék, és amiről most ártatlanul bevallották, hogy nem is tudták, pedig nagyjából ugyanezek a pártok kormányoztak korábban is, és ők okozták ezt a csődöt. Milyen könnyű volt mindenféle meg nem érdemelt fizetéseket, juttatásokat, nyugdíjakat adni, most meg valahogy vissza kellene venni azokból. A lakosság és a magánvállalkozások már jó előre megkapták ajándékcsomagjukat energiaár-emelés, áfaemelés és egyéb emelések formájában, valamint jövőre egy szép adó- és illetéknövelési ígéretet is. Aztán, ha a nyögvenyelős második csomag, ami nem a „jónépet” érintené, nem jön össze, akkor kaphatnak még egyet a nyakukba szintén áfaemelés formájában. Így nem csoda, ha alacsony (15 százalékos) a parlamentbe vetett bizalom is. 

A kormányfőben 11 százalék bízik (pedig nem volt nagy tolakodás ezért a funkcióért), és most ráadásul azzal is fenyegetőzik Ilie Bolojan, hogy ha terveit megfúrják, akkor lemond. És kit talál(ná)nak helyette? Abban lehet, még annyira sem bíznánk. A kormányban a megkérdezettek 16 százaléka bízik. Egész kerek Európában sehol nem ilyen nagy a kétkedés a vezetőkkel szemben, mint nálunk.

Nagy százalékban szavaztunk Nicușor Danra, aki a vizsgálat időszakában még egészen friss volt, de benne is csak a megkérdezettek 35 százaléka bízik. Vigasz, hogy rosszabbul áll ilyen szempontból a francia elnök, Emmanuel Macron, pedig ő néha Európa vezetőjének szerepét is eljátssza. Elnökünk nem kíméli magát, már háromszor is járt a Moldovai Köztársaságban. Most találkozott Ursula von der Leyen asszonnyal, az Európai Bizottság elnökével. Sajnos a miniszterelnöknek, Ilie Bolojannak annyi dolga volt, hogy neki nem jött össze vele a találka. Pedig kérhetett volna némi pénzt a hiányunk pótlására, mivel neki lehet elég, ugyanis megmondta: „Ötszörösére növeljük a védelemre és tízszeresére a katonai mozgékonyságra szánt beruházásokat. Együtt harcolunk, hogy jobban tudjuk hasznosítani az európai alapokat, hogy a román népnek egy virágzó jövőt tudjunk biztosítani.” (Majd mindenki kap egy puskát, amivel a prosperitásért tudunk harcolni?) 

Nálunk a katonaság hitele a legnagyobb (tízből hatan bíznak benne), szerencsére nem készülünk háborúra, így nem kell bizonyítania.

A szakszervezetekben a megkérdezettek 23 százaléka bízik, biztosan azért, mert nagyon sokan sztrájkolni készülnek a megszo(mo)rító csomagok kézbesítése miatt, és a szakszervezetek értenek legjobban a sztrájkok megszervezéséhez. 

Az emberek az egyházban bíznak leginkább, és az 50 százalékos bizalommal közepesek vagyunk Európában.

Nem nagyon bízunk az európai intézményekben sem, az Európai Bizottságban, Európai Parlamentben, és az Európai Tanácsban sem. Ezekben is csak az emberek 40 százaléka bízik, kevesebben, mint például a franciák, csehek, görögök, szlovénok.

Viszont a családtagokban, rokonokban 88 százalék bízik nálunk. (Erről jut eszembe a dal: Bíztam az asszonyban, mint a vezércikkben.) Még a szomszédokban is csak 41 százalék bízik, az európaiak 74 százalékához képest.

Amit sejtettünk, a más nemzetiségűek iránt 36 százalék érez bizalmat, az EU-s 65 százalékkal szemben. (Ezt érezzük is.)

Az összeesküvés-elméletekben a romániai magyarok ugyanannyira hisznek, mint a románok. Különben országos szinten az emberek 40 százaléka gondolja, hogy a klímaváltozás egy hazugság, a védőoltás autizmust okoz, és hogy a kormány bevándorlókkal akarja helyettesíteni a lakosságot.

Így nem csoda, hogy egy másik felmérés szerint nálunk a legmagasabb azok aránya, akik a következő egy évben elköltöznének az országból, mégpedig félmillióan.

A kormányban 16, a miniszterelnökben 11 százalék bízik. Fotó: gov.ro