A háromnegyed évvel ezelőtt nagy reményekkel és hatalmas ígéretekkel miniszteri székbe repített Daniel David nagyon gyorsan elveszítette minden hitelét, mikor a román oktatás szolgálata helyett a miniszterelnöki megszorítások fő végrehajtójává szegődött. Korábbi, jól hangzó reformígéretei eltűntek a süllyesztőben, helyüket arrogáns és sokszor cinikus megjegyzések vették át, melyekben nyoma sincs az alapszakmájában, a pszichológiában elengedhetetlenül szükséges empátiának és megértésnek.

Nem csoda, hogy a tanártársadalom egyre dühösebbé vált a nyár elején bejelentett, alig két hónap alatt gyakorlatba ültetett, sokak életét felkavaró megszorítások miatt. Minden bizonnyal, többségüknek nem a heti óraszámuk kettővel növelése jelenti a legnagyobb gondot, és nem is az, hogy esetleg néhány gyermekkel több került egy-egy osztályba, bár ezek az elvárások is sokak életét megnehezítették, hanem az a mód, ahogy mindezt kommunikálták, majd rájuk kényszerítették. Ultimátumszerűen, minden vita és tárgyalás lehetőségét rövidre zárva, az aggályokat és észérveket egyetlen mondattal félresöpörve: nincs pénz, ennyire telik. Így váltak a minőségibb oktatást ígérő reformok néhány hónap alatt keserű rémálommá, a tanárok reményei pedig megalázott keserűséggé.

Tavaly a sorozatos kampányokban, de az idei elnökválasztás előtt is számtalanszor hallhattuk, milyen fontos politikusainknak az oktatás, mekkora szükség van az elsilányított, alulfinanszírozott romániai tanügy reformjára, életképessé, gyermek- és tudásközpontúvá tételére. Aztán az új kormány első megszorító intézkedései mégis éppen e már amúgy is sok sebből vérző ágazat továbbnyirbálásával kezdődtek. Hamis adatokat sorjázva magyarázta Ilie Bolojan miniszterelnök, hogy csupán az európai normákhoz igazítják elvárásaikat, ám gyakorlatilag hadat üzentek a „pénznyelő” tudománynak, kultúrának, oktatásnak. A pedagógusok megalázásával, a kutatásra szánt pénzek továbbcsökkentésével, a könyvek áfájának növelésével, azzal, hogy nyíltan kimondják: be kell zárni a falusi könyvtárakat, mert nem „kifizetődő” a fenntartásuk, lehet, helyrebillentik az állami költségvetés egyensúlyát, de még nagyobb sötétségbe taszítják Románia népét.

Ma becsengetnek az iskolákba, új tanév kezdődik. A legtöbb helyen nem lesz ünnepélyes évnyitó, és ez bizonyára csak az először iskolába menő előkészítősöknek hiányzik majd, tőlük ellopják életük egy meghatározó, szép pillanatát, másokat megkímélnek a többórás ácsorgástól, a közhelyes, semmitmondó beszédektől. Ám egyelőre senki nem tudja, mi következik keddtől. A szakszervezetek mára hatalmas tüntetéseket ígérnek, keveset hallani azonban a folytatásról, senki nem tudja, hogy újabb, akár hetekig tartó általános sztrájk kezdődik-e, vagy néhány utcai nagygyűlésben kifullad a tiltakozás. A legcinikusabb az egészben, hogy a kormány mindenképpen jól jár. Ha sztrájkolnak a tanárok, jelentős összeget takaríthat meg ez idő alatt nem folyósított fizetéseikkel, ha lenyelik a békát, és nem folytatódik a tiltakozás, akkor érvényesítette akaratát. A tudás hatalmát legyőzi a tudatlanság ígérete.

Daniel David. Fotó: Facebook / Ministerul Educației - România