Árkos község központjában a községháza egy tetszetős, impozáns, a falu lakóházai közül kiemelkedő épület. Homlokzatán az 1897-es évszám látható, amely az építkezés kezdetét örökíti meg. Az ingatlan építéséről azonban kevés információnk maradt fenn. Az 1885 és 1897 közötti időszak falus jegyzőkönyvei hiányoznak, így nem tudjuk pontosan, mikor döntötték el az árkosiak, hogy új községházat építenek, és mi volt a döntés közvetlen oka. Valószínű, hogy a századvég gazdasági fellendülése idején, a takarékpénztárakból felvett kölcsönök és a megnövekedett bevételek lehetővé tették, hogy a község merészebb terveket valósítson meg.

Előzmények

1897-ben Árkos község tőkéje a helyi Takarékpénztárban volt elhelyezve, összege 6083 forintot tett ki. Ennek 5 százalékos kamata a régi községháza fenntartására szolgált. Maga az árkosi pénzintézet is viszonylag fiatal volt: 1892. március 12-én tartották az alakuló gyűlést, majd július 18-án jegyezték be a kézdivásárhelyi törvényszéken a 3408.53/1. számú irattal. A gyorsan fejlődő intézmény alaptőkéje az induló 2000 forintról 1898-ra már 18 000 forintra emelkedett. Az elnöki tisztséget báró Szentkereszty Béla töltötte be, az igazgató pedig Csifó Salamon unitárius lelkész volt. A tizenkilencedik századvégi Osztrák–Magyar Monarchia gazdasági fellendülésének következményeként 1894-ben, Fort Sándor budapesti építész tervei alapján kezdték bővíteni a Szentkereszty-kastélyt, amely 1897-ben készült el. A községháza építésének gondolata ugyanezen időszakban, feltehetően már 1894-ben vagy azt megelőzően megszülethetett a helyi vezetőkben, amit az 1891. évi XVII. törvénycikk is elősegített, mivel a községi közigazgatás rendezése kiemelten támogatta az önálló községi intézmények, így a községházak létrehozását.

A tervek

Ennek bizonyítéka, hogy 1895. január 19-én este a községi iskola termeiben jótékonysági céllal „carnevált” szerveztek a község elöljárói – élükön ifj. Göncz Mózes falubíróval – az új községháza építésének támogatására. Ez a rendezvény több szempontból is rendkívüli volt, hiszen ezúttal nem az ifjúság, hanem az idősebbek vállalták a szervezést. Mivel házasemberek rendezték, kosaras bál volt, amelyről a korabeli tudósítás így írt: „Jólesik ilyen alkalommal azt látni, hogy mégiscsak megnyilatkozik az emberekben olykor-olykor a tiszta és önzetlen kedély, a szeretet és egymás iránti bizalom.” A bálon sok idegen vendég is megjelent, főleg Sepsiszentgyörgyről. A rendezvény „úgy anyagilag, mind erkölcsileg jól sikerült”: 60 forint tiszta jövedelem gyűlt össze, amelyet a cikkíró „tetemes összegnek” nevezett egy község esetében.

Az árkosi községház az 1900-as évek elején, hosszú címzetű képes levelezőlapon. Fotó: Facebook /Árkos község

Finanszírozás, szerződések

A megyei törvényhatóság felszólította a község elöljáróságát, hogy a királyi építészeti hivataltól szerezze be a tervrajzot és a költségvetést, majd gondoskodjon az építés teljes költségének előteremtéséről. 1897-ben elérkezett a tettek ideje, megalakult a Községháza építtető bizottsága, élén báró Szentkereszty Bélával. A bizottság kapcsolatba lépett és szerződést kötött Pap Dezső sepsiszentgyörgyi vállalkozóval, aki 10 500 forint ellenében vállalta a községháza felépítését. Testvérével, Pap Lehellel, a Háromszék-szerte ismert, jó minőségű cementárut és kerámiatermékeket előállító gyárossal, aki Mezőtúrról költözött Sepsiszentgyörgyre, Pap Dezső számos családi ház és középület építését irányította. A 20. század elején vásárolt telket Szemerján, ott felépített háza a Kós Károly út 96. szám alatt ma is áll. Érdekesség, hogy 1897 áprilisában Pap Dezső szerződést írt alá a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium új utcai, kettős tanári lakóházának kivitelezésére is, amelynek munkálatai párhuzamosan folytak az árkosi községháza építésével.

Az árkosi szerződést az állandó választmány elé küldték jóváhagyásra. A választmány 1897. július 29-én engedélyezte, és alispáni jóváhagyási záradékkal látták el. Egy másik, az árkosi Takarékpénztárral kötött szerződéssel együtt küldték jóváhagyásra. Ezen szerződés értelmében a Takarékpénztár 1000 forintot adományként, 6000 forintot pedig 6 százalékos kamatozású kölcsön formájában biztosított a községnek. A kölcsön fejében a községháza 1898. április 24-től 1922. december 31-ig, vagyis 24 évig, két hivatali helyiséget és egy szolgalakást engedett át a Takarékpénztár számára, minden díj nélkül. A 24364. iktatószám alatt beadott szerződést a hatósági képviselő bizottság 1898. július 29-én tartott gyűlésén jóváhagyta.

A Takarékpénztár 1898. január 23-án tartott közgyűlésén a szerződés megkötéséhez magyarázatot fűzött. Az 1000 forintos támogatást tíz év alatt, évi 100 forint leírásával tervezte visszafizetni, saját tiszta nyereségéből. Az összeg tulajdonképpen 24 évnyi, 44 forint házbérnek felelt meg, amelyet így értékeltek: „Mindenki láthatja tehát, hogy mily előnyös szerződést kötöttünk akkor, amikor a községen is segítünk az építésben.” Ugyanakkor az árkosi képviselőtestület elhatározta, hogy a 6000 forint tőkéjét a takarékpénztárnál fennálló 7000 forint adósságának törlesztésére fogja fordítani, a képviselőtestület arra kötelezte magát, hogy az adósság visszafizetése után, tőkéjét évi 500 forintos részletekkel 12 év alatt visszafizeti. A takarékpénztár nem volt hajlandó fizetni az 1000 forintot mindaddig, amíg a szerződés hivatalos másolata nem kerül tulajdonába. Ami a szerződésbe foglalt szobákat illeti, a képviselőtestület beleegyezett a takarékpénztár által kiszemelt szobák átadásába, azzal a kikötéssel, hogy a nagyterem melletti szobákat, bálok esetében „kredencz helyiségeknek” mindig és díjmentesen rendelkezésükre átengedi.

Az 1898-as árkosi falujegyzőkönyv lapja, mely a községház befejezéséről tudósít. A szerző felvétele

Az építkezés

Az építkezés előkészületeiről kevés adat maradt fenn. 1897. január 16-án az árkosi unitárius egyházközség presbitériuma engedélyezte, hogy a községháza szomszédságában levő mesteri telek kerthelyiségében, az építéshez szükséges mész oltására mészgödröt ássanak. A presbitérium a kérést azzal a feltétellel hagyta jóvá, hogy Göncz Mihály énekvezér is beleegyezzen. Az énekvezér „örömmel” adta meg az engedélyt. 1898. július 25-én, a falusi jegyzőkönyv szerint az épület teljesen elkészült. Ekkor Pap Dezső vállalkozó kérte a községtől a hátralékban levő 2000 forint kifizetését. A falu lakossága alig várta, hogy az épület termeit használhassa: még a befejezés előtt Goldstein József árkosi lakos kérelmet nyújtott be a testülethez, hogy a nagytermet színielőadáshoz és a próbákhoz használhassa. A képviselő-testület, mivel az emeleti rész még nem volt befejezve, elutasította a kérelmet, és felszólította az építtető bizottságot, hogy Pap Dezsőt kötelezze a munkálatok mielőbbi befejezésére. Az építkezés idején párhuzamosan a községháza melletti patakmeder rendezése is megkezdődött. Az 1897-es falukönyv szerint a „Községbíró bejelenti, hogy az új községház Geje felőli sarkánál a patak feldugása érdekében, mivel a víz a községháza háta mögötti helyen bekapott, 21 szekér követ, földet és kavicsot vitetett az említett helyre.” A testület határozata szerint 5 forint 30 krajcárt fizettek neki.

Báró Szentkereszty Béla saját kertjéből területet ajánlott fel az utak és patakárkok szabályozásához, valamint vállalta a 40 ölnyi területre szükséges bánya- és patakkő leszállítását és az út elkészítését saját költségén. A falu az út elkészítését közmunkával biztosította. A patakon való átkelést egy új híd tette lehetővé, amelyet Porodán András kőműves épített 1898 nyarán. A földásás, a kőműves- és asztalosmunkák 50 forint 15 krajcárba kerültek. A községháza melletti részárok kikövezését és falazását is tervbe vették, az árakat irányadóként a következőkben határozva meg: a vízárok baloldali kikövezése húsz méterenként 1 forint, a fal 1 m széles és 2 m magas, a „fluszterozás” négyzetméterenként 20 krajcár lehetett. Mivel e munkálat nem volt elővételezve, a pénztári pluszjövedelemből fizették ki.

Az árkosi községház a 20. század elején – az árkosi fogyasztási szövetkezet által kiadott képeslap. Fotó: Nyáguly Imre-Mátyás gyűjteménye

Berendezés és belső kialakítás

A régi községház karbantartására évente 65 forint 98 krajcárt irányzott előre a falu képviselő-testülete. Az új épület építése nagy pénzbeli erőfeszítést jelentett. Csak 1898-ban az építési munkálatok 8201 forint 40 krajcárba kerültek.

A képviselő-testület a következő bútorok beszerzését rendelte meg: a nagyterembe „festett puha padok” falra szegezett háttal, öt függőlámpa, közülük egy vegyes lámpával; a régi gyűlésterembe egy nagy asztal, 20 szék, egy függőlámpa; a jegyzői irodába négy szék, hivatalos iratok tárolására alkalmas irattári állvány a jegyző utasítása szerint, valamint egy állólámpa; a lépcsőházba: két függőlámpa, hat „pökő” láda.

A bútorokat Nagy György sepsiszentgyörgyi asztalos készítette el: négy nagy asztalt, egy kisebbet, 24 darab széket, 14 padot,10 köpőládát és egy hirdetőtáblát. Munkájáért – a 23 forint előleggel együtt – 117 forintot fizettek.

A nagytermet hamar birtokba vette a közösség: bálokat, jótékonysági rendezvényeket, színi előadásokat tartottak itt. 1937-ig, a falusi művelődési ház megépítéséig a terem a falu társadalmi és kulturális életének központja maradt. A terem bérleti díjait pontosan meghatározták, és a bérlőket a berendezés épségének megőrzésére kötelezték: jótékony célú egyletek táncmulatságánál a nagyterem használatáért 6 forintot kellett fizetni a takarításért plusz 2 forintot; egyéni személyek bérlése esetében 8+2 forint volt a díj; műkedvelői előadásokra, a színészegylet előadásaira vagy a „komédiások” általi használatra a teremdíj egyszeri használatra 2 forint volt, ha a nagyterem melletti két szobát is igénybe vették, a két helyiség használata további két forintba került.

A díjat előre, a községi pénztárnál kellett befizetni, ennek hiányában a termet nem lehetett használatba venni. A bérlő felelt a berendezés épségéért, és minden kárért anyagi felelősséggel tartozott. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy a bérlők nem mindig vigyáztak a berendezésre: 1900. január 14-én a testület megállapította, hogy a falak tönkrementek a szegezésektől, a padok lábai összetörtek, a padlózat pedig elhasználódott a nem megfelelő tisztítás miatt. Ettől kezdve minden bérlőnek a bérleti díjon felül további 2 forintot kellett fizetnie a takarításra, amelyet az elöljáróság által kijelölt személy végzett el. A testület megtiltotta a padok elmozdítását még próbák alatt is, és ennek engedélyezését külön 1 forintos díjhoz kötötte.

Községháza ma. Fotó: Márk Attila

Végleges költségek

Az épület felülvizsgálásával megbízott Szabó Károly a falu testülete elé terjesztett jegyzőkönyve szerint a községháza felépítése a tervezett 10 500 forint helyett 11 676 forint 14 krajcárba került. A többletköltség oka a bebútorozás, a világítás és a fűtés kiépítése, valamint kisebb módosítások voltak. A testület áttanulmányozta a jegyzőkönyvet és pár észrevétellel elfogadta azt. A főmérnök által feltárt hibákat Pap Dezső vállalkozó kijavította, de az épületet átvizsgálva a testület hibákat észlelt a padlózatban, ajtókban, ablakokban és az udvarkerítésen, melyeknek kijavítása nagyobb összeget igényelt volna. Ezért azt kérte, hogy a Pap Dezsőnek fennmaradt 2676 forint 14 krajcár fizetésből 176 forint 14 krajcárt tartsanak vissza a javításokra, de ha a vállalkozó ezeket elvégzi, az egész összeg fizetendő lesz. A gyűlés jegyzőkönyve értékes forrásanyag, hisz a munkálatok elvégzőinek nevét és a kifizetett díjakat is említi. Eszerint Klein Beniám festőnek a községháza „befestéséért” 40 forintot, Kis Lajos lakatosnak a községház feliratáért és a címtábláért 25 forintot, Nagy György asztalosnak a bútorokért 118 forintot fizettek, a fűtőtestek beszerzése 180 forintba került. Az épület felülvizsgálásával megbízott főmérnök díja 58 forint 54 krajcár volt. A községház melletti útszélesítés és az ezzel egyidejűleg épített vízbevezető csatorna kőművesmunkáiért 32 forint 32 krajcárt fizettek.

Mindent összeadva a községnek 2150 forint kiadása maradt fedezetlen. A költségek rendezése érdekében a község 8750 forint kölcsönt vett fel a törvényhatóság 1899. január 9-i engedélye mellett. Ezt 17 éven át, évi 500 forintos törlesztéssel kívánta visszafizetni oly módon, hogy ha a kincstártól érkező összegek nem lesznek elegek, pótadó kirovásával fedezik a hiányt. A visszafizetés nehezen haladt, mivel 1899-ben aszály miatt a lakosság jelentős része nem tudta kifizetni az 52 százalékos pótadót, ezért azt 42 százalékra csökkentették. A kincstári segély elmaradása esetén a törlesztés adott évre való elengedését is kérték. 

1900. szeptember 15-én a helybeli ifjúság táncmulatságot rendezett a „nagyterem feldíszítése alapja” javára. A belépődíj személyenként 1 forint, családjegy esetén 2 forint volt. Az első bejegyzett bérlő Benkő Árpád árkosi tűzoltó-alparancsnok volt, aki a tűzoltó-egyesület bálja számára vette ki a termet. 

A községházát kerítés vette körül, de a falun átvonuló tehéncsorda azt hamar tönkretette, ezért 1900. május 30-án elhatározták ennek közpénzből való javítását. A községháza építésével és berendezésével kapcsolatos részletes adatok innen megszakadnak. Tudjuk azonban, hogy az 52 százalékos pótadó még 1919-ben is terhelte a falut.