Haiti – vagy hivatalosan Haiti Köztársaság – a Karib-tenger térségének, a Nagy-Antillák szigetvilágának – Kuba, Hispaniola, Jamaica és Puerto Rico – egyik állama. Hispaniola sziget nyugati harmadán fekszik, a keleti részen lévő Dominikai Köztársaság az egyetlen szárazföldi szomszédja. A 27 750 négyzetkilométer területű ország 11,5 milliós lakosságának döntő többsége (kb. 95 százaléka) fekete, az Afrikából ide hurcolt rabszolgák leszármazottjai.
 

Spanyol, majd francia gyarmat

Kolumbusz Kristóf három hajója, a Santa Maria, a Nina és a Pinta már első útján, 1492 decemberében elérte Hispaniola szigetét, és az admirális azt Spanyolország számára meg is hódította. A sziget északi partjai előtt elsüllyedt zászlóshajójának (San­ta Maria) legénységét ide telepítette le, 39 fős kolóniát alapítva. Ez volt az Újvilág első spanyol települése. A sziget nyugati partjainál később megjelentek a franciák is, előbb mint kalózok, aztán mint telepesek. 1697-ben Franciaország és Spanyolország megállapodott a sziget kettéosztásáról. Franciaországé lett a nyugati harmad Saint-Domingue néven. A franciákat legyőző bennszülött hadvezér, Jean-Jaques Dessalines 1804. január 1-jén kikiáltotta Saint-Dominigue függetlenségét Haiti néven. 1915 és 1934 között az országot az USA tartotta megszállva. Az 1950-es katonai puccsot és felkeléseket követően 1957. szeptember 22-én Haiti népe nagy többséggel Francois Duvalier-t választotta az ország elnökévé.
 

„Papa Doc”

Az új államfő 1907. április 17-én született az ország fővárosában, Port-au-Prince-ben. Orvosi egyetemet végzett, majd több kórházban dolgozott, közben gyalog az országot járta, a penicillin segítségével sok embert meggyógyított. Akkor kapta betegeitől a „Papa Doc” becenevet, amelyet később büszkén használt hivatalosan is. A tanulatlan lakosság ekkor kezdte el varázslóként tisztelni. 1939-ben feleségül vette Simone Ovide Fain ápolónőt, házasságukból négy gyermek, három lány, Marie-Denise, Simone, Ni­cole és egy fiú, Jean-Claude született. A családapa hamarosan hírnevet szerzett magának mint olyan emberséges orvos, aki a szegényekről sem feledkezett meg. Bekapcsolódott a közéletbe is, a félvér (mulatt) elittel szemben a fekete többség jogainak érvényesítését hangoztatta.

Elnöksége azonban a félelem, erőszak és rettentő nyomor rémuralmát hozta Haitira. Diktatúrájának két alappillére a Tonton Macoute félkatonai szervezet, illetve a vudu vallás volt. Első körben kifosztotta az országban működő nagyvállalatokat, a kormányzati pénzeket ellopta és leszámolt politikai ellenfeleivel, akiket a hírhedt Fort Dimanche-ba (gúnynevén Fort Mort, Halál-erőd) záratott vagy kivégeztetett. 1958 nyarán az ellene irányuló sikertelen puccs után a zendülők életükkel fizettek. Mivel ezek közül néhányan egyazon faluból származtak, az elnök elrendelte az egész falu kiirtását. Ugyanakkor végleg elvesztette bizalmát a hadseregben, melynek létszámát 5300 főre csökkentette. 1300 főnyi milíciája mellett körülbelül 16 ezer tagot számlált már említett magánhadserege, a hírhedt Tonton Macoute – nevüket a haiti hiedelemvilágban éjszaka gyilkoló mumusról kölcsönözték, s mindent megtettek, hogy erre a névre rá is szolgáljanak: különítményeik gyakran sötét szemüveget vagy álarcot viselve portyáztak a városokban és falvakban, az állami terrorizmus eszközei voltak, kezükhöz több tíz­ezer haiti vére tapadt; magukról azt akarták elhitetni, hogy „zombik”, akiket Duvalier irányít. (A zombi szó eredeti haiti jelentése varázslattal mozgatott, tudatát vesztett ember.) Valójában irányításukból a diktátor felesége („Mama Doc”) is kivette részét. A vudu vallás hiedelmek és rítusok halmaza, elemeit a Nyugat-Afrikából elhurcolt rabszolgák vitték magukkal a Karib-térségbe. Bár Haiti lakosságának 70 százaléka katolikusnak, közel 30 százaléka pedig protestánsnak vallja magát, a vudu szertartások és szimbólumok az élet minden szintjén jelen vannak. Mondhatni: felekezetre való tekintet nélkül mindenki hisz a vuduban – ezt aknázta ki tökéletesen Duvalier, aki a vudu segítségével stabilan kézében tartotta a hatalmat. 

1959. május 24-én a gyermekkorától cukorbeteg Duvalier szívrohamot kapott, több óráig tartó kómába esett, amelynek következtében valószínűleg súlyos agykárosodást szenvedett. Azt tartják, hogy ezt követően nemcsak zsarnok, hanem őrült is volt. Azt hangoztatta, hogy természetfeletti hatalommal rendelkezik és Baron Samedi („Szombat Báró”) vudu isten földi reinkarnációja, s nem létezik olyan golyó vagy fegyver, amely megölheti. Már immateriális lény vagyok – nyilatkozta. Fejébe vette, hogy az ellene puccsot szervező Clément Barbot – egykori híve és megmentője – fekete kutyává változott át. Ezért elrendelte minden fekete kutya leölését az országban. (Barbot-t végül eredeti megjelenési formájában fogták el és – nyilván – kivégezték.)

Vudu-papként „Papa Doc” varázslással is foglalkozott. Egy „eltűnt” ellenségéről szóló újságírói kérdésre azt válaszolta: „Kakassá változtattam, hogy ne tudjon bajt csinálni. Ha akarja, megnézheti a palota baromfiudvarában”. Szintén újságírók előtt jelentette ki, hogy az ő varázslatának köszönhető John F. Kennedy 1963. november 22-i meggyilkolása. Vudu-átkot bocsátott az amerikai elnökre. (1961-ben az USA Kennedy elnök utasítására szüntette meg Haiti segélyezését).

A véreskezű zsarnok ellen elkövetett sikertelen puccsok és merényletek meggyőzték a szigetrész lakóit arról, hogy Duvalier-t nem érdemes támadni, mivel sötét hatalmak felett parancsol. A vudu diktátor 1971. április 22-én ágyban, párnák közt, szívroham következtében hunyt el.
 

„Baby Doc”

Halála után egyetlen fia, Jean-Claude Duvalier követte őt 19 évesen (!) az elnöki tisztségben. Mivel apját „Papa Doc”-nak becézték, az ő ragadványneve „Baby Doc” lett. A tehetségtelen, alkalmatlan és kínosan dadogó diktátorcsemete elnöksége kezdetén a hatalom gyakorlását jórészt tanácsadóira bízta. Egyre inkább nővére, Marie-Denise Duvalier kezébe került a hatalom. Ez volt a felszínen, első számú tanácsadója valójában apjának egykori magántitkára, Luckner Cambronne volt, aki megkaparintotta magának a belügyi és hadügyi tárcát. Állítólag javaslatára engedték ki a börtönökből a politikai foglyokat, 19 halálra ítélt kegyelmet kapott, enyhítettek a sajtócenzúrán. Radikális változások azonban nem történtek elnöksége alatt, uralma legalább annyi kárt okozott, mint korábban az apjáé. Haitiak ezreit ölték vagy kínozták meg, több százezren elmenekültek az országból.

Érdemes megemlíteni néhány olyan „szokást”, „hagyományt”, amelyek apa és fia országlásának egyaránt részei voltak. Hivatalos útjai során ő is gyakran pénzt szórt ki az autója ablakán a nyomorgó haitiaknak. Amikor az 58 tagú nemzetgyűléshez szólt, testőre, a félelmetes lövész hírében álló Gracia Jacques tábornok csőre töltött géppisztolya meredt a honatyákra. Ez így volt „Papa Doc” alatt, így maradt „Baby Doc” alatt is. Elővigyázatosak voltak, mivel tudták, hogy országukban tizenhét alkalommal döntötték meg erőszakkal az elnököt. Virágzott továbbá néhány hagyományosan sötét üzletág is. Havonta legalább hatezer liter vérplazma vándorolt Haitiból az Egyesült Államokba. „Aki látja a véradóállomások előtt ácsorgó páriákat, az tudja igazán felbecsülni az efféle exportvállalkozás valódi jellegét” – írta egy tekintélyes svájci napilap. De akadt ennél is szörnyűbb üzletág: a holttestek áruba bocsátása. A partner ebben is az Egyesült Államok, egy amerikai egészségügyi intézet volt, amely viszonylag olcsón vásárolt kísérleti célokra Haitiről tetemeket.

1986 februárjában népfelkelés döntötte meg „Baby Doc” hatalmát, aki családjával együtt elmenekült az országból. Ezután másfél évtizedet Franciaországban élt, luxus körülmények között. 2011 elején váratlanul visszatért Haitira „a nép megsegítésére”. Másnap a haiti rendőrség letartóztatta, sikkasztás, korrupció és az emberi jogok megsértése miatt vádat emeltek ellene. Ártatlannak vallotta magát. Ítélet nem született. 2014 októberében, 63 évesen, szívrohamban halt meg.
 

A két Duvalier után

Zűrzavaros időszak következett a Haiti Köztársaságban. Az akkori első szabadon választott elnök, Jean-­Bertrand Aristide 1991 februárjában foglalta el hivatalát, de az év szeptemberében a hadsereg puccsal megdöntötte. A 2000-ben tartott elnökválasztásokon újra őt szavazták meg. Mandátuma vége felé tömegtüntetések törtek ki ellene, és 2004 február 29-én amerikai katonák mentették ki az országból.

Azóta a helyzet nehezen áttekinthető. Az országot súlyosan érintette a 2010-es földrengés és a 2016 októberében a szigetet újra letaroló Matthew hurrikán. Az Egyesült Államok és Panama 2025. augusztus 28-án bejelentette, hogy határozattervezetet nyújt be az ENSZ Biztonsági Tanácsában egy önálló erő létrehozásáról, amely a nagy hatalmú haiti bűnbandák leverésében nyújtana támogatást, és ezzel elindítaná a sok megpróbáltatást megért és átélt karib-tengeri országot a „szenvedésspirálból” való kitörés útján.

Németh Csaba