Kovászna Város Helyi Tanácsa és Polgármesteri Hivatala immár hagyomány szerint a városnapok keretében köszöntötte azokat a házaspárokat, akik 50 éve kötötték össze életüket. Az önkormányzat jubileumi oklevéllel és szimbolikus, 800 lejes pénzjutalommal ajándékozta meg azt a 24 házaspárt, akik idén ünnepelték aranylakodalmukat.
A Művelődési Központban tartott ünnepséget a Kőrösi Csoma Sándor Líceum diákjainak zenés-verses összeállítása nyitotta meg: zongorán közreműködött Müller Diana, zenés-irodalmi műsort adtak elő a Diákszínpad tagjai – Moldovai Kitti, Szabó Renáta, Benedek Dorka, Gyerő Gerda, Ambrus Ajna, Ambrus Édua, Mikola Zsanett, Kelemen Hanna, Tánczos Bence, Somodi Balázs, Dénes Csanád –, szavalt Moroian Alexandra.
Ezt követően Gyerő József polgármester beszédében a házasságot „Isten csodálatos ajándékának” nevezte, és a hűség, a megbocsátás, valamint a kitartás értékeit emelte ki Ady, Juhász Gyula és Karinthy sorait idézve. „A házasság felelősségteljes, biztonságos és meghitt közösség” – fogalmazott ünnepi beszédében a fürdőváros polgármestere, aki a helyi közösség és az önkormányzat nevében köszöntötte az 50 éve együtt élő házaspárokat. Mint Juhász Gyulát idézve elmondta, a fogadalom pillanata nem múló emlék: „az idők végéig megmarad, mint csillag, amely fényt szór minden születő tavasznak”.
A polgármester méltatta a házasság hétköznapi hősiességét: azt a csendes, mégis rendíthetetlen munkát, amellyel a felek évtizedeken át „szavak nélkül is megértik egymást”, és együtt alapozzák meg családjuk biztonságát. Szavai szerint a közös út nemcsak derűs pillanatokból áll; jut belé nehézség, betegség, aggodalom is. „Ilyenkor együtt szenvedünk, együtt sírunk, s kölcsönösen bátorítjuk egymást, hogy felülkerekedjünk az élet próbáin” – tette hozzá. A beszédben felhangzott Michel de Montaigne gondolata is: a házasság „gyöngéd társulás egy életre”, a kitartás és a kölcsönös kötelességek bonyolult, mégis áldásos szövedéke. A polgármester külön szólt a család továbbépülő öröméről: a gyermekekről és az unokák – olykor dédunokák – „gyöngéd, ragaszkodó öleléséről”, amely visszaigazolja a fél évszázadnyi szeretetmunkát.
A köszöntő végén irodalmi idézetekkel pecsételte meg a jókívánságokat. Ady Endre sorai („Már vénülő kezemmel fogom meg a kezedet…”) a közönség számára ismerősen és megható erővel csendültek fel, Karinthy Frigyes képe pedig – a két egymás mellett elrobogó vonat pillanatnyi találkozásáról – azt az ígéretet hordozta, hogy a szeretet az időn túl is visszatalál egymáshoz. „Az ember egy napon rádöbben: az életben igazán semmi sem fontos – sem pénz, sem hatalom, sem előbbre jutás –, csak az, hogy valaki igazán szeresse őt” – hangzott el a beszéd zárásaként.
A város nevében Gyerő József további áldott, közös éveket kívánt az ünnepelteknek, és azt, hogy maradjanak „közösségünk aktív, összetartó oszlopai”.
Az esemény végén a jelenlevők megtekinthették azt a filmet, amelyet a szervezők a házaspárok által rendelkezésükre bocsátott családi fotókból állítottak össze, majd pezsgővel koccintottak és közös fényképet készítettek.