Kétségbeesésükben attól sem riadnak vissza, hogy saját maguk köpjék szembe azokat az elveket, amelyeket fennen hangoztatnak, és amelyekkel oly nagyon szeretnek büszkélkedni, mint például a demokrácia egyik alappillérének számító polgári önszerveződés, a jog uralma, a törvény előtti egyenlőség, a kisebbségek pozitív diszkriminációja, a sokszínűség, a tolerancia, a párbeszéd kultúrája.

Legutóbb a Székely Nemzeti Tanács nemzeti régiók védelméről szóló európai polgári kezdeményezése kapcsán láthattuk, mennyit is nyomnak a latban a fent említett értékek a magát az Európai Unió legfőbb irányító szervének, kormányának tartó Európai Bizottság számára. Egészen konkrétan semennyit.

Izsák Balázs SZNT-elnök, az unió kohéziós politikájában a nemzeti régiók felzárkóztatását célzó európai polgári kezdeményezés atyja egyenesen sokkolónak minősítette, hogy az uniós testület nyílt valótlanságokat állítva utasította el, hogy éljen a jogszabályalkotás lehetőségével az 1,2 millió aláírással megtámogatott kezdeményezés kapcsán. Éppen ezért az SZNT az Európai Unió Bíróságán támadja meg az Európai Bizottság döntését – jelentette be Izsák Balázs –, illúzióink azonban nincsenek, hiszen a Minority SafePack kapcsán megtapasztaltuk már: az uniós intézmények ugyanúgy összezárnak a nemzeti kisebbségeket érintő ügyekben, mint a román állam legkülönfélébb intézményei (ez utóbbiak legalább nem hirdetik magukról, hogy ők az igazság bajnokai, nem oktatnak ki, nem kérnek számon másokat, mint az európai bürokraták).

Bármiként végződjék is az uniós bíróságon az SZNT által indítandó per, a keserű szájíztől egyhamar nem szabadulnak sem a Székelyföldön élők, sem a többi uniós tagállam területén kisebbségben élő nemzeti közösségek tagjai. Újfent bebizonyosodott ugyanis, hogy az Európai Unióban mindenről lehet vitatkozni, az uborka görbületétől a medvék, varjak jogainak bővítéséig – az őshonos nemzeti kisebbségek ügye azonban továbbra is tabutémának számít. Az Európai Bizottság beleszólhat – és előszeretettel bele is szól – az egyes tagállamok adópolitikájába, irányt szabhat a tagállamok mezőgazdasági fejlesztéseinek, előírhatja, miként szabad a disznót levágni – az Európa-szerte valamely őshonos nemzeti kisebbséghez tartozó több mint 50 millió ember jogai azonban egyáltalán nem érdeklik a brüsszeli bürokratákat. Vagy, ha érdekli is őket, nem mernek a kérdéssel foglalkozni, nehogy sértsék a tagállamok érdekeit.

Ez lenne a példaértékű európai tolerancia, ahol mindenkit elfogadnak olyannak, amilyen, leszámítva az őshonos nemzeti kisebbségeket? Ez a híres jogegyenlőség? Ilyen az alulról jövő kezdeményezéseknek teret adó európai demokrácia? Mióta került az oly sokat hangoztatott európai értékek közé a gyávaság, az arrogancia, a kettős mérce? 

Izsák Balázs SZNT-elnök. Fotó: Ferencz Csaba