A bizalmatlankodás fő oka az, hogy a kormány felelősségvállalással felvállalta a második deficitcsökkentő programot. Az ellenzék az öt törvénykezdeményezés közül négy ellen és a kormánybuktatásért indította hősies harcát. Megkérdőjelezték az egészségügyi reformot, az adómódosításokat, az állami vállalatok átszervezését és a különféle autonóm szabályozó hatóságokat érintő tervezett intézkedéseket, de nem kötöttek bele a bírák és ügyészek szolgálati nyugdíjának feltételeit módosító jogszabályba. (Azt majd megoldja az alkotmánybíróság magától is.) Az is baj volt, hogy az AUR-vezér, George Simion el akarta halasztatni hétfőre a vasárnapi ülést, amelyen szavazni kellett ezekről, lehet, azért, mert templomba szerettek volna menni, imádkozni a kormánybuktatás sikeréért, de halasztási tervük sem sikerült, és a kormánybuktatás sem. Aztán az AUR négy óvást tett le az alkotmánybíróságon, megtámadva a Bolojan-kormány által felelősségvállalással elfogadott csomagokat, mondván, hogy lábbal tiporják a jogállamiság és az alkotmány elveit.

Bezzeg Franciaországban úgy megy a kormánybuktatás, mint a karikacsapás. Egy év alatt Macron elnök már négy miniszterelnököt nevezett ki, legutóbb Bayrounak mondtak bye-bye-t, ami angolul viszontlátást jelent ugyan, de a francia parlament többsége látni sem akarja többé Macron miniszterelnökét. A most megbuktatott francia kormány 44 milliárd eurós kiadáscsökkentést akart végrehajtani, és adóemelést is tervezett (akárcsak a miénk). Ráadásul két munkaszüneti nap – húsvéthétfő és május 8., a világháborús győzelmi nap – eltörlését is pedzegette. Nálunk a parlament alaposan megszaporította az ünnepnapok számát (legutóbb augusztusban Nagyboldogasszony ünnepét, azelőtt Szent András apostol és a kis egyesülés napját írták át pirosra a naptárban), de Bolojannak van annyi esze, hogy ezekhez nem nyúl.

Franciaországban az államadósság már 2023-ban elérte a nemzeti össztermék (GDP) 113,9 százalékát. Az elnök ott sem felel (apró)pénzügyi dolgokért, ahogy nálunk sem. Macron nem is akar lemondani, és ha a belpolitikában nem is, de a külpolitikában nagy dolgokat ígér. Lehet, hogy az amerikai elnökkel, Donald Trumppal akar versenybe szállni, és katonákkal harcolni Ukrajnában a Nobel-békedíjért. Pedig az AUR elnöke azt mondta: „Macron kormánya megbukott. Reméljük, hogy Macron következik, és az ő kormánya Romániában.”

Romániában ilyen kormánybuktatási szándék – egy kis kisebbséget leszámítva – nincs, sőt, tudjuk, hogy a kormányfő még fenyegetőzik is azzal, hogy ha nem engedik megvalósítani elképzeléseit, lemond, amitől sokan félnek, mint ördög a tömjénfüsttől. (Lehet, attól félnek, hogy egy másik még ördögibb tervekkel jön?)

Ez megnyugtató, mert még sokáig tudnak hiteleket felvenni nyugdíjak és bérek kifizetésére, mert nálunk az államadósság márciusban „csak” a GDP 56,1 százaléka volt. Ezt tudjuk növelni, amíg elérjük a francia szintet, aztán az utolsó majd beteszi az ajtót (a villanyt nem kell lekapcsolni, az addigra rég le lesz már vágva). Harmincöt év alatt tornáztuk fel a tartozást ennyire, s az egyetlen biztató jel, hogy ha meg akarnánk duplázni, ahhoz immár egy-két év is elég lenne.

A volt pénzügyminiszter, Marcel Boloș azt mesélte el: ő figyelmeztette a volt miniszterelnököt, hogy a költségvetési hiány kezd kicsúszni a kezükből, mire azt válaszolta Ciolacu, hogy a nemi szervének fáj a költségvetési hiány. Ciolacu ezt tagadja, mondván, hogy ő nem beszél ilyen csúnyán, de azt végül nem tisztázta, hogy bár egy kicsit fájt-e neki az elszabadult hiány, s ha igen, pont hol.

Boloș csak azt bánja, hogy nem mondott le, pedig háromszor is megírta felmondását. Az az igazság, hogy nálunk nem nagyon szokás a lemondás. Sőt, olyan eseteket is láttunk, hogy valaki a börtönben is folytatta a közért való „áldásos” tevékenységét.

A miniszterelnök közben mindenkit megnyugtatott, hogy nem fogják emelni a nyugdíjkorhatárt, pedig az egy jó lépés lenne a deficit csökkentésére. Ha ugyanis a nyugdíjkorhatárt a várható élettartam fölé emelnék, bizony alaposan csökkenne a nyugdíjkifizetések összege is. Az igaz, hogy a nőknek nagyobb a várható élettartama, így valamit külön nekik is ki kellene találni: például azt, hogy még tovább dolgozzanak.

Marcel Boloș. Fotó: Facebook / Ministerul Finanţelor