Nyilatkozatokkal teli időszakot élünk: miután hétfőn este a miniszterelnök adott közel egyórás interjút a köztévének, szerdán este fő műsoridőben – szintén a köztévé csatornáján – az államfő következett, ő már egyenes adásban, a Cotroceni-palota ama terméből válaszolt a riporter kérdéseire, ahol a koalíciós pártok képviselőivel is egyeztet. E jelentéktelen részlet azért kiemelhető mégis, mert Nicușor Dan, hangsúlyozva, hogy a kormány „makroszintű teljesítményét” tekintve a koalíció működik, kínosan ügyelt arra, hogy egyetlen szóval se bántsa meg a folyamatosan fickándozó szociáldemokratákat, akik félreérthetetlenül és irgalmatlanul zsarolják koalíciós társaikat. Az államfő ugyanis pontosan tudja, e pillanatban más lehetősége nincs az országnak, mint életben tartani ezt a meglehetősen különös érdekházasságot. Meg is jegyezte, érzékelhető iróniával: ha egy társadalom tökéletesen működne, akkor nem is lenne szükség különféle érdekeket egyeztető politikusokra.

A közéleti események követői joggal tehetik fel a kérdést: válaszaiban mennyire volt meg­győző, alapos és hiteles az elnök? A legfontosabb időszerű kérdéseket érintette, magatartása következetes, érvelő – ha úgy tetszik, hivatali elődjéhez képest az már önmagában figyelemre méltó, hogy egyáltalán kérdésekre válaszol – és nem cinikus. Persze, a deficitcsökkentő intézkedések mellett bizonyos témaköröket lehetett volna jobban feszegetni, így például az elemzők némelyike által feltételezetten szuverenista irányba tett gesztusait. Nicușor Dan a titkosszolgálatok leendő vezetőiről sem beszélt sokat, viszont megismételte: elégedetlen a főügyész és a korrupcióellenes hatóságot vezető ügyész teljesítményével, és továbbra is aberrációnak tartja a bírák és az ügyészek eddigi nyugdíjrendszerét.

Szólt az oktatásról is, kiemelve, hétfőn meghallgatta a szakszervezeti vezetők, illetve a tanárok véleményét, számára nyilvánvaló, hogy álláspontjuk különbözik a kormányétól, de azt javasolta, az adatok ismeretében két hónap múltán egyeztessenek újra. E téren azóta különben csend honol, a hangadó tanügyi szakszervezetek vezetői elhallgattak. Azt viszont maga Nicușor Dan is megjegyezte, egyáltalán nem elégedett az oktatás helyzetével, és szeretné, „ha mindannyian a gyermekek érdekeit tartanánk szem előtt”. 

Összességében egy mértéktartó, racionális és ingerekben gazdag politikai élet közepette egy higgadt államelnököt láthattak az érdeklődők. Aki – bár bizakodó – egymagában nyilvánvalóan korlátozott erejű, viszont határozott iránymutató lehet. Egyelőre szembenéz a kihívásokkal és úgy tűnik, az ország Nicușor Dannal nagyobb eséllyel léphet bár egy picikét is előbbre, mint elődjei révén. Nem tehet csodát, nem önmagát saját hajánál fogva a mocsárból kiemelő, folyamatosan nagyokat mondó Münchhausen báró, hanem hosszú – legalábbis hosszabb – távon gondolkodó politikus, akinek, bár több politikai érdekcsoport szempontjai között kell egyensúlyoznia, mégsem a pillanatnyi túlélés a kizárólagos szempontja. A távlatok keresése lehet az ő esélye.

Nicușor Dan a köztévének adott interjúját megelőzően amerikai vállalkozókkal találkozott. Fotó: presidency.ro