Ionuț Moșteanu honvédelmi miniszter szerint szinte hetente éri hasonló orosz provokáció Romániát, és azt is elmondta: most már van törvény az ilyen helyzetek kezelésére, a pilótáknak volt engedélyük a drón semlegesítésére, de nem tartották ezt szükségesnek. Hogy miért nem, arról már nem beszélt a tárcavezető, habár a lakosság tájékoztatása fontos lenne egy olyan országban, amely közvetlenül határos az ukrajnai háborúval – különösen a Tulcea megyében élőké, akik már sokadszorra kapnak vészriasztást drónok vagy azok lezuhanó darabjai miatt. A román hatóságok azonban kevés és homályos, általánosságokban mozgó információkat szolgáltatnak, növelve ezzel a szorongást és az aggodalmat. A NATO-tagság ugyanis pillanatnyilag annyi védelmet nyújt, amennyit Amerika szeszélyes elnöke, Donald Trump éppen jónak lát, és ez nem valami megnyugtató. 

Főleg, ha tudjuk, hogy hadászatilag sem állunk fényesebben, mint bármilyen más téren. Lengyelország az elmúlt években sokat költött honvédelemre, miközben Románia a Klaus Iohannis volt államfő nyomására megnövelt keretösszegeket sem használta fel. S habár már 21 éve tartozunk az észak-atlanti katonai szövetséghez, és a közelmúltban főként onnan frissítettük harci felszerelésünket, még mindig szovjet típusú fegyverekhez gyártunk muníciót, az első korszerű, NATO-kompatibilis hazai lőporgyártó üzem megépítéséről alig pár hete állapodtak meg. Az infrastruktúránk állapota nem segíti a gyors csapatmozgást, a hibrid háborúval szemben pedig teljesen védtelenek vagyunk, ahogy ezt a tavalyi, érvénytelenített elnökválasztás megmutatta. 

Ez a fél lábon állás a hadseregünkben is tükröződik: habár a sorkatonaság megszűnésével a professzionalizmus irányába mozdult el, még mindig nagyon sok olyan aktív és tartalékos tisztünk van (egészen magas rangúak is), akik Putyinnal és eszméinek egyre népszerűbb (a legutóbbi felmérés szerint már 41 százalékhoz közelítő) romániai terjesztőivel (Călin Georgescu, George Simion, Diana Șoșoacă), illetve a neolegionárius mozgalommal rokonszenveznek. Ennek okairól Hari Bucur Marcu biztonsági szakértő nyilatkozott az Adevărul portálnak: a nyolcvanas években az anyagiak hiánya, a kontraszelekció és mindenféle kétes szempont érvényesült a honvédelemben is, aminek következtében sokat veszített hivatástudatából és hatékonyságából is az állomány. Sokan csak inni, aludni és táblajátékot játszani jártak be a kaszárnyába, és ezért jó fizetéseket kaptak, érthető, hogy visszasírják a régi szép időket. Ez a másik nagy különbség Románia és Lengyelország között: ott az emberek elsöprő többsége és minden parlamenti párt határozottan Putyin-ellenes, még a szélsőséges erők is.

Jobb a memóriájuk? Az biztos, hogy a romániai történelmi emlékezet hézagos és itt-ott torz is. Ezzel is foglalkozni kellene, szintén az ország védelmében. 

A hadműveleti parancsnokság átadási ceremóniája. Felnőtt a honvédelem az új kihívásokhoz? Fotó: Facebook / Ministerul Apararii Nationale, Romania