Második éve annak, hogy a Mária-búcsút nem a torjai falunapok második napján – ez múlt vasárnap volt –, hanem rá egy hétre, szeptember 13-án, szombaton, a Szent Kereszt felmagasztalásának napján tartják, a Szűzanya szeptember 8-i születésnapja és 12-én ünnepelt névnapja után pár nappal.
A Mária-kápolna kertjében felállított szabadtéri oltárt idén is a csíksomlyói kegyszobor Demeter József marosszentannai faragó-szobrász által elkészített hű másával díszítették fel, de ezúttal már nem került sor az altorjai plébániától az Apor család neogótikus középtorjai Mária-sírkápolnájához tartó gyalogos, lovas és szekeres felvonulásra. Az idei ünnepi szentmise fő celebránsa és szónoka Bodó Imre gyémántmisés kézdiszárazpataki plébános, tiszteletbeli főesperes, a Kézdi-Orbai Főesperesi Kerület legidősebb papja volt, aki a környékbeli papság koncelebrálásával tartotta meg a szentmisét. Díszőrséget állt két kaposvári huszár.
A gyémántmisés plébános szentbeszédében Szűz Mária, Isten anyja alakját idézte fel, majd ötven esztendővel ezelőtti „gyermekpap” korára emlékezett egy akkor írt versével, amikor még élt az édesanyja, aki nagyon büszke volt pap fiára. „Mária nekünk is édesanyánk, nem csak az Úr Jézusnak, hanem az elesetteknek, a jómódúaknak, a bűnösöknek, és soha semmilyen körülmények között nem választhat el tőle, anyai jóságától minket semmi” – hangsúlyozta a szentmise főszónoka, aki a Szűzanya közbenjárását kérte. Szentbeszéde végén arra emlékezett, amikor hatvan évvel ezelőtt Márton Áron püspök pappá szentelte. A szentmise végén báró Apor Csaba egy aranyrózsát nyújtott át a gyémántmisés plébánosnak, majd Hatos Mihály altorjai plébános mondott köszönetet mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak a búcsús szentmise lebonyolításához. Az ünnepi szentmise a magyar és a régi székely himnusz közös eléneklésével ért véget.
