KézdivásárhelyKopjafaállítás az országzászló-talapzat emlékére

Nem véletlenül esett az avatás időpontja erre a napra. Nyolcvanöt évvel ezelőtt, szeptember 13-án vonult be Kézdivásárhelyre a magyar királyi honvédség. Az EVR által megálmodott kopjafaállítás első emlékjelét 2024. április 14-én avatták fel Egerpatakon. Ezen kopjafákat egyforma kivitelezésben készítik és avatják fel azóta minden esztendőben, ahogyan azt felvállalta az EVR. A most felállított kopjafát a berecki Bodó Csaba készítette. 

Az emlékjel-avatáson az EVR vitézei mellett Székely Zsolt, az EVR főkapitánya, Benedek Farkas Péter, az EVR főszéktartója, Ilyés Levente, Háromszék törzskapitánya és Ambrus Ágnes, a Történelmi Vitézi Lovagrend kézdiszéki tiszteletbeli kapitánya is jelen volt. Ugyanakkor a Szent György Lovagrend és a Kézdiszéki Székely Tanács is képviseltette magát az eseményen.

A Magyar Hiszekegy elhangzása után elsőként Beke Ernő, az EVR kézdiszéki székkapitánya köszöntötte a megjelenteket és idézte fel a 85 évvel ezelőtti  eseményt. Elmondása szerint a „kis magyar világban” Háromszék városaiban és falvaiban sok országzászló-talapzat készült el méltó kivitelezésben, amelyek négy éven keresztül tartották a zászlórudat, büszkén lobogtatva a magyar haza zászlóját. 1940-ben Kézdivásárhelyen is terveztek egy országzászló-talapzatot a főtér központi részén, ott, ahol jelenleg a Gábor Áron-szobor áll, de csak az országzászlót tartó oszlopot állították fel, amelyet egy kis virágoskert vett körül; a zászlótartó rúdon egy 10 méter hosszúságú zászló hirdette az új korszakot. Sajnos az országzászló talapzatának kivitelezése elmaradt, habár erre az elkészítőjét is kiválasztották. Az országzászlórudat a zászlóval együtt Beke Ernő Üdvözlet Kézdiszékről című, képes levelezőlapokat tartalmazó könyvében lehet látni, ahol hat kép őrzi annak emlékét – hangsúlyozta a székkapitány, aki azt is elmondta, hogy a tervezett emlékkopjafákat nem tudták a régi országzászlók talapzatának helyére felállítani, de még a közelükben sem elhelyezni, így  legalább azon településeken szándékoznak kopjafákat állítani, ahol megkapják rá az engedélyt, többnyire magán- és egyházi területeken.

Beke Ernő köszönetet mondott Beder Imre református lelkipásztornak és a presbitériumnak, hogy helyet biztosítottak az emlékjelnek, majd Székely Zsolt, az EVR főkapitánya szólt az egybegyűltekhez. A főkapitány arról beszélt, hogy 85 évvel ezelőtt ezen a napon a céhes város és Sepsiszentgyörgy főtere virágba borult, hosszú szekérsorokban érkeztek az emberek a környező falvakból ünnepelni Észak-Erdély visszatérését. Arról is szólt, hogy az országzászló-állító mozgalom száz évvel ezelőtt kezdődött. Az EVR-nek az a célja, hogy visszahozza a köztudatba nemzeti jelképeinket, többek között az országzászló-mozgalom jelentőségét. A „kis magyar világban” több mint hetven országzászlót állítottak Székelyföldön, amelyeket a vesztes háború után lebontottak. A kopjafaállítás folytatódik – adta hírül a főkapitány. Ezután Ambrus Ágnes ny. egyetemi oktató Szathmáry István Országzászló című versét olvasta fel, amelyet a költő Urmánczy Nándornak, az Országzászló lánglelkű vezérének küldött.

Az emlékjelt Székely Zsolt és Benedek Farkas Péter leplezte le, majd azt Miklós-Kovács Tamás, a református egyházközség beosztott lelkipásztora és Ilyés K. Imre ny. római katolikus plébános, az EVR tagja áldotta, illetve szentelte meg. A koszorúzás után a jelenlevők közösen énekelték el a magyar és a székely himnuszt. A régi református temetőből a megemlékezők a főtéri Rebi Játszóházba vonultak, ahol Dézsi Imre, az EVR őrmestere szeretetvendégségre hívta meg őket. Az esemény ugyanott az EVR vitézeinek kihelyezett gyűlésével ért véget.