A magyar honvédség erdővidéki bevonulására emlékeztek pénteken a Történelmi Vitézi Rend tagjai a székelyszáldobosi keresztútnál, ott, ahol 1940. szeptember 12-én egy hatalmas székely kapu és virágeső fogadta az Erdővidékre bevonuló honvédeket.
A 85. évfordulón mindössze a Vitézi Rend tagjai voltak jelen a keresztútnál, akik katonás rendben felvonultak és tisztelegtek a 2020-ban általuk itt emlékül állított kis székely kapu előtt.
Emlékező beszédet Bartha Imre törzskapitány mondott. Hangoztatta, hogy 1940. augusztus 13-án Szörényváron kezdett tárgyalásba a magyar és a román fél Erdély Magyarországhoz való visszacsatolását illetően, miután előzőleg a magyar kormány már döntött: ha másképp nem megy, katonasággal foglalja vissza az 1920-ban Romániához csatolt területet. A tárgyalás nem vezetett eredményre, viszont a román kormány végül mégis engedményt tett, így a magyarok lefújták az 1940. augusztus 28-ra tervezett támadást Románia ellen. Az engedmény eredményeképpen született meg a második bécsi döntés 1940. augusztus 30-án – mondta a törzskapitány.
Kitért arra is, hogy a bevonuló honvédek egy részét Nagybaczoni Nagy Vilmos tábornok vezette, a többieket pedig a sepsibesenyői születésű Szotyori Nagy Gyula altábornagy.
A honvédek 1940. szeptember 12-én érték el Erdővidék határát Vargyasnál, aznap dél körül voltak a Vargyas és Olasztelek között található székelyszáldobosi keresztútnál.
„Rossz idő volt aznap, a Kormos kiöntött, a környékbeli lányokat létrákon kellett átsegíteni a patakon, hogy ideérjenek a honvédek fogadására. Fogadóbeszédet a felsőrákosi unitárius tiszteletes mondott, egy száztagú kórus is összeverbuválódott, amely énekelt” – mondta.
Megemlítette azokat is, akik a honvédek fogadására 1940-ben itt felállított székely kaput faragták: Sütő Béla, Nagy Fábián és Ferencz Lajos.
A történelmi visszatekintő után a rendtagok énekeltek, Dimény Olga nemzetes asszony szavalt, majd végül sor került a bevonulás emlékére állított székely kapu megkoszorúzására. A kis ünnepség a himnuszok eléneklésével zárult.
