Kézdivásárhelyen tartott előadást Sayfo Omar Ádám, az MCC Migrációkutató Intézetének kutatási igazgatója, amely során a hallgatóság betekintést nyerhetett az iszlám világ eredetébe, kulturális és vallási hagyományaiba, valamint a politikai iszlám és iszlamizmus kialakulásának folyamataiba. Az előadás első része nem csupán történeti áttekintést nyújtott, hanem rávilágított a mai globális politikai és társadalmi összefüggésekre is. Az előadást két részben ismertetjük: ma az iszlám keletkezéséről és átalakulásáról lesz szó, a következőben pedig arra térünk ki, hogy milyen hatással vannak Európára az iszlám hitű bevándorlók.
Mekka, az iszlám bölcsője
Az előadás kezdetén Mekka jelentőségét ismerhettük meg. A város keletkezését, mondhatni, hogy egy isteni csodának köszönheti, hiszen a sivatagban itt van víz. „A víz forrása a Zamzam kút, a hagyományok szerint a vizet Ábrahám feleségének, Hágárnak fakasztotta Isten a kőből azért, hogy ne halljanak szomjan, amikor a gyermekével Ábrahám otthagyta őket a sivatagban” – magyarázta az előadó.
Később ez a vízkincs nagyon fontos lett stratégiailag Mekka lakói számára. A város ugyanis éppen félúton található az akkori bizánci birodalom és az egykoron még virágzó jemeni királyság között, a karavánútvonalak pedig Mekkán keresztül haladtak. Ott pihentek meg a karavánok, tehát a Mekkát uraló Koreis (al-Qurašī) törzs jó anyagi bevételre tett szert abból, hogy ők vendégelték meg a karavánokat.
„A bevételük másik forrása a Kába szentélyből eredeztetheő, ahol a korabeli pogány törzsek a bálványaikat tartották. Ezekhez a bálványokhoz egy évben többször is ellátogattak, s a zarándokok persze megszálltak valahol: fogyasztottak, pénzhez juttatták a Koreis törzset. Mohamed a Koreis törzs tagja volt, de egy szegény klánba tartozott, tehát ő nem a város központi részén lakott, hanem a peremvidéken. Ezért ugyan nem kapott ebből a bevételből, de az, hogy egy neves törzsnek volt a gyermeke, megbecsülést és egyfajta védelmet is biztosított számára, ami akkor lett fontos, amikor elkezdte terjeszteni a tanait, mert ugyebár az iszlám tanai kezdetekben szembementek a város érdekeivel. Azt mondta, hogy Isten bárhol ott van, és Isten bárhol látható, nem kell emberi közvetítés hozzá – ezzel gyakorlatilag aláásta a zarándoklatok legitimitását, és eleve a szegények körében kezdte terjeszteni a hitet. Itt elsősorban a rabszolgákra kell gondolni, a hozzá hasonló, jó családból származó, de szegény sorsú emberekre és általában Mekka szegényeire. Ezért aztán hamar forróvá vált a talpa alatt a talaj, és amikor meghalt a nagybátyja, aki a védelmét biztosította, a híveivel együtt el kellett hagynia a várost. Medina városába ment, mely Mekkától északra található, ahol megalapította az iszlám nemzetet, az ummát” – vázolta az előzményeket a szakértő.
Az umma a kivándorló mekkaiaknak és az őket befogadó medinaiaknak volt a közössége. De mi is ez az umma? Mi az iszlám nemzet? A korabeli Arábiában nem volt államhatalom, az embernek a saját törzse nyújtott védelmet – tette hozzá.
Mekka. Fotó: Pixabay.com
Hitközösség a törzsi társadalom helyett
A korabeli Arábiában az emberek biztonságát tehát törzsi hovatartozásuk garantálta. Mohamed újítása abban állt, hogy az ummában a vérségi kötelék helyett a közös hit vált a közösség alapjává. Ez forradalmi változást jelentett: a különböző törzsekhez tartozó emberek immár egy vallási közösség tagjaivá váltak. „Az umma tehát gyakorlatilag a kivándorló mekkaiaknak és az őket befogadó medinaiaknak a közössége volt, de itt már nem a vérség számított, hanem a közös hit” – magyarázta Sayfo Omar.
Korábban az volt a döntő, hogy ki hova tartozik, milyen törzsbe vagy nemzetségbe születik. Aki erős törzsben született, az szerencsés volt. Aki gyenge törzsbe született, az nem volt annyira szerencsés. Akinek törzse sem volt, az meg halára volt ítélve, s ha mondjuk valaki a vérét vette, akkor nem volt, aki megbosszulja. Így hát szabad préda volt. A gyenge nemzetségek ebben a rendszerben gyakran kértek védelmet az erős törzsektől, és ezt a gondolatot egyébként Mohamed is továbbvitte az ummában azzal, hogy a zsidóknak, keresztényeknek védelmet biztosított. Mert az umma, amit Mohamed megteremtett, egy törzs volt, a törzs minden funkcióját átvette, a különbség egyedül az volt, hogy itt már nem a vérség számított, hanem a közös hit, ami összefogta a különböző törzsektől származó embereket. De gyakorlatilag a logikáját továbbvitte Mohamed, és ez is meghatározza egyébként azt, hogy ő miként uralkodott, hogyan igazgatta a politikai ügyeket. Mohamedet sokszor szokták úgy elképzelni, mint egy arab Nagy Sándort, aki fogta magát, elindult Arábiából, meghódította Bizáncot, és terjesztette tovább a befolyását. Valójában Mohamed egy arábiai törzsfő volt. Addig, amíg ő élt, az iszlám az arábiai logika szerint működött – vázolta a tudnivalókat az előadó.
Az umma logikája hasonlított a törzsi társadaloméhoz, de új tartalmat kapott: védelmet adott a gyengéknek, ide értve a keresztényeket és zsidókat is. „Az umma nemcsak egy vallási közösség volt, hanem egyfajta törzs, ahol a védelmet már nem a rokonság, hanem a hit biztosította. Mohamed ezzel átlépte a törzsi gondolkodás korlátait” – hangsúlyozta Sayfo Omar.
Az iszlám vallás és jog alapjai
Az iszlám vallás gyakorlati megvalósulása szoros kapcsolatban állt a jogforrásokkal. A Korán Mohamed kinyilatkoztatásainak gyűjteménye, amelyet tanítványai rögzítettek. A második jogforrás a hadíszok gyűjteménye, Mohamed életének történetei és tanításai. Harmadikként a közmegegyezés (idzsma) szolgált iránytűként a vallástudósok számára – tudta meg a hallgatóság.
A Nyugaton is egyre ismertebb saría szó eredeti jelentése „út a vízforráshoz”, amely a helyes életútra utal. „A vízforráshoz vezető útról nem térünk le a sivatagban, mert az a halált jelentheti. Ugyanez a logika áll a saría mögött is: egyetlen helyes út van, amelyet követni kell” – mutatott rá az előadó.
A jog fejlődése során a szokásjog és az analógiás következtetés is szerepet kapott, így alakult ki a rendkívül gazdag vallásjogi hagyomány. Példaként elhangzott a sör kérdése: bár a Koránban csak a datolyapárlat szerepel tiltottként, a vallástudósok úgy érveltek, hogy minden részegítő ital tilos. Ez jól mutatja, hogyan alkalmazzák az ősi szövegeket új helyzetekre. „A jog nem statikus, hanem folyamatos értelmezés. Ezért fordulhat elő, hogy ugyanabból a szövegből radikálisan eltérő következtetések születnek” – magyarázta az előadó.
Zarándokok tömege a mekkai Kába-kőnél. Fotó: Pixabay.com
Szunniták és síiták: két világ
Az előadás rávilágított az iszlám két nagy irányzatának különbségeire is. A szunnita iszlám decentralizált, hasonlóan a protestantizmushoz, ahol helyi közösségek és vallástudósok határozzák meg a vallásgyakorlatot. A síita iszlám ezzel szemben hierarchikus, erősen központosított, amelyben a vallási vezetők szava minden hívőre kötelező érvényű.
Sayfo Omar így magyarázta: „A szunnita világ olyan, mint a protestáns világ: nincs központja, nincs egyetlen főnök. A síita világban viszont van egyfajta pápa, akinek a szava mindenkire érvényes. Ez a különbség a mai napig rengeteg konfliktus forrása.”
Bár Mohamed egyetemes közösséget álmodott meg, az umma eszméje máig nem valósult meg teljesen. Az 1,7 milliárd muszlim sokféle kultúrában és társadalmi rendszerben él. Egy nigériai muszlim például kulturálisan közelebb áll egy nigériai keresztényhez, mint egy indonéziai hívőhöz. Egy bosnyák jobban hasonlít egy szerbre, mint egy irakira vagy egy indonézre. A kulturális meghatározottság a legfontosabb tényező – fogalmazott az előadó.
Ez a sokszínűség azt mutatja, hogy a vallási közösség mellett a nemzet, az etnikum, a társadalmi osztály és a térség is döntő szerepet játszik a muszlimok identitásában. „Az umma inkább egy eszmény maradt, mint valóság. A muszlim világ belső sokfélesége gyakran erősebb, mint az összetartozás érzése” – tette hozzá Sayfo Omar.
Az iszlamizmus gyökerei és Ibn Taymiyya szerepe
Az iszlám történetében a vallás és a politika szorosan összefonódott. A kalifátus intézménye vallási és világi hatalmat egyaránt megtestesített. A középkorban Ibn Taymiyya vallástudós már más muszlimokat is hitetlennek nyilvánított, ezzel megteremtve a vallási radikalizmus alapjait. „Ibn Tajmijja volt az első, aki kimondta: lehet, hogy valaki névleg muszlim, de ha más utat követ, a vérét szabad venni” – idézte fel Sayfo Omar.
Ez a gondolat később a modern iszlamista mozgalmak egyik visszatérő hivatkozási pontjává vált. A radikális irányzatok gyakran támaszkodnak erre az örökségre. „Ez az a pillanat, amikor a vallási vita fegyveres konfliktussá vált. Innen eredeztethetők a mai szélsőséges mozgalmak is” – fűzte hozzá az előadó.
Mohamed születése, arab miniatúra. Forrás: Wikipedia.com
Napóleon Egyiptomban: találkozás Európával
1798-ban új korszak kezdődött, amikor Napóleon partra szállt Alexandriában. Az iszlám világ először szembesült az európai modern hadsereg erejével. „Napóleon emléke megosztó: egyesek a gyarmatosítás előfutárát, mások a modernizáció kezdetét látják benne. De az biztos, hogy ettől kezdve az arab világ számára Európa folyamatos jelenlétté vált” – emelte ki az előadó.
Az európai jelenlét nyomán az arab értelmiség körében kétféle válasz alakult ki: egyesek a nemzetté válást és a modernizációt sürgették, mások az iszlám tisztaságához való visszatérést hirdették. Mohamed Abduh például így írt Párizsból: „Egyiptomban muszlimokat látok iszlám nélkül, Párizsban viszont iszlámot muszlimok nélkül” – idézte Sayfo Omar, aki szerint ez a gondolat jól mutatja a nyugati társadalom és az iszlám világ közötti kölcsönhatást.
A gyarmati uralom alóli felszabadító mozgalmak során az iszlamizmus politikai erővé vált. Megjelentek olyan mozgalmak, mint a Muszlim Testvériség Egyiptomban, a Jamaat-e-Islami Pakisztánban vagy Khomeini ajatollah síita forradalma Iránban. Ezek a mozgalmak egyszerű válaszokat kínáltak a társadalmi válságok idején, miközben alternatívát nyújtottak az állam által magukra hagyott tömegek számára. „Az iszlamista mozgalmak mindig válsághelyzetben tudnak megerősödni, mert biztonságot kínálnak a bizonytalanságban. Aki elveszett, annak kapaszkodót adnak” – fogalmazott Sayfo Omar.
Az előadó példaként hozta fel az Arab Tavaszt, amikor a Muszlim Testvériség úgy tudott választásokat nyerni, hogy korábban orvosi és jogi ellátással segítette a szegényeket. Ez az informális hálózat a társadalom peremére szorult rétegek bizalmát szerezte meg. „A politika által elhanyagolt emberek számára ezek a mozgalmak valódi alternatívát jelentettek. Ez adta a mozgalmak igazi erejét” – hangsúlyozta.
Vallás és politika kéz a kézben
Az iszlám világban a vallás és a politika mindig szoros kapcsolatban állt. A mecsetek nemcsak vallási, hanem politikai fórumként is működnek. „A mecset az a hely, ahol a politikai üzenetek is megjelennek: kihez legyen hű a közösség, mit támogasson a társadalom. Ezért mondom, hogy a vallás és politika kéz a kézben jár” – hangsúlyozta Sayfo Omar.
A modern államokban gyakran a vallásügyi minisztérium irányítja, mit prédikáljanak a mecsetekben. Ez egyszerre biztosítja a politikai hatalom legitimitását és a vallási vezetők befolyását. „A politikai vezető legitimitást keres a vallásban, a vallási vezetők pedig befolyást a politikában. Ez az összefonódás a mai napig megmaradt” – hangsúlyozta az előadó.
Az előadás első részének legfontosabb következtetése, hogy az iszlám világ rendkívül sokszínű. Az umma eszméje ugyan közös vallási alapot jelent, de a kulturális és társadalmi különbségek legalább annyira meghatározzák a muszlim közösségek életét. „Az umma egy álom, de a valóságban minden muszlim közösséget az adott kultúra, társadalom és térség formál” – mondotta Sayfo Omar. A politikai iszlám felemelkedése pedig azt mutatja, hogy a vallás és a politika közötti kapcsolat a jövőben is kulcskérdés marad a térség és a világ szempontjából.
(folytatjuk)
