A rendszerváltás után 2005-ben, születésének 100. évfordulóján, 2013-ban, halálának 35., majd 2018-ban, halálának 40. évfordulóján rendeztek közös tárlatot Incze István festményeiből, valamint fia, ifj. Incze István és unokája, Incze István Botond alkotásaiból.

Incze István 1905. szeptember 21-én született Kézdivásárhelyen. 1930-ban beiratkozott a kolozsvári Szépművészeti Akadémiára, ahol Aurel Ciupe volt a tanítómestere, majd 1934-ben a bukaresti Szépművészeti Akadémián tanult, ahol Constantin Artachino mester irányítása alatt fejezte be a tanári és művészi pályára való felkészülést. Tanulmányai elvégzése után Tordaszentlászlón volt tanár, majd 1935-ben a Marosvásárhelyi Katolikus Gimnáziumhoz nevezték ki rajztanárnak. Marosvásárhelyen telepedett le véglegesen, ott alapított családot, tanári és művészi alkotói munkássága ott bontakozott ki.

1937-ben hosszabb tanulmány­útra indult, bejárta Nyugat-Európa képtárait. Hazatérése után Marosvásárhelyen és környékén festett, tájképeivel 1939-ben jelentkezett először a nagy nyilvánosság előtt. 1933–1944 között a Barabás Miklós Céh tagja. 1949-től nyugdíjba vonulásáig Marosvásárhelyen a Művészeti Középiskola tanára volt, ugyanakkor posztimpresszionista festményei­vel csoportos kiállítások állandó résztvevője. Marosvásárhelyen hunyt el 1978. augusztus 12-én. 

Időskorában, a hetvenes évek első felében kézdivásárhelyi nyaralásai során 39 olajfestményen örökítette meg szülővárosa sajátos utcarészleteit, udvartereit és műemlék épületeit. Az akkor készült műveit szülővárosa múzeumának adományozta. Óhaja az volt, hogy munkái állandó kiállításon szerepeljenek. Helyszűke miatt a múzeum ezt nem tudta vállalni, azonban amikor csak alkalom adódott, időszakos kiállításon mutatta be a festőművész dokumentumértékű alkotásait. Néhány festménye olyan épületeket örökít meg, amelyeket azóta lebontottak. Most, amikor hamarosan az Incze László Céhtörténeti Múzeum a kívül-belül felújított egykori katonanevelde épületébe költözik, teljesülhetne az Erdély Van Goghjaként emlegetett Incze István végző óhaja, ha az egykori városháza, a jelenlegi múzeum épülete képtári rendeltetést kapna az intézmény tulajdonában lévő közel hatszáz képzőművészeti alkotás számára.