Egy Bereck vidéki hírhalomból a „harang” azért nem maradhat ki, mert nincs és nem is volt még egy olyan kiadvány községközpontjainkban, amely nyomtatásban rögzítené a népes közösség – esetünkben Bereck, Kézdimartonos és Ojtoz – életét, a községvezetés céltudatos munkáját, a határokon is átpillantó eseményeket, s melyet bárki felhasználhatna, ha neki akarna veselkedni egy községmonográfiának. A Berecki Harangszó példamutató évkönyvsorozatnak Balogh András egykori könyvtáros, későbbi főszerkesztő volt a megálmodója, aki munkatársával, a társszerkesztő Ferentzi Lászlóval, Tibád Sándorral, Csomós László szerkesztővel, számos pedagógussal és a településen tevékenykedőkkel együtt kitartóan szerkeszti ezt a közéleti, időszakonként megjelenő kiadványt.
A Berecki Harangszó
246., megkésett számával ajándékozott meg Balogh András. Ismét olvashattuk benne Ferentzi László volt iskolaigazgató és társszerkesztő sorait, Biszak Tünde, Timár Réka, Fejér Laura és más szerkesztők nevét. Táj és történelem című írásával szólt az olvasóhoz Balogh András: „A koronavírus okozta szünet után újra megkondult a harang azon a helyen, ahol a hegyek lábánál szorosan összefonódik a táj és a történelem.”
Aki a múltba néz, az a jövőbe lát – fogalmaz a hagyományos magyar közmondás. „Emlékezve a múltra, élve a jelent, bízva fogadva a jövőt” – így fogalmazták újra a berecki szerkesztők közös céljaikat. A kezdetektől számított 246. számban örömmel olvastuk jelenlegi munkatársunk, a berecki születésű Bedő Zoltán sorait is egy, a szülőhelyéhez kötődő visszaemlékezésben.
Régmúlt idők történelmi füzére
Régészeti szórványleletek bizonyítják, hogy ez a településcsoport a csiszolt kőkorszak óta lakott hely volt. Kőcsákányok, gömbfejű neolitikumi kalapácsok kerültek innen napvilágra. A híres berecki bronzlelet bronzbaltát, lándzsákat tartalmazott. Az átvonuló kelták és az itt megtelepedett rómaiak emlékei gazdagok – állítják a településről régészeink és történészeink. Az Erdélyt Moldvával összekötő utat a római korban használták. Ennek mentén épült fel a római limest (határvonalat) őrző katonai tábor (castrum), ahonnan Kr. u. a II. század idejéből feliratos, bélyeges téglák kerültek napvilágra.
Balogh András főszerkesztő
Berecknek a Lemhénnyel szomszédos határrészén, az Igaz-Bereck-patak és a Feketeügy közös teraszormán a régészek által fel nem tárt régi település nyomai látszanak, ahonnan sok cseréptöredék került a felszínre. A hely neve Farkasvár. Érdekes szájhagyományokat kapcsolnak hozzá a még emlékezni szerető idősebb berecki emberek.
A „Kárpátok kapujának” előterében kialakult Bereck lakói, miként azt az 1785-ből ismert címerpecsét is bizonyítja, favágással, fuvarozással foglalkoztak. Zsigmond király 1426-ban mezővárosi ranggal ruházta fel. Ezt a címét 1888-ig megőrizte. Városi jogait később az erdélyi fejedelmek is elismerték. A bereckiek biztosították a Kárpátok átjáróhelyét, postát és futárokat tartottak. A határőrszervezet idején századparancsnoksági állomásszékhely volt. S mert a megélhetés fő forrása az áruforgalom volt, nem csoda, hogy ide más nemzetiségűek, románok és barcasági szászok is le kívántak telepedni.
A 19. század elején kézműipara számottevő volt: a szekereseknek, fazekasoknak, csizmadiáknak és asztalosoknak céhei működtek itt. 1802-ben földrengés, 1822-ben tűzvész pusztította. Történelmünk során nem egy jeles személyiség, többek között Mátyás király is vendége volt Berecknek. 1874-ben ide látogatott József főherceg, akit Gábor Imre, Gábor Áron testvéröccse fogadott. 1907-ben megépült a felső-háromszéki vasút Kézdivásárhely–Bereck közötti rendes nyomtávú szakasza, amely ma is működik.
Szociális egység lesz
Idegenforgalmi látnivalók
között sétáltunk kedves ismerősökkel, meséltünk, hallgattuk a régi történeteket. Elsőként a Gábor Áron-emlékházat kerestük fel (Fő út 89. szám). Itt van a forradalmár nevét viselő alapítvány székhelye, ahol állandó kiállítást kínálnak a helyiek, dokumentumokat Gábor Áron életpályájáról, szobormintákról, amelyeket az 1943-ban meghirdetett szoborpályázatra küldtek be a kor képzőművészei, korabeli dokumentumokat, Bem- és Petőfi-emlékeket. Itt helyezték el 1999-ben egy Gábor Áron-ágyú hasonmását is. Az emlékház előtt millecentenáriumi székely kapu áll, Bodó Csaba helybeli technikus és faragómester, a Gábor Áron Alapítvány kuratóriumi elnökének munkája. A gelencei Kelemen Dénes faragóművész tanítványaként, a kis ácsolt kötött székely kapuk és a díszítő faragás (domborművek) mestereként több hazai és külföldi kiállítás résztvevője. A Gábor Áron-emlékház udvarán emlékfák őrzik azoknak az íróknak, költőknek az emlékét, akik alkotásaikban megemlékeztek az ágyúöntő őrnagyról.
A Fő út 103. szám alatti házon emléktábla jelzi: „Ezen a helyen állott Bereck nagy fiának, Gábor Áronnak szülőháza. Eszményképének emlékére állíttatta a berecki Ifj. Egyesület 1944 III. március 15.” Ez a család egykori telkén álló ház jelenleg Juhos Gábor magyar maratonfutó tulajdona, aki nem lakóházként, hanem olyan rendezvényekre használja, amelyek Gábor Áron szellemiségét hivatottak fenntartani és őrizni. Többek között minden nyáron, így idén júliusban is Gábor Áron-emléktúrát szervezett, melyről lapunk is beszámolt.
Csomós László lelkész
A település központjában magasodik a Szent Miklós püspök tiszteletére 1803–1810 között épült római katolikus templom. A falu középkori temploma a temetőben állott. Megmaradt azonban egy 1775-ben Brassóban Iohannes Tartler szász harangöntő által öntött műkincs értékű harang.
A harangpaláston Brassó címere és a harangöntő nevének kezdőbetűi láthatók olasz koszorúban. Latin felirata magyarul: A HALOTTAKAT ELSIRATOM, A VILLÁMOKAT MEGTÖRÖM, A SZELEKET SZÉTOSZLATOM, ÜNNEPKOR A LELKEKET HÁZAMBA HÍVOM. ÖNTETETT SZENT MIKLÓS PÜSPÖK A BERECKI EKLÉZSIA VÉDŐSZENTJÉNEK TISZTELETÉRE 1775. E harang egyik társát ágyúöntésre ajánlotta fel Gábor Áronnak a gyülekezet a szabadságharc elején.
A templom belsejében felismerhetők a késő barokk stílus jegyei. A főoltár olajképe az ajándékot osztogató Szent Miklós püspököt ábrázolja. Kétoldalt Szent Pál és Szent Péter apostolok szobrai láthatók. A szószék kazettáiban Máté, Márk, Lukács és János evangélistákat ismerhetjük fel. Régi darabja e templomnak egy kőből faragott keresztelőmedence. Orgonája Kolonics István munkája 1865-ből. A templom szentélye mögötti téren kapott helyet 1992-ben Gábor Áron egész alakos köztéri szobra, Vargha Mihály alkotása.
Bodó Csaba faragómester
Gábor Áron a szüleinek első gyermeke volt, édesapja a város jegyzője. A berecki iskolából került a csíksomlyói ferencesek gimnáziumába. Katonai szolgálatát a kézdivásárhelyi 2. számú székely határőrezrednél végezte, Gyulafehérváron tüzérségi ismereteket szerzett. Budapesten, majd Bécsben katonai műszaki előadásokat hallgatott, nyelveket tanult. Az 1848. november derekán tartott sepsiszentgyörgyi népgyűlésen tűnt fel igazából később legendássá vált alakja, amikor Lészen ágyú! bekiáltása lángra gyújtotta a lelkeket, és elindult ő is diadalmas útjára, mely az emlékezetes kökös–uzoni csatában hősi halálával ért véget.
A polgármesteri hivatal épületével szemben állított emléket a helybeli Eremia Grigorescu Alapítvány Mihai Viteazulnak, a román fejedelemségek urának. A mellszobrot 1991-ben leplezték le. A település déli oldalán egy magaslaton emelkedik a román nemzetiségű berecki hívek műemléknek nyilvánított ortodox temploma, melynek védőszentje Szent Miklós püspök, lelkészük Sabin Reuceanu, akit látogatásunk idején mi is megismertünk.
A műút déli oldalán, a polgármesteri hivatal közelében áll a Bem–Petőfi-ház. Itt találkozott Bem Petőfi Sándorral 1849. július 25-én. Bem József születésének 200. évfordulóján, 1994-ben a Lengyel–Magyar Kulturális Egyesület Bem-emléktúrát szervezett, amikor lengyel vendégek látogattak Bereckbe. Bem és Petőfi találkozásának 150. évfordulóján a tábornok és a költő arcmását megörökítő fémplakettes emlékművet állított az utókor kegyelete a római katolikus templom harangtornya mellett (Petrovits István alkotása, 1999).
Védik a Bereck-patak medrét
Helyi mondák vonzásában
Esett már szó a római katonai táborról. Ez az irodalomban és a köztudatban Venetúrné vára néven ismeretes. Bizonyára tudja az olvasó, hogy ahányszor egy-egy mondát elmesél valaki, annak annyi változata van. Mi bereckiektől is gyűjtöttünk változatokat, bizonyára ettől is egyedi hangzásúak. „Volt valamikor régen egy özvegyasszony, Venetúrné volt a neve. Büszke és gőgös volt – írja a legendát Benedek Elek. – A szegény emberekkel szóba sem állott. Fia távolban volt, s mire hazajött, anyja új várat épített a régi helyébe. Miért bántád őseink lakját? – kérdezte a fiú. – Lesz-e olyan erős, amilyen a régi volt? – Az én váram olyan erős – felelte az anya –, hogy még az Isten sem tudja bevenni! Szava felhallatszott a Mennyekbe. Lőn szörnyű mennydörgés-villámlás, a vár összeomlott. A nép pedig még most is látni véli a gőgös asszonyt, aki kőbékává változva eltűnt vára maradványainak romjain.”
A régészeti ásatások kimutatták, hogy Bereck északkeleti szélén, a Micske-bérc előfokán római castrum állott. A helybeli románság Asszonyvára néven emlegeti. Az erőd neve Angustia volt, és Hadrianus császár idejében (Kr. u. 117 – 138) épült. Kr. u. 119-ben hispaniai lovasok és gyalogosok tartózkodtak benne. Maradványai, földgátonya ma is látszik. A székelyek magukénak tartották, s hozzá mondákat fűztek, melyek Venetúr legendája néven ismertek irodalmunkban.
A derék, becsületes berecki bíró vendégszerető házában fogadta és megvendégelte az álruhába öltözött Mátyás királyt. Füstölt kolbásszal főzött lencsével kínálta, melyet az Igazságos jó pojáni (!) borvízzel öblített le. Az eseményt a prózaíró Jókai Mór foglalta rímekbe.
Pósa Lajos (1850–1914) Venetúrné lencséje című versének végső sorai is Bereckhez kötődnek. Számunkra hihetetlennek tűnt, ugyanis nem tudunk olyan adatról, melynek alapján bizonyítani lehetne, hogy Pósa Lajos valamikor is járt volna Székelyföldön, Háromszéken, avagy éppen Bereckben. „Pósa bácsi”, a gyermekek kedvence, meseírója így végzi a történetet veresében: „Venetur a kincséből várat építtetett, / Őrködött, mint sas a Székelyföld felett, / Élete végéig a hazáját óvta, / Vára omladékin zeng e rege róla.”
Dimény Zoltán polgármester
Mi történik ma?
A dicső múltat felidézve, Bereckben a jelen történéseit is számba vehetjük. Csomós László fiatal lelkész bölcsőjét Sepsibükszádon ringatták, és kilenc éve pásztorolja a berecki katolikus egyházközséghez tartozó ezerháromszáz lelket, külön foglalkozik a félszáznyi helyi magyar anyanyelvű cigány családdal és 2023-tól a szomszédos Ojtoz katolikus híveinek kisközösségével. „Jókor érkezett a papunk” – jegyezték meg a helybeli hívek, a lepergett szűk évtized alatt sikerült teljesen felújíttatnia a katolikus templomot, részben a lelkészi lakást, a ravatalozót, felépíteni az udvaron az új, kifogástalan beosztású Közösségi Házat. Mindezt nagy lelkesedéssel, a hívek önzetlen segítségével, a Kovászna megyei és a berecki helyi önkormányzat, személyesen Dimény Zoltán polgármester támogatásával.
Bereck helyi önkormányzata a végére ért a községközponti infrastruktúra kialakításnak, az ivóvízhálózat és a kanalizálás kiépítésének – tájékoztatott örömmel a polgármester, s elmondta, hogy a településen tavaly sikerült felavatni a biomasszás működésű hőközpontot, de sorra kerül az erdészeti hivtal, a tűzoltóság stb. is. Hamarosan befejezik a Bereck-patak településen belüli medrének munkálatait, az önkormányzat tulajdonában levő mutatós ingatlan (volt kúria, vendéglő) felújítását, amely szociális célokat fog szolgálni. A községhez tartozó Kézdimartonosban is a végéhez közelednek az ivóvíz- és a szennyvízhálózattal kapcsolatos, a működésükhöz szükséges kiegészítő munkálatok.
