A Marosvásárhelyi Rádió szerkesztőségi csapatának Gurul a rádió elnevezésű székelyföldi biciklis körútja idén a 25. és információink szerint egyben az utolsó kiadásához érkezett. A biciklisek, ahogy minden évben, idén is felkeresték Erdővidéket, vasárnap este a köpeci Tókos vendégháznál szálltak meg, majd hétfőn Barót érintésével folytatták útjukat Tusnádfürdő felé. Kádár Zoltán sportújságíróval, a kerékpáros médiakaraván kigondolójával és szervezőjével a Tókos vendégház udvarán beszélgettünk.
– Hogyan indult a Gurul a rádió?
– Már csak ketten vagyunk abból a csapatból, amely elkezdte 2001-ben a biciklis körút szervezését, és a legnagyobb szó az, hogy eljutottunk a 25. alkalomig. Ez egy óriási élmény számunkra. 2000-ben történt, hogy egy turisztikai kiállításról mentünk haza Nemes Attila kollégámmal, és elkezdtünk gondolkodni, ha már mind a ketten biciklizünk, milyen jó lenne eljutni biciklivel Székelyföldre és szétnézni ott egy-egy ilyen túra alkalmával. Mivel a szabadidőnket, szabadságaink időszakát nehezen tudtuk volna egyeztetni, kitaláltuk, hogy menjünk a rádió nevében, munkaidőben: elmegyünk a hallgatóinkhoz, elvisszük hozzájuk személyesen a rádió hírnevét – mondtuk. Bemutattuk a projektünket a rádió vezetőségének, amely támogatta az ötletet.
– Hogyan emlékszik vissza a legelső körútra?
– 2001-ben mindössze két mobiltelefonja volt a rádiónak, Székelyföldön mindenhol keresgélni kellett a térerőt. Így a tudósításokat legtöbbször vezetékes telefonon oldottuk meg, úgy, hogy bekérezkedtünk ide-oda és megkértük, engedjék meg, hogy telefonáljunk, hívjuk fel a szerkesztőséget. Most már bárhonnan bármikor össze tudunk állítani akár egy élő műsort is. De a 25 év legnagyobb nyeresége, hogy 16 000–17 000 kilométer van a lábunkban, Maros, Hargita, Kovászna, Szeben megyében gyakorlatilag mindent bejártunk, amit ember biciklivel bejárhat.
– És milyen a mostani, utolsó túra?
– Ezt valahogy úgy építettük fel, hogy megünnepeljük az elmúlt 25 évet, amin túl vagyunk. Nagy örömünkre, most is találkozunk hallgatókkal, ugyanúgy, mint eddig, de egyben emlékezünk azokra is, akikkel útjaink során találkoztunk, de ma már nincsenek az élők sorában. Fölöttünk is elteltek az évek, én az első túrán ünnepeltem a 30. születésnapomat, azóta eltelt 24 év.
– Hogyan alakult a guruló csapat összetétele?
– A legelső csapatból ketten vagyunk, változott a csapat, a kollégák egy része azóta elment a rádiótól, más abbahagyta a kerékpározást, de ugyanakkor új kollégák is csatlakoztak az évek során. A lényeg, hogy kialakult egy nagyon jó baráti társaság, amely a marosvásárhelyi rádió nevében kerékpározott. Ebben az évben magyarországi kollégák is csatlakoztak hozzánk, Csillag Péter, a Nemzeti Sport főmunkatársa, illetve Mirkó István kiváló fotós, a Magyar Nemzet munkatársa. De útközben is egy-két kerékpározó mindennap csatlakozik hozzánk rövidebb-hosszabb ideig.
– Az elmúlt 25 évre visszagondolva, mi volt a legnagyobb élményük?
– A hallgatóinkkal való összes találkozó nagy élmény volt. Elsősorban az ismeretlen emberekkel való találkozások, akiket azelőtt soha nem láttunk, de akik a rádió miatt barátként fogadtak bennünket. Ha a családdal vagy kollégákkal autóval utazom a biciklivel bejárt útvonalakon, szinte minden bokornak tudok egy történetet tulajdonítani. Mindenféle álszerénység nélkül mondhatom, hogy a Gurul a rádió körutakkal történelmet írtunk, remélem, sikerül a 25 év élményeit egyszer könyvben vagy akár egy dokumentumfilmben is összefoglalni.
