A Pro Zabola Egyesület és a községi nőszervezet szervezésében lezajlott forgatag pénteken este táncházzal vette kezdetét a Mikes-birtokon, majd szombaton folytatódott a futballpályán és környékén. Szombaton délben a hivatalos megnyitón Mátyás Szabolcs, a Pro Zabola Egyesület elnöke és Fejér Levente zabolai polgármester köszöntötte a jelenlevőket, majd a főzőversennyel elrajtolt a forgatag.

Körömpörkölt a csúcson

A Kónya Endre Sportcsarnok mögötti futballpálya szélén szombaton déltől sátrak és bográcsok között sűrűsödött a jókedv: a főzőverseny idén sem hagyta íz nélkül a közönséget. Idén nem kevesebb, mint tizenhat csapat nevezett be a versenyre. Az ételeket a Szabadtűzi Lovagrend zsűrizte, az ítészek dolgát ezúttal sem könnyítette meg senki: erős mezőnyben születtek a döntések. Amíg a zsűri meghozta a döntést, a színpadon a székelytamásfalvi és gelencei férfikórusok szórakoztatták a közönséget ifj. Tusa János, illetve Timár István vezényletével.

Végül hosszas várakozás után megszületett a döntés. Vajda Zsigmond a zsűri nevében elmondta: nem volt egyszerű a feladatuk, a zabolai főzőverseny évről évre fejlődik, a csapatok figyelmesebbek, a fűszerezés kifinomultabb, a tálalás igényesebb. A zsűri jelezte: nem biztos, hogy mindenkinek tetszik majd az értékelés, de a kritikát vállalják.

A füzesabonyi csapat vitte el az első díjat a hagyományos körömpörkölttel – a standjuk fölött pedig beszédes felirat hirdette: „A távolság nem számít, csak a köztünk lévő kapcsolat. 10 év közös munka.” A győztes fogás úgy készült, ahogy a nagyanyák konyháján tanulták: sertésköröm, hagyma, fokhagyma, kömény, zsír, paprika és tv-paprika – lassú tűzön, türelmesen, hogy minden falat omlósra puhuljon.

Második helyen a zabolai református nőszövetség végzett, harmadik lett Nagyborosnyó önkormányzatának csapata. Érdekes színfoltként a Cookták örmény konyhája is asztalhoz ültette a kíváncsiakat: laposkenyérrel, fügével, bőkezűen fűszerezett fekete rizzsel töltött káposztával negyedik hely lett a jutalmuk. Különdíj jutott a Zabolai Általános Iskolának és a legifjabbaknak: a Gyöngyharmat csapatának.

Mézeskalács-díszítés

A gyermekeket ugrálóvár, illetve a Zabolai Nőszervezet jóvoltából egész napos gyermekfoglalkozás várta. Pop-Szabó Kinga vezette a mézeskalács-díszítő foglalkozást, amely nagy érdeklődést váltott ki: a szervező szerint legalább száz gyermek ült asztalhoz, a helyek folyamatosan tele voltak. A hagyományos recept alapján előre megsütött mézeskalácsokat a gyermekek helyben díszítették, az elkészült darabokat haza is vihették. 

Pop-Szabó Kinga – aki mézeskalács-szakkör vezetője és Páván él református lelkész férjével – elmondta: a díszítésnél a gyermekek fantáziája indul elsőnek, majd finoman terelik őket a hagyományos motívumok felé. A család kézművesstanddal is jelen volt; a választás azért esett idén erre a foglalkozásra, mert a szervezők szerint „jól megy a gyerekek körében” – és ezt a tapasztalat vissza is igazolta.

Mikes Kupa tizennegyedszer

Miközben a focipálya szélén bográcsok vetélkedője zajlott, a Kónya Endre Sportteremben megrendezték a tizennegyedik Mikes Kupa teremfoci-vetélkedőt, melynek lényege a szervezők szerint a székelyföldi és szórványban levő települések kapcsolatának erősítése az amatőr futball által, lehetőséget biztosítva egymás megismerésére és az együttműködésre. Az idei tornára öt csapat nevezett be: Szörcse, Gelence, Zabola, Székelytamásfalva és a Fehér megyei Bethlenszentmiklós csapatai.

Az első díjat Gelence csapata nyerte, így a vándorkupát is elvihették a székelytamásfalviaktól, melyet két éven keresztül birtokoltak, mivel tavaly és tavalyelőtt ők voltak az elsők. Második lett Bethlenszentmiklós, harmadik pedig Székelytamásfalva csapata. A fair play díjat Szörcse érdemelte ki.

Lovastorna, kaszkadőrök

Délután az Ugron Ranch friss lovastorna-csapata mutatkozott be. A „tornaszer” egy Betyár névre hallgató 22 éves herélt ló volt. A bemutatón Demeter Márta edző keze alatt tizenkét kis lovas tornász – a legkisebbek 4–6 évesek – mutatta be a hét kötelező gyakorlatot és a kűröket. A mutatványok alatt Betyár türelmes és kiegyensúlyozott társ volt, fokozott figyelemmel követte a gyermekek mozdulatait és a zene hullámzását. Ez a sport a testet tanítja, de a lélekre hat: bátorság, egyensúly, ritmusérzék és mindenekelőtt gondoskodás – mert a ló nem eszköz, hanem társ, mondták a szervezők.

A nap csúcspontját a lovasszínház-bemutató képezte, amelyen az Erdélyi Lovaskaszkadőr Egyesület a Csodaszarvas legendáját vitte színre. A csapat közel egy évtizede járja a rendezvényeket, száz körüli fellépéssel a háta mögött. Vezetőjük, Ugron Attila Székely Vágta- és Nemzeti Vágta-résztvevő, szakképzett oktató a Lemhényi-Rét Lovastábor gazdájaként a jövő lovas nemzedékét is neveli; most tíz tanítvánnyal érkezett. A legendából élő kép lett: ló és ember közös koreográfiája, amely egyszerre idézte meg a kezdeteket és beszélt a jelenről – fegyelemről, bizalomról, arról a láthatatlan szálról, amely lovat és embert, múltat és jelent összefűz.

Gyémántmisés áldás a falu búcsúján

A zabolai római katolikusok szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén tartják a búcsút. Az idei búcsús szentmisét Bodó Imre tb. főesperes, szentszéki tanácsos, jelenlegi kézdiszárazpataki plébános vezette, aki a kerületi papsággal együtt mutatta be a legszentebb áldozatot.

Bodó Imre plébános, aki idén ünnepelte papsága 60. évfordulóját – melyből 51 évet Háromszéken szolgált –, a híveket jubileumi gyémántmisés áldásban részesítette. 

Fotó: Péter Levente

Az ünnepi szentmisén elhangzott prédikáció középpontjában az állt, hogy a kereszt a keresztények számára nem a vereség, hanem az élet és a remény jele. Az igehirdető az evangéliumot idézve hangsúlyozta: aki hisz Krisztusban, nem vész el, hanem örök élete van, és arra buzdította a híveket, hogy a kereszt tisztelete ne maradjon a templom falain belül: a mindennapokban kell „felmagasztalni” szeretetből végzett tettekkel, a hit nyílt vállalásával, valamint a szenvedések türelmes, Krisztussal egyesített hordozásával, amelyek nem összetörnek, hanem felemelnek. A szertartáson közös fohásszal a Szent Kereszt oltalmát kérték, hogy a családokban és a közösségben a türelem, a jóság és az irgalom kapjon hangot.

Végül a közös ünneplés befejezéseként Fekete Tamás helyi plébános köszöntötte az önkormányzat képviselőit, a testvértelepülések küldötteit, a hazatérőket, majd háláját fejezte ki a helyi közösségnek, a paptestvéreknek és minden jó szándékú embernek, aki bármilyen módon hozzájárult az ünnep szebbé tételéhez. A búcsús szentmise a pápai, illetve a magyar himnusz eléneklésével zárult.

Határokon átívelő barátságok

A Szent Mihály-havi forgatag a testvértelepülési kapcsolatok ünnepe is volt. A kultúrotthonban tartott ünnepségen Fejér Levente polgármester a testvértelepülési kapcsolatok kettős jubileumát méltatta: tíz éve működik a partnerség Füzesabony várossal és húsz éve Bag nagyközséggel. Beszédében hangsúlyozta, hogy a testvértelepülési megállapodások nem puszta formaságok, hanem élő, embereket összekötő kapcsok, amelyek kulturális programokon és közösségi találkozókon át barátságokat és maradandó emlékeket teremtenek. 

A füzesabonyi és bagi küldöttség képviseletében Nagy Csaba polgármester, illetve Márton Albert a régi-új ismeretségeket méltatta. Szó esett Tapolca testvértelepülésről is, amellyel – ha a dokumentumok igazolják – jövőre negyedszázados jubileumot ünnepelhetnek.