Amikor azonban meg kellene változtatni valamit ezen a kudarcos rendszeren, akkor rögtön kiderül, hogy bajok sehol sincsenek: minden érintett társadalmi réteg (bírók, ügyészek, pedagógusok, erdészeti és önkormányzati alkalmazottak, pofátlan pótlékok nélkül maradt hivatalnokok, kirúgott vezetőtanácsi tagok, és a sor nem teljes) heves ellenkezéssel fogadja, hogy a saját portáján is van sepregetni való. Kezdjék máshol!

Az Ilie Bolojan kormányfő által meghirdetett, teljes mellszélességgel még a kormánykoalícióban is csak az USR által támogatott államháztartási reform nem csupán a költségvetési hiány lefaragását célozza, hanem a hatékonyságot, a közszolgáltatások gyökeres átalakítását is. A cél az, hogy a közpénzekből fenntartott intézmények a köz, azaz az emberek érdekében működjenek, méghozzá fenntartható módon, mert közeleg (sőt az előrehozott nyugdíjazásokkal el is kezdődött már) az 1967 és 1972 között született „dekrétumgenerációk” visszavonulása a munkaerőpiacról, ami súlyos kihívások elé állítja a már amúgy is gyenge lábon álló gazdaságot. Ahol a magánszféra már évek óta munkaerő-importra szorul, a közszférában ellenben egyre nő a létszám, ami azért sem érthető, mert a lakosság gyorsuló ütemben fogy. A Maszol hírportál összesítése szerint 2016 óta mintegy 725 ezer fővel lettünk kevesebben (ez 4 százalékos visszaesés), a közalkalmazottak száma mégis 120 ezerrel gyarapodott (10 százalékos ugrás, de ez egy átlag, az önkormányzatoknál eléri a 20 százalékot is), a rájuk fordított kiadás pedig a GDP 7,3 százalékáról 9,6 százalékra emelkedett tíz év alatt (2015-től). Úgyhogy van miből karcsúsítani, és kell is, mert az óra ketyeg: Románia hét évet kapott arra, hogy 3 százalék alá tornássza le a deficitjét, de öt év múlva már eléri a rendes nyugdíjkorhatárt az első dekrétumgeneráció.

Természetes, hogy mindenki küzd a maga érdekeiért, de azt is látni kell, hogy a többség által hosszú ideje várt reformok nem halogathatók tovább, nem lehet mindig minden terhet a vállalkozók és a kisemberek nyakába varrni, ahogy az előző kormányok tették. Ahhoz, hogy élhetőbb országunk legyen, javítani kell rajta, de gyorsan, mert az örökös halogatás vezetett ehhez a súlyos helyzethez, amiben vagyunk. Most akadt egy valóban elszánt kormányfőnk, aki már az előző években, Bihar megyei tanácselnökként bebizonyította, hogy nem a drasztikus leépítések rontották a szolgáltatások színvonalát, hanem a túlduzzasztott apparátus. Persze meg lehet Bolojant buktatni, de utána csak az AUR juthat hatalomra, és az még rosszabb lesz, mert ők csak egyfajta újramelegített ősrögös kommunizmust kínálnak.

Ilie Bolojan kormányfő a szakszervezetekkel tárgyal. Fotó: gov.ro