Megújuló örökség – Születésnap, díszterem, muzsika címmel hirdette meg a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum a legújabb rendezvényét, melynek során felavatták a megújult dísztermet, amely 1990 óta Bartók Béla nevét viseli, és megünnepelték az intézmény 146., illetve 150. születésnapját.
Az avatót keretszerűen Bartók Béla muzsikája nyitotta és zárta, a Plugor Sándor Művészeti Líceum két zenetanára, Császár Katalin fuvolán és Szabó-Siklódi László Levente pianínón a Román táncokat, valamint az Este a székelyeknél című darabokat adták elő.
A házigazda Vargha Mihály múzeumigazgató köszöntőjében elmondta, a Székely Nemzeti Múzeum megnyitásának 150. évfordulóját ünnepeljük. 1875-ben alapították a Csereyné-gyűjteményt, a Székely Nemzeti Múzeum név felvételéig négy év telt el, most úgy döntöttek, hogy négy évig tartó rendezvénysorozattal ünnepelnek – közölte az igazgató. Ez a nap a megújuló örökség ünnepe, egyszerre emlékeznek az alapító özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emíliára, és tisztelegnek Bartók Béla öröksége előtt. A Bartók-terem felavatása csak egy láncszem a jubileumi ünnepségsorozatban. Nemrégiben ért véget a nagysikerű Kós Károly 140 kiállítás. Kós Károlynak, a múzeum épületegyüttese tervezőjének mindig helye van itt. Ugyanúgy, ahogy Bartók Bélának. A terem elnevezése néhai Kónya Ádám múzeumigazgatónak köszönhető, ő pontosan tudta, hogy 1927-ben Bartók Béla ebben a teremben koncertezett. Bartók Béla ugyanazt követte a zenében, amit Kós Károly az építészetben. Ez a két ember, ez a két nagy név múzeumunknak fontos védjegye – hangsúlyozta Vargha Mihály.
A terem megújult, korszerű felszereléssel látták el, megoldották az akusztikát – még egy jó koncertzongorát szeretnének beszerezni, hogy igazi hangversenyteremmé váljon – mondta az igazgató. A falak díszítése is megújult. Korábban Barabás Miklós és Gyárfás Jenő portréi voltak láthatók, most, az új arculathoz igazodva a magyarországi Somogyi Győző Munkácsy-díjas festőművészhez fordultak, és székely panteon díszíti a falakat.
Tamás Sándor, a Székely Nemzeti Múzeumot fenntartó Kovászna Megyei Tanács elnöke ünnepi beszédében hangoztatta, özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emília gyűjteménye napra pontosan 146 évvel ezelőtt, 1879. szeptember 15-én került a székely nemzet közösségének közös tulajdonába, amikor a három székely vármegye hivatalos képviselői ténylegesen átvették. Ezzel a Székely Nemzeti Múzeum nyilvános közintézménnyé vált, és további gondozására és gyarapítására szerződéses kötelezettséget vállalt Potsa József háromszéki főispán, Forró Ferenc háromszéki alispán, Császár Bálint sepsiszentgyörgyi, Szőts József kézdivásárhelyi és Solymossy Károly székelyudvarhelyi polgármester. Így a múzeum egyszerre 146 éves és 150 éves, hiszen a tulajdonképpeni történet 1875-ben kezdődött, amikor létrejött a Cserey-gyűjtemény. Csereyné Zathureczky Emília neve mellett illő megemlíteni Vasady-Nagy Gyulát, az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkárát, mert ő volt a megihletője és a leglelkesebb apostola annak a „messzi jövőbe látó gondolatnak, hogy a székely nép önmagának a maga erejéből alapítson múzeumot”.
Sári Zsolt Bartók Béláról és a Keresztesekről tartott előadást
A „székely nép lelkesültségéből” 1912-re felépült a Kós Károly által megálmodott épületegyüttes, amelybe a nagy építész szülőföldünk kulturális erőterének esszenciáját, a székelyföldiséget tudta a maga zseniális módján belesűríteni.
És akkor itt vagyunk ma, 2025-ben a felújított Székely Nemzeti Múzeumban, amely másfél évszázad után továbbra is kincsesházunk, ahogy Csutak Vilmos, a legendás igazgató nevezte az 50. évforduló emlékkönyvében. Ez a múzeum a székely nemzet közös kincse – mondotta Tamás Sándor, majd Csutak Vilmos 1929-ben, az alapítás 50. évfordulójára megfogalmazott jókívánságait ismételte meg, hangsúlyozva, hogy azok évszázad elteltével is aktuálisak: „Legyen az ünneplő Székely Nemzeti Múzeum századok hosszú során át székely népünk ősi dicsőségének messzire tündöklő temploma (…). Legyen maradandó a múzeum falai között és örökké áldott székely népünk hű szívében annak az Asszonynak nemes emléke, ki a múzeumot (….) megalapította. Legyen maradandó és mindig áldott azoknak nemes emlékezete, kik az Alapító alkotását áldozatos munkával megtartották és székely népünk javára nagyra nevelték.” Így legyen ez a következő százötven esztendőben is! – zárta szavait az elnök.
Sári Zsolt, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese Csak tiszta forrásból – Bartók Béla sepsiszentgyörgyi hangversenye címmel meghirdetett előadásában arra világított rá, hogyan is került a zeneszerző Sepsiszentgyörgyre. Ugyanis Brassóban koncertezett, megbetegedett, lemondta Marosvásárhelyre meghirdetett hangversenyét. Keresztes Károly ügyvéd és Fogolyán Kristóf orvos áthozták őt a brassói szállodából, ápolták, és meggyőzték, tartson koncetet a Székely Nemzeti Múzeumban. El is vállalta, de az 1927. március 2-ra meghirdetett hangversenyre Bartók Béla ismételt megbetegedése miatt csak másnap került sor, beszámolók szerint nagy sikerrel, mintegy kétszáz fős hallgatóság előtt.
Az előadásnak érdekes helytörténeti vonatkozásai is voltak. Sári Zsolt bemutatta a lécfalvi Keresztes családot, az ügyvéd tesvérpárt, Károlyt és Istvánt, a sepsiszentgyörgyi Keresztes-ház építéstörténetét, miszerint az 1924–25-ben épült, nem korábban, mint néhol tévesen megjelent. A Keresztes-ház mását megépítették és berendezték a szentendrei Skanzen Erdélyt bemutató részén, ahová az előadó meghívta az érdeklődőket.
A Bartók-teremben zajlott rendezvény után az alapítóra való emlékezésként a Csereyné – 200 Újjászületünk! című kiállításon tárlatvezetést tartott annak kurátora, Szőcsné Gazda Enikő néprajzkutató muzeológus.
