Elsősorban felmenőinktől örökölt, ránk hagyott anyagi javakra értjük az örökséget. Ennek nagysága és értéke általában jól meghatározható, számszerűsíthető. Ennél mégis fontosabb, hogy mi mást kapunk – örökölünk – szüleinktől, felmenőinktől.
Ilyenek lehetnek például a fizikai hasonlóságok, temperamentum, tehetség. Továbbá szüleinktől kapjuk a teljes szociális hátteret, ami magában foglal minden társadalmi, családi, anyagi, kulturális tényezőt. A nevelés, az iskoláztatás, a családi szokások és hagyományok mind árnyalják azt a „csomagot”, amelyet a szüleinktől kapunk. Az ő elveik, meggyőződésük, gondolkodásmódjuk és megnyilvánulásaik is mind hatással vannak a gyermekre és annak formálódó belső (lelki) világára. Az így „örökölt” tényezők sokkal nagyobb hangsúllyal bírnak az utódok jellemének és életének fejlődésében, alakításában, mint a megszerzett javak összessége. A példán keresztüli nevelés ezért egyik legfontosabb vetülete annak, amit átadni, megtanítani és átörökíteni kívánunk gyermekeinknek.
A „jellemével nevel” kifejezés felelősségteljes feladatot ró ki a szülők, a család és a teljes felnőtt társadalom számára, ugyanis példamutatásunk bármely szó és tan fölé magasodik. Ezért az ifjabb generáció (ki)oktatásában az információ átadásánál sokkal fontosabbak a személyes lelki, szellemi, erkölcsi jellemzőink, illetve a magunkban hordozott értékek, erények és készségek. A viselkedés és magatartás az a „gyakorlati eszköz”, amelyben kifejeződésre jut lényünk, ami követendő mintát ad. Ezért nemcsak magunk, de leszármazottaink javára is válik, ha pozitív értékrend mentén élünk.
Ellenkező esetben, ha a felmutatott példa rossz, akkor – akár nemzedékeken keresztül – romboló hatást vált(hat) ki. Ebből adódhatnak a kisebb-nagyobb sérüléssel, problémával, gonddal, függősséggel és hiányokkal küszködő egyének. Ezen (lelki) sebek meggyógyítása nehéz feladat, hiszen nagy tudatosságot és önismeretet igényel, ugyanis már csak a probléma fel- és beismerése nagy munka. Mégis megéri dolgozni rajta, feloldani traumáink, blokkjaink akadályát, hogy mi magunk harmonikusabb életet élhessünk, illetve ne örökítsük át megoldatlan ügyeinket a következő nemzedékre. És újra: a példa nevel. Ezért legyen kiemelkedő fontosságú emberi minőségünk fejlesztése, méltó példát felmutatva örököseink számára.
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó
