Egyes gombáknak rövid idő áll rendelkezésükre, hogy termőtestet képezzenek. Ide tartoznak a kimondottan őszi fajok is, amelyek nagy részével csak szeptember végétől november közepéig találkozhatunk: lilapereszke, lilatönkű pereszke, szürke tölcsérgomba, gyűrűs tuskógomba, ibolyás rókagomba stb. Szeptemberben a galambgombák fénykora is már hanyatlóban, ennek ellenére, mivel fajgazdag nemzetségről van szó, ebben a hónapban is szép számban képviseltetik magukat.
Földtoló galambgomba (Russula delica)
15–20 centiméterre is megnövő kalapjával a nagy termetű galambgombák közé tartozik. A kalap széle sokáig begöngyölt, idősen tölcséresedik, száraz, matt, fehér színű, gyakran okkeres, sárgásbarna foltokkal. Felülete többnyire talaj- és avarmaradványokkal bőven borított. Lemezei nem is sűrűek, de nem is ritkán állók, váltakozó hosszúak, törékenyek. Hengeres tönkje viszonylag rövid, vaskos, csúcsán többé-kevésbé evidens kékeszöld övvel. Húsa kemény, fehér, színét nem váltja, íze enyhe, nincs különösebb illata. Lombos és tűlevelű fák alatt egyaránt terem.
Beszédes magyar neve onnan ered, hogy termőteste gyakran a talajban fejlődik ki, és amikor növekedni kezd, szó szerint feltolja maga fölött a talajt, az avart vagy fűcsomót. Nem lehet tudni pontosan, hogy első leírója, Magnus Fries (1838) miért választotta éppen a „delica” (egyik jelentése: finom) jelzőt, hiszen finomnak semmiképp nem mondható. A névadás valószínűleg nem az ízére, hanem fehér színére, elegáns megjelenésére utalhatott.
Sepsiszentgyörgyön nagyon ritka, egyetlen városi lelőhelyét az Erzsébet parkban, öreg erdeifenyők alatt, fűvel, mohával borított részen fedeztem fel a megfigyelés sokadik évében. Az augusztusi aszálytól megkeményedett talajba szorult, már kibontakozni nem bíró példányok kalapjai darabokra voltak töredezve. A városhoz tartozó erdőkben gyakori, szorgalmasan tolja, emeli az avart augusztustól egészen októberig.
Ehető ugyan, de húsa szívós, nem tartozik az ízletes galambgombák közé. A helyi gombászok mondhatni egyáltalán nem gyűjtik, pedig egy-két fiatalabb példányt érdemes lenne kosárba tenni, ugyanis főleg antioxidáns és antimikrobiális gyógyhatását több tanulmány is alátámasztja. Oroszországban és a Baltikumban van hagyománya fogyasztásának.
Érdekes, hogy inkább tejelő, mint galambgombákkal téveszthető össze. Ez érthető is, mert teljesen fehér galambgomba alig van. Felülről nézve alakja, színezete kimondottan keserűgombás. A tejnedv hiánya az, ami egyértelműen a Russula nemzetséghez sorolja. E fajgazdag nemzetségen belül csak egyetlen rokona hasonlít igazán rá, a jóval ritkább, sűrűbb és keskenyebb lemezű R. pectinatoides. Ez utóbbi faj még nincs adatolva a városból, de a közeli vegyes erdőkben (pl. a Pap kútja körül) minden évben megjelenik.
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
