Imre bácsi az úzvölgyi csatáról és fogságáról mesélt részletesen, és megmutatta büszkeségét: Adatok Magyarhermány néprajzához és történetéhez című, 2005-ben megjelent könyvét, valamint a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségétől kapott dicsérő oklevelet, életműdíjat, Ezüstgyopár-díjat. És még valamit: az úzvölgyi csata 50. évfordulóján avatott emlékműnél készült csoportképet, melyen Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter társaságában jelenik meg. Nem említette, de láttuk, a szoba falán ott díszeleg Barót város díszpolgári oklevele, melyet 2011-ben adományozott számára az önkormányzat.

Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke kezdeményezésére 2020-ban a március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából Magyarország köztársasági elnöke, Áder János a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta hat háromszéki veterán honvédnek, köztük Boér Imrének „az Úz-völgyi csatában tanúsított helytállása, valamint példaértékű pedagógusi életpályája elismeréseként”. Az elismerést Tóth László csíkszeredai főkonzul adta át 2020. július 30-án – az akkori járványhelyzetre való tekintettel – családja körében.

Boér Imrét a gimnázium elvégzése után, 1943 augusztusában sorozták be leventekatonának Sepsiszentgyörgyre, majd csapategységével kivezényelték az Úz-völgyi Árpád-vonalhoz. A 11-es székely határőrzászlóalj katonájaként az Úz-völgye–csobánosi harci események során fogságba került. 1948 júliusában szabadult ötven székely bajtársával együtt. Félbeszakadt tanulmányait 1948 után folytatta, Kolozsváron a Babeș–Bolyai Egyetemen tanári diplomát szerzett. Életének, szakmai tevékenységének legszebb és legtermékenyebb időszaka tanári pályájához kötődik. Oktató-nevelő munkáját 1951-ben Székelyudvarhelyen kezdte, majd Szentkeresztbányán és Oklándon tanított. 1957-ben nevezték ki a baróti vegyes középiskolába orosz szakos tanárnak. 1987-ben vonult nyugdíjba, de 2000-ig még óraadó tanárként dolgozott, így 50 év iskolai szolgálatot tudhat maga mögött. Számára a pedagógusi hivatás sokoldalú közösségi munkát is jelentett: tánccsoportok, gyermek- és fiúkórus szervezője, tanári zenekar tagja, versmondó és színielőadások résztvevője, tudományos konferenciák előadója volt.

Boér Imre két hónap híján négy évet töltött fogságban a Szovjetunióban. Mindig csodáltam, a háborút megjártak és fogságból hazatértek nem panaszkodtak, nem kényeskedtek, hosszú éveket megéltek. Boér Imre eddig százat. Ez alkalomból köszöntjük a megbecsült tanárt, úzvölgyi veteránt.

Boér Imre mesél. Fotó: Szekeres Attila