A korábbi nagyvonalú és pazarló állam modellje helyett Ilie Bolojan most szűkmarkú és takarékos államot építene, adót emel, leépít, megszorít, jogosultságokat korlátoz, ám a hatalmas tátongó gödröt mégsem sikerül betömnie. Kiderülhet ugyanis, hogy nem azzal van a baj, hogy mire mennyit költ a román állam, sokkal inkább azzal, hogy képtelen behajtani a kivetett adókat. Egy nemrég nyilvánosságra került, az Eurostat adatai alapján készült táblázat azt mutatja, hogy Románia adójövedelme a GDP alig 27 százalékát teszi ki. Az EU-s átlag 41,7 százalék, de még Bulgáriában is nagyobb, 31 százalék, a fejlett nyugati államokban pedig nagyságrendekkel tetemesebb: Németországban 39, Olaszországban 42,5, Svédországban 44, Franciaországban 47, Dániában 47,5 százalék.

Ugyanakkor a mi „pazarló” államunk az EU-s átlag töredékét költi szociális szolgáltatásokra, egészségügyre, oktatásra. Az unióban átlagosan a GDP 27 százaléka megy szociális támogatásokra (Franciaországban 32 százalék, de 27 százalék fölötti az arány a nyugati jóléti államok többségében), 20 alattiak a közép-kelet-európai országok, ám köztük is sereghajtó Románia a 13,5 százalékával, tehát mítosz csupán, hogy azért kevés a pénz, mert a „gondoskodó” állam elszippantja azt.

Nem derűsebb a kép az egészségügyi ráfordítás esetében sem, az EU-s átlag 9,6 százalék, Románia esetében 5,5, de Németország GDP-je 11,2 százalékát, Franciaország 11 százalékát fordítja ezen ágazatra. Az oktatásnál még sötétebb a helyzet, az európai országok átlagosan 4,8 százalékot költenek tanügyre (kiemelkedő Svédország 6,8, Dánia 6,5 százalékkal, de Franciaország is az 5,5-tel), Romániában ez az arány 2,1, mélyen a bolgár 3,5 százalék alatt. Mégis, az első takarékoskodó, megszorító intézkedések pont ezt az ágazatot érintették.

Ilie Bolojan nagy „reformtervei” között eddig még szó sem esett az adóhatóság rendbetételéről, pedig minden adat azt mutatja, a hiány legnagyobb oka, hogy képtelenek behajtani a kirótt sarcot. A román állam nem akarja (vagy képtelen?) megszüntetni a kivételezettek, a csalók és adóelkerülők igencsak népes táborát. Ha ezt megtennék és legalább 7–8 százalékponttal emelnék a bevételeket, még mindig az EU-s átlag alatt maradna Románia, de meglenne a fedezet a társadalmi alapszolgáltatásokra. Erről azonban nincs vita a viharos koalíciós üléseken (legalábbis a kiszivárgott hírek szerint), arról annál inkább, mit növelve vagy csökkentve lehetne még egy kis pénzre szert tenni.

A miniszterelnök „kicsiben”, Nagyváradon, majd Bihar megyében már kipróbálta szabni-vágni módszerét, és szerinte (meg hívei szerint) ott működött. Csakhogy az állam működtetése egészen más, több egy nagyvárosénál vagy megyéénél. Ráfér a közigazgatásra, a hivatalokra a karcsúsítás és a szakértelem, de félő, a tömeges kirúgások, intézmények felszámolása nem ehhez vezet, hanem leépíti még azt a csekélyke értéket is, amivel az ország rendelkezik. Ha úgy folytatják, ahogy elkezdték, és továbbra sem a lényegre, a tényleg vérző sebre koncentrálnak, az eddig sem létező gondoskodó állam helyett egy embereket még inkább semmibe vevő államot hoznak létre. Talán takarékosabb lesz, de semmivé válik a lényeg, amiért léteznie kellene: a polgárok szolgálata.

Fotó: gov.ro