A vádhatóság vezetője által a vádiratból nyilvánosságra hozottak mérföldkőnek számítanak, hiszen ez az első alkalom, hogy a román állam részéről valaki nyíltan és részletesen beszél arról, hogy mi is történt az államfőválasztás körül, milyen bel- és külföldi erők és milyen módszerekkel munkálkodtak azon, hogy akár erőszak árán is „megfelelő” ember kerüljön az államfői székbe.

A Florenţa által elmondottak önmagukban elegendőek ahhoz, hogy a hideg futkosson az ember hátán, különös tekintettel arra, hogy a főügyész tisztán és világosan elmondja: Románia évek óta az orosz hibrid háború célpontja, és a múlt év decemberében berobbanó Georgescu-jelenség a megkoronázása lett volna ennek a hosszú, alaposan előkészített és végrehajtott folyamatnak, tervnek. Mely ráadásul, amint az a vádhatóság vezetője által elmondottakból ismételten kiderül, nem is merült volna ki csak a választások eltérítésével, az ország esetleges lángba borítása sem hiányzott az elképzelésből.

Nos, ez az, ami igazán ijesztővé teszi az egészet, és remélhetőleg a legtöbbünk számára egyszer s mindenkorra világossá, hogy minden vitatható, sőt, demokrácia- és jogállamellenesnek ható részlete ellenére az államfőválasztás második fordulójának eltörlése, majd az azt követő (Călin Georgescu, egyes támogatói, valamint Horațiu Potra és zsoldosai kapcsán tett) hatósági lépések nélkül mára már egy nagyon sötét, sőt, kilátástalan helyzetben lennénk.

Fontos ugyanakkor elmondani, hogy a történet még nem ért véget, nem tudni, hogy Georgescu és társai végül rácsok mögé kerülnek-e (a vádpontok alapján ez természetes kellene hogy legyen), illetve mikor és hányan, amint azt sem, hogy az egésznek mi lesz a hatása az amúgy is súlyosan megosztott romániai társadalomra. E válaszokra még várnunk kell.

Adódik viszont egy nagyon fontos kérdés: ráébrednek-e végre a romániai illetékes hatóságok, hogy itt már rég nem babra megy a játék, és múlt év decemberében valóban igen közel süvített el a fejünk mellett a lövedék, mely ha célba talál, olyan mélységekbe taszította volna az országot, amit elképzelni is nehéz. Tudatosult-e a felelősökben az, hogy egyszer és mindenkorra szakítani kell a főképp a Klaus Iohannis-korszakban általánosult hozzáállással, miszerint a közpénzzel alaposan kitömött titkos és kevésbé titkos szervezetek, intézmények – noha tudomásuk lehetett az országot érő, egyértelműen orosz hátszelű összehangolt támadásokról, azoknak a társadalomra kifejtett, egyre aggasztóbb hatásairól – a legtöbbször fülük botját sem mozdították? Felfogták-e a nemzetbiztonságért felelős szervek, hogy minden eddiginél komolyabban kell venniük feladataikat és csírájában el kell fojtaniuk minden hasonló próbálkozást, nem csak az utolsó pillanatban kapkodni, vitatható módszerekhez nyúlva? Idő kérdése ugyanis, hogy mikor kerül egy újabb Georgescu, sőt, már most is többen vannak, akik szívesen a nyomdokaiba lépnének, s az orosz hátszél segítő jobbként pedig távolról sem tűnt el.

Fotó: Facebook/ Alianța Pentru Unirea Românilor – AUR