A pártpreferenciák tekintetében meglepőnek nem nevezhető, hogy az AUR áll az élen, az viszont már újdonság, hogy George Simionék támogatottsága meghaladta a 40 százalékot. A fölöttébb aggasztó képet némileg árnyalja csak, hogy legalább a másik két szélsőséges párt: az SOS Románia és a POT nem éri el az 5 százalékos parlamenti bejutási küszöböt – más kérdés, hogy az AUR-ral együtt így már legalább 45 százalékon áll Romániában a rendszerellenes, soviniszta erők bázisa. 

A többi alakulat eredményéről szinte nincs is mit mondani: a szociáldemokraták alig 19 százaléka eléggé pontosan mutatja, honnan képes továbbra is erősödni az AUR. Jó ideje nem kérdés senki számára: az AUR-t anno a PSD gyengítése céljából hozták létre, csakhogy az akció olyannyira jól sikerült, hogy a szélsőséges alakulat a rendszerellenes szavazókat is becsatornázva Románia legnépszerűbb pártjává vált. Kérdéses, hogy visszafele járható-e az út: tehát azok a PSD-szavazók, akik átpártoltak az AUR-hoz, visszatérnek-e valaha is a szociáldemokraták táborába? Ennek a folyamatnak egyébként a legnagyobb eséllyel egy PSD-AUR szövetség, koalíció nyithatna utat, mely ma még elképzelhetetlennek tűnik ugyan, de Romániában olykor a legvalószínűtlenebb forgatókönyvek is megvalósulnak. 

A PNL és az USR egyenként 12–13 százalékos támogatottságában nincs semmi meglepő: mindkét párt kormányon van, és mindkét alakulat elég erőteljesen beállt Ilie Bolojan miniszterelnök költség-lefaragó, bevételnövelő intézkedései mögé, amelyek érthető módon nem túlságosan népszerűek a társadalomban – bár tény az is, hogy akad egy réteg, amelynek igenis, szimpatikus az, amit a kormányfő véghezvisz. 

A közvélemény-kutatás egyébként kitér a kormány teljesítményének megítélésére is: a megkérdezettek 51 százaléka elégedetlen azzal, ahogy Bolojanék irányítják az országot, 23 százaléknyian inkább elégedettek a kabinettel. Ami ahhoz képest, hogy milyen népszerűtlen intézkedéseket hoztak, nem is olyan rossz eredmény – igaz, a megszorítások hatása az előttünk álló hónapokban, a nehéz őszi-téli időszakban fog igazán megmutatkozni, a hatalomba vetett bizalom így várhatóan tovább romlik majd a következő időszakban.

Az Avangarde felmérésében azonban a legnagyobb felkiáltójel nem a pártpreferenciákhoz és a kormány iránti bizalom alacsony szintjéhez köthető. Az általános közhangulatról ugyanis sokkal többet mond az az egyszerű kérdés, hogy milyen irányba tart az ország: márpedig a megkérdezettek háromnegyede – 74 százalék – úgy véli, rossz irányba. Szembetűnő az is, hogy nagyon gyorsan romlik a közhangulat: júniusban még a megkérdezettek fele vélekedett így, ma már a lakosság háromnegyede. Ráadásul, akárcsak a kormány megítélése esetén, itt is számítani lehet a további romlásra. S hogy ki lesz a legfőbb haszonélvezője a növekvő társadalmi elégedetlenségnek, az már a pártpreferenciákból is látszik, de történészek, társadalomtudósok is rámutatnak: gazdasági, szociális válságok idején mindig előretörnek a szélsőségesek.

A helyzet e tekintetben reménytelen – hogy ne legyen súlyos, ahhoz meg az kellene, hogy a kormány által hozott megszorító intézkedések eredménye mielőbb beérjen, a pénzügyi-költségvetési helyzet stabilizálódjon, és legkésőbb egy év múlva az emberek érzékeljenek valamiféle javulást saját életükben. A feladat tehát egyszerű: „csak” jól kell kormányozni.

Fotó: gov.ro