A színes életutat bejárt, ornitológusként, erdészként induló, majd vállalkozóként is több területen megfordult Jarmo Nieminen a Tein Teaházban osztotta meg gondolatait Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Var­gha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, illetve Szonda Szabolcs, a SepsiBook programigazgatója társaságában. Amint azt a megyei önkormányzat elnöke jelezte, a ma esedékes tárlatmegnyitón túl azért tartották fontosnak ebben a felállásban is a nyilvánosság elé lépni, mivel maguk az alkotások kivételes élményt nyújtanak, illetve ezt a magyarul is beszélő alkotó személye, élettörténete (ideértve a művészet irányába való fordulását) indokolttá tette. A 27 darab nagy méretű alkotás (melyek közül hat a Teinben tekinthető meg) a SepsiBook kortárs irodalmi fesztivál és könyvvásár szervezői kezdeményezésére érkezett Sepsiszentgyörgyre. Eredetileg úgy tervezték, hogy a könyvvásáron kap majd helyet, s noha végül ez nem jött össze, de örömükre szolgál, hogy mégis látható lesz a megyeszékhelyen – fogalmazott Szonda Szabolcs. A programigazgató szerint ez a tárlat is beleillik a rendezvény befogadó, sokszínű jellegébe, hogy minél szélesebb közönséget megszólítsanak, egyebek mellett a nemzetközi komponens révén, aminek idei kifejeződése a finn szerzők, alkotók jelenléte volt. A ma nyíló kiállítás tehát egyfajta folytatás, kiegészítés a SepsiBook programjaihoz. 

A házigazda Székely Nemzeti Múzeum nevében Vargha Mihály felidézte: a finn képzőművészettel való első kapcsolatuk még Baász Imréig vezethető vissza, aki ösztöndíjjal egy évig tartózkodhatott ott, és akitől élő szóban ismerhettek meg részleteket Finnországról, a finn, illetve a nyugat-európai művészeti világról. Vargha Mihály továbbá azt a 2011-ben véget ért egy évtizedes folyamatot is felidézte, amely során finn, majd svéd és magyarországi művészekkel közös tárlatokon állíthattak ki, oda-vissza jelleggel, mind a négy országban. Ezt a kapcsolatot szeretnék újból feltámasztani, mivel nagyon sokat tanultak egymástól. Vargha Mihály szerint a finn művészet teljesen más, mint például az erdélyi magyar, ám elég sok a közös pont is. Az igazgató továbbá rövid ismertetővel is szolgált Jarmo Nieminen művészetét illetően, a figuratív kezdéstől a jelenleg művelt absztraktig. Jarmo Nieminen esetében az a kivételes, hogy az üzleti életből a képzőművészetbe menekült, mankót keresett az élethez. Jarmo Nieminen élő példája annak, hogy a képzőművészet gyógyít, és nemcsak az alkotóra, de a szemlélőre is ilyen hatással lehet, alkotásaira pedig ráillik az, amit Vaszilij Kandinszkij és társai az absztrakt művészettel kapcsolatban száz évvel ezelőtt megfogalmaztak.

Jarmo Nieminen nem tekinti magát hagyományos karrierembernek, életét különálló epizódok jellemezték. Első 34 évét Finnországban élte le, eredetileg ornitológus, erdészmérnöki végzettséggel vágott neki a világnak, de később vállalkozóként sok területen tevékenykedett, 1990-től Magyarországon él, Erdélybe pedig 1992 óta jár rendszeresen, de a Duna-deltában is megfordult. Elmondása szerint a művészet iránti szeretet mindvégig jelen volt, 2013-ban pedig egy súlyos betegség nyomán új út keresésébe fogott, öt évre rá került először ecset a kezébe, nem képzőművészként, hanem emberként akart újból, más úton kapcsolódni az élethez. A Metamor­phosis tárlaton szereplő alkotások a belső változás tükrözői, azé az úté, mely során megtalálta a fényt a sötétség után, átalakulástörténet ez, gyógyulás az önkifejezéssel – fogalmazott. Jarmo Nieminen szerint noha három ország „között” él, az emberi közelséget, barátságot, közösséget fontosnak tartja, és örömöt okoz, hogy három hozzá közel álló országban volt kiállítása. Újságírói kérdésre az alkotó elmondta: a képei mérete is aszerint növekedett, hogy megérezte, ez az új élete. Ami az inspirációt illeti, az ornitológia az alap, képein mindhárom ország madarai megjelennek. Erdélyben számára van valami különleges, valami, ami máshol nincs, ezért is tér ide vissza rendszeresen – fogalmazott.