– Mi a cég profilja, milyen speciális szolgáltatásokat nyújtanak?
– Cégünk szakterülete épületfelügyeleti rendszerek tervezése, kivitelezése és a kiépített, telepített rendszerek karbantartása, illetve rendszertámogatása. Ma már az épületek nagy része intelligens épület, legyen szó hotelekről, gyárakról, kórházakról vagy irodaházakról, és ezek az épületek számítógépes vezérléssel működnek: fűtés, hűtés, párásítás, világítás, sőt, a komplex energiamérés is központi irányítás alatt áll. A csapatunk ezeket a rendszereket programozza, grafikus kezelőfelületet fejleszt, így akár a világ másik feléről is vezérelhetők. Szűk szeletet képviselünk, és nagyon igényesek vagyunk. Olyan megrendelőkkel szeretünk dolgozni, akiknek fontos a minőség. Nem kapkodunk, nem nyitunk másfelé – az élvonalban akarunk maradni, hiszen országos szinten az első három cég között tartanak minket számon. Csak néhány referenciát említenék: a kolozsvári De’Longhi gyár, a szebeni Polisano gyógyszergyár, a kolozsvári, aradi, bukaresti, illetve a prágai Cinema City mozitermek, egy sor irodaház, kórház, illetve a Hornbach barkácsáruház a fővárosban és Kolozsváron, vagy a legközelebbi, a Sepsi OSK stadionja.

– Ezek szerint bárhol a világon lehet/van partnerük?
– Bár a cégnek vannak nemzetközi megbízói, nem törekszünk külföldi terjeszkedésre. Vannak esetek, amikor a partnereink kérik, dolgozzunk velük külföldön is, így természetesen követjük őket, viszont a romániai piac bőven ellát bennünket. Kollégáim családos emberek, nem szeretnének hónapokra távol lenni a szeretteiktől.
 

Szükség van a személyes kapcsolatokra

– Nagyon specifikus szakterület. Hogy kerül ez Sepsiszentgyörgyre?
– Általam. Több mint 20 éve költöztem haza, miután 16 évet csavarogtam a nagyvilágban. Legtöbbet Magyarországon, éveket Németországban, de dolgoztam skandináv országokban, pár hónapot az Egyesült Államokban is. Gondolkodtunk a hazaköltözésen, és jött egy lehetőség arra, hogy egy nem nagyon ismert iparágat fejleszthessünk itthon. Húsz évvel ezelőtt ez egy kevésbé ismert szakerület volt Romániában. Láttuk azt, hogy jönnek a nagy beruházások: akkor kezdtek a bevásárlóközpontok, a nagy moziláncok épülni, emellett rengeteg irodaház a nagyvárosokban. Az eredmény egy stabil, három nyelven kommunikáló, erős szakmai csapat lett, melynek nevéhez országszerte hatalmas beruházások fűződnek: gyárak, bevásárlóközpontok, irodaházak. 

– Mi volt a döntő a hazaköltözésben?
– Akkor, amikor volt négy-öt összefüggő szabadnapom, én mindig haza akartam jönni. Soha nem jutott más eszembe. Innentől kezdve egy adott pillanatban az ember felteszi magának a kérdést: ha a szabadidődet mindig itthon akarod tölteni, miért nem költözöl haza? Egyedüli gyerekként is jobb, ha tudtam és tudok a szüleimnek segíteni és nem csak húsvétkor és karácsonykor találkozunk. Mi, akik itt nőttünk fel, szeretünk társaságba járni, szükségünk van személyes kapcsolatokra, sokkal jobban, mint manapság Nyugaton. Nekem jól esik, ha elmegyek egy bankba, hivatalba, intézménybe, és majdnem mindenhol valakit ismerek, vagy osztálytársam volt, vagy közösen jártunk iskolába, vagy valahonnan ismerem. Nagyon jól érzem magam egy ilyen ismert környezetben. 
 

Jó helyen lakunk

– Nagyon sok személlyel beszélgetek arról, hogy költözzenek haza, sikerült is meggyőzni ismerősöket, barátokat. Hiszen mi nagyon jó helyen lakunk. Egyik előny Brassó. Ha minél jobban fejlődik, olyanok leszünk, mint egy kis kertváros. Nem vagyunk benne egy nagyváros napi zsúfoltságában, viszont fél órán belül elérhetünk bármit. Itt 10–15 perc alatt elérek a munkahelyemre: Budapestről költöztem haza, ott naponta három órát ültem az autóban – tehát nyertem három órát, olvashatok, beszélgethetek, kávézhatok. Napi három óra az életemből, ebben a nyugodt környezetben, ami ebben a városban van, ismerősökkel, barátokkal körülvéve: megfizethetetlen. Azoknak a fiataloknak, akik úgy gondolják, hogy Szentgyörgy túl pici, nem szerepel az ő terveikben, hogy Temesvárról vagy Kolozsvárról hazaköltözzenek, azt üzenem, hogy nem volt olyan Metallica-, Deep Purple-koncert, amire nem értem volna el Bukarestbe vagy Budapestre. Nem érzem, hogy lemaradok valamiről azért, mert Szentgyörgyön élek. Arról nem beszélve, hogy Szentgyörgyön annyi kulturális esemény van, hogy sokra nem is tudok elérni. Nem kell attól félni, hogy itt valaki unatkozik. Ide érdemes hazaköltözni.
Megoldásokat keresünk

– A recept megvolt, kellett a fűszer?
– Kitartás, minőségi munka, emberi kapcsolatok. Itt majdnem mindenkit ismerek és engem is ismernek. Ez a közösségi élmény az, ami igazán megfűszerezi az itthoni életet.

– Hogyan magyarázná el egy külföldi beruházónak, hogy miért érdemes Sepsiszentgyörgyöt választani?
– Azt gondolom, hogy „jó munkás emberek” vagyunk, nagyon fontos számunkra, hogy amit ígértünk, tartsuk be, hogy az a munka, amit elvégeztünk, jó legyen. Adott a minőség iránti igényünk, tanulékonyak, kíváncsiak, rugalmasak vagyunk és egyszerűen gondolkodunk. Olyan környezetben nőttünk fel, ahol idejekorán felfogtuk, hogy muszáj több mindenhez is érteni. A nyugati rendszerben az jellemző, hogy valaki beáll egy adott szakmára, és ha abban a szakmában nem tud elhelyezkedni, akkor inkább nem csinál semmit. Mi úgy nőttünk fel, hogy megoldásokat kell keresnünk. Fontos alapelv a mi cégünkben is az, hogy nincsenek problémák, hanem csak feladatok vannak.

– Mit javasolna egy fiatal vállalkozónak, hogyan kezdjen hozzá, és miért Szentgyörgyön?
– Nem mindenki kell vállalkozó legyen. Van egy ideális kép erről: azt gondoljuk, hogy ha vállalkozó lesz valaki, akkor az elég is a minőségi élet kialakításához. Nem feltétlenül látjuk a mögé tett munkát, energiát, a rengeteg lemondást, amit a sikerért meg kell tenni. Úgy lehet sikeres vállalkozást építeni, hogyha valaki eldönti, egy irányba elindul, és kitartóan halad. Nem lehet másfél évente újrakezdeni. Amúgy rengeteg mindent lehet csinálni. Saját tapasztalatomat tudom megosztani: egy reggeli kávé mellett a norvégokkal eldöntöttük, hogy hajódarukat fogunk gyártani Szentgyörgyön... Mindannyian tudjuk, hogy ez a szakma egyáltalán nincs itt jelen: nemhogy hajódarut, hajót sem látni errefelé. De le tudtunk gyártani tizenöt ipari darut az Északi-tengerre. Csupán azért, mert azt mondtuk, hogy mi ezt meg fogjuk csinálni.

Többféle „kalapban”

– Hogyan néz ki egy vállalkozó napja?
– A hétköznapok általában a napi reggeli rutinnal kezdődnek, utána az irodában jönnek a megbeszélések és folytatódik a napi tevékenység. De egy adott napon belül többféle „kalapot” hordok. Az irodaházunknak a társtulajdonosa vagyok, a fenntartásával, üzemeltetésével is kell foglalkoznom. Ugyanakkor bérlőket kell keresnem bele, mert az ingatlan nagyobb, mint amire nekünk szükségünk van. Ennek is van gazdasági oldala, de nem a vállalkozásra vonatkozik. Aztán, amikor új kollégákat keresünk, az egy másik kalap, vagy amikor ünnepekre hazajönnek sokan külföldről, bemutatom nekik a cégünket, irodaházunkat, hogy szembesüljenek azzal, hogy itthon is vannak nagyon jó minőségi munkakörülmények, tárgyalótermek, ebédlők, rekreációs szobák egy munkahelyen, olyan szinten, mint Nyugaton, nos, az is egy kalap. Aztán én vagyok a cég első számú értékesítője azt hiszem, természetesen ebben a kollégáim is sokat segítenek. Én képviselem a cégünket konferenciákon, illetve nemzetközi eseményeken. Néha nehézséget okoz a többféle kalap: tulajdonosként meg akarsz nyerni egy nagy projektet, ügyvezetőként viszont azt látod, hogy nem lesz kapacitásod rá, nem tudod növelni olyan gyors iramban a cégedet, hogy elvállald a lehetőséget, ami kínálkozik. És ugyanabban a székben ülsz. De ezek az ellentmondások benne vannak a napi tevékenységben, minden vállalkozónak az életében, más az operatív ügyvezetés, más a tulajdonosi minőség. Szerencsére jó és kitartó csapatot építettünk a sok év alatt és egymást segítve fejlődünk. Én nem alkalmazottakkal dolgozom, hanem kollé­gákkal.