Július 31-én szemünk láttára téptek szét kóbor kutyák egy nagyon kedves kandúrt a teraszunk alatt. Bizonyára mind megérdemeltük, de a macska különösen, mert egyáltalán létezett. 

Aki a macskákat védené, 2025-ben se számítson semmi jóra. 

Ugorjunk vissza a tavalyi évre, mikor mindenki számára világossá vált, hogy a falkába verődött kutyák lényegében azt csinálnak, amit akarnak a városban. Március tizedikén már megírta a Háromszék, hogy kutyák rágták meg egy autó sárvédőjét, mert egy macska ott talált előlük menedéket. Emlékszünk még arra a képre, hogy egy kutya macskaáldozatával a szájában vonul az úton? Ezt március nyolcadikán posztolták a közösségi médiában. De tavaly márciusban volt itt minden, pórázon sétáltatott cica megtámadása, gazdik szeme láttára széttépett macskák, és még egy magánház udvarára is bementek, hogy széttépjék a ház macskáját. Mindez nem volt elég: azok a civilek, akik tavaly próbálták leállítani a kutyákat, iszonyú sok munkát beleöltek, hogy a macskaölő kutyákat kiemeljék. Lényegében a város másfél hónapon keresztül passzívan figyelte, hogy a kutyák ölik a macskákat.

Idén a helyzet változatlan. Július 31-e óta ízelítőt kaphattam abból, hogy milyen mértékű közöny és rosszindulat uralkodik a városban. A hivatalok passzolgatják az ügyet egymás között. Készítsek fényképet és akkor talán lesz valami. 

Először a rendőrség Állatvédelmi Irodájához fordultam online petícióval, kijöttek, elmondták, hogy nem rájuk tartozik és mindenképp készítsek fényképet, fénykép nélkül mindenki tehetetlen. 

Lett volna mit fényképezni, ha az ember a National Geographic fotósa a legprofibb felszereléssel. Jöttek a kutyák hármas és ötös falkákban, és amíg a hivatalok az eget kémlelték, megöltek egy újabb macskát csak nálunk, leharapták a fejét. Egy éjszaka tíz kóbor kutyát találtam falkába verődve a tömbházunk előtt. Fénykép nélkül semmi nem mozdul, de a fénykép készítése veszélyes. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy a fényképezés kiszervezése a lakosságnak lényegében a lakosság testi épségét veszélyezteti. 

Lassan úgy érzem magam, mint egy háborúban; volt nap, mikor háromszor jöttek. Augusztus 31-én végre készült egy felvétel róluk, ahogy a Debren-patak partján ugatnak, de még most sem találják őket. Soha senki nem tudja, honnan jön ennyi kóbor állat, dacára annak, hogy a város be van kamerázva.

Ahogy elkészült a felvétel, írtam mindenkinek: az önkormányzatnak, az állatvédelmi irodának, hívtam a helyi rendőrséget, posztoltam a szociális médiában. (Mire sikerült felvételt készíteni, eltelt egy hónap, miközben nagyon sok cicát megöltek, olyanokat, amelyeket szerettünk és védtünk. A legtöbb cicát etetik, gyógyíttatják, nagyon sokan komoly anyagi áldozatokat hoznak, hogy jobbá tegyék az életüket, akár a nem gazdis macskákét is.) Ám valós segítség helyett csak kioktatást kaptam. Ha már itt tartunk, jó lenne tudni, hány kutyát ivartalanítottak és csipeztek közpénzből az elmúlt hat hónapban. Csíkszereda augusztus végén jelentette be, hogy ivartalanítási programba kezd.

Senki ne áltassa magát, Sepsiszentgyörgyön nem állatvédelem, hanem kutyavédelem van. Nemhogy semmi részvétet nem tanúsítottak a sok megölt cica iránt, a helyi kutyavédők szívesen elhallgattattak volna. Mindezt macskás csoportban. Hiába öltek meg annyi macskát a városban, még mindig a kutyákat sajnálják. „Ha ilyen csúnya dolgokat írok, mint a macskaölő kutyák, akkor szegény kutyákat nem veszik örökbe.” – Ne zavarjon senkit, hogy a kutya tényleg öl. 

Hol vannak a gazdik? A legtöbb kutya gazdis. A tavaly befogott macskaölőnek is volt gazdája, esetleg ha megosztanák, hogy a gazdit mennyire büntették, azt megköszönnénk.

Senki semmit nem tanult a tavalyi esetből, most sem látom, hogy bárkinek bármi forgatókönyve lenne. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy miképpen szeretnék a hivatalok megoldani ezt a problémát.  Tessék végre tenni valamit a felelős állattartásért! Legyen nagyobb hangsúly a megelőzésen, és tüntessék el a macskaölő kutyákat az utcákról! 

Roman Katalin