Sepsiszentgyörgy parkolóit ma már appok és SMS-ek „vigyázzák”. Aki készpénzzel szeretne fizetni – de megvonták tőle ezt a lehetőséget! –, az kap egy értesítést a szélvédőre.
Szeptember 19-én, pénteken leparkoltam a Bod Péter Megyei Könyvtár előtt. Rendes ember módjára előbb aprót szereztem: elsétáltam a parkbéli Pavilonhoz, kértem egy kávét, felváltották az ötvenesemet, hogy legyen apróm a parkolójegy kiváltásához az automatánál. Csakhogy az automatánál eltűnt a készpénzzel való fizetés lehetősége, mint hajnali köd az Olt partján. Helyette egy felirat fogadott: készpénzzel nem lehet fizetni, csak SMS-sel vagy QR-kóddal beolvasható applikációval. Utóbbi regisztrációt feltételez, ehhez pedig meg kell adni a személyes adatokat, bankkártyaszám stb. Ha van!
Én a telefonszolgáltatóval kötött szerződésben abban állapodtam meg, hogy csak a telefonszolgáltatást fizetem. Nem szeretnék SMS-díjakat, plusz terheket a számlán. Nem kívánok applikációban kártyaadatot megosztani; elég, ha a bankkal tartom a kapcsolatot.
Tehát jóhiszeműen fizetni akartam, nem potyázni, a város viszont megvonta tőlem a készpénzzel való fizetés lehetőségét.
A kocsit otthagytam a parkolóban. Amikor visszatértem, a szélvédőn ott fityegett az értesítés: fekete-fehér fotó a rendszámról, s a barátságos felszólítás: 48 órán belül 30 lejt fizessek személyesen a város pénzügyi igazgatóságán vagy szintén applikáción át. Ha pedig nem, akkor jön a 400–600 lejes bírság.
Nem a pénz fáj, hanem a sepsiszentgyörgyi önkormányzat elvtelen döntése, miszerint bevezették a parkolási díjak kizárólag SMS-ben vagy QR-kódos applikációval való fizetését.
Sepsiszentgyörgyi lakosból negyvenegy évvel ezelőtt kovásznai lakos lettem. Időnként bejárok Sepsiszentgyörgyre az ott élő szüleimet meglátogatni vagy egyéb ügyes-bajos dolgokat intézni. Pénteken éppen egy előadás-sorozaton vettem részt az AI-ról, a mesterséges intelligenciáról a közeli szálloda konferenciatermében, melyet a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete szervezett.
Még egyszer mondom: nem potyázni akartam. Eddig is, ahányszor a megyeközpontban jártam, a parkolási díjat az automatáknál mindig kifizettem. Ez egy nagyon jól bevált módszer volt, nem okozott nehézséget, sőt, rutinná vált. Most akkor nem értem – és velem együtt sok más, vidéken élő háromszéki ember sem –, hogy ha valami jól működik, miért kell elrontani.
Tudom, ilyenkor jön az érv, hogy „digitalizáció, hatékonyság” stb. Legyen. De ne az ember rovására! Azt is tudom, hogy sokan vannak, akik kimondottan kütyükkel szeretnek fizetni. Aki viszont készpénzzel akar – vagy csak azzal tud –, annak hadd legyen erre más lehetőség is. Aki a városba érkezik, ne érezze úgy, hogy egy applikációs kapun kell bebocsátást kérnie. A modern város attól modern, hogy nem taszít ki senkit.
Sepsiszentgyörgyre sokan járnak Háromszék minden sarkából különböző ügyeket intézni, mert itt vannak a legfontosabb megyei intézmények és/vagy hatóságok. Ha egy vidéki embernek éppen pénteken délután van „szerencséje” a szélvédőn értesítést találni a parkolási pótdíjról, mehet a pénzügyi igazgatóságra fizetni, mert ott – rövid nap lévén – zárt ajtót talál. Nem marad más lehetőség, csak a megadott két munkanapon belül több tíz kilométert megtenni, hogy személyesen pótdíjat fizessen egy olyan összegért, amelyet egy automatánál korábban három másodperc alatt rendezett – ez már felháborító!
Eme „újítás” már nem modernizáció, hanem annak kizárása, akinek nincs bankkártyája, akinek épp nincs keret rajta, aki nem akar applikációval bajlódni, akinek lemerült a telefonja, aki idős, vidéki, turista, vagy egyszerűen csak szerényen, készpénzből él.
Megnyugtatom a városvezetést és a helyi tanács tisztelt tagjait – akik ezt az „okos” dolgot megszavazták –, hogy a 30 lej pótdíjat be fogom fizetni a város kasszájába, de nem negyvennyolc órán belül, hanem amikor legközelebb utam lesz Szentgyörgyre. Csak legyenek türelemmel. Tudniillik nem fogok most 70 kilométert utazni oda-vissza 30 lejért, mert többe kerül a leves, mint a hús.
A szerző felvétele
