Májusi látogatásunk alkalmával még nem sejthette a magyarfalusi Bogdán Gâtu Klára csángó népdalénekes, néptáncoktató, hagyományőrző, hogy néhány hónap múlva magas rangú magyar állami kitüntetésben részesül.
A nyáreleji napsütésben ültünk udvarában, a kis lefödött terasz asztalánál és nem éppen könnyű életéről kérdeztük. Mesélt arról, hogy a román iskola négy osztálya után szolgálni kellett mennie, harmincnyolc évesen özvegyen maradt, de bármilyen nehézség érte, magyarságáért, a csángó hagyományok megmaradásáért mindig kiállt. És nemcsak kiállt, hanem tett is azért, hogy a gyermekekbe és a fiatalokba belenevelje azt az értékrendet, amely szerint élte az életét. Nemzedékeken keresztül tanította a csángó táncokat, énekeket és máig részt vesz minden olyan törekvésben, amely a moldvai magyarság megmaradását szolgálja, manapság is vezeti a helyi énekes asszonycsoportot, akikkel szívesen vesznek részt moldvai és magyarországi fesztiválokon, hagyományőrző találkozókon.
Aztán eljött a nap, amikor a hetvenhat éves néne Klára – így szólítják a faluban – megérdemelt elismerésben részesült. Magyarország Nemzeti Ünnepe alkalmából, augusztus 20-án Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Bronz Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést adományozta a magyarfalusi Bogdán Gâtu Klárának. Azóta eltelt egy hónap és szeptember 20-án, a Magyarfaluban tartott 12. Csángó Tánc és Hujjogató Fesztivál színpadi gálaműsorának nyitányaként Fodor Tamás, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának vezető konzulja ünnepélyes külsőségek között adta át a kitüntetést Bogdán Gâtu Klárának kimagasló hagyományőrző és adatközlő tevékenysége, a magyarfalusi magyar nyelvoktatásért, felnőttképzésért és turizmusért végzett elhivatott és alázatos munkája elismeréseként. A kitüntetett laudációját Kovács Melánia, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége hagyományőrző programjának koordinátora olvasta fel.
Hogy pontosan milyen érdemekért kapta néne Klára az érdemkeresztet, ezen ő maga is elgondolkodott és gondolatait írásban fogalmazta meg, amelyet felolvasott a kitüntetés átvételekor: „Lehet azért, mert Ceaușescu idején én fogadtam bé a csercsetátórokat, a kutatókat, a pozásokat, a folkloristákat, a furulyásokat? Lehet, hogy azért, mert a Securitate, a milícia ingemet keresett meg, ha magyarok voltak a faluban? Lehet, hogy azért, mert a revolucia után nálam volt először, több éven keresztül foglalkozás, tanítás magyarul az ideérkező sztudentak segítségével? Vagy lehet azért, mert Csoma Gergely jó barátomnak segítettem abban, hogy elhelyezkedjen és tanítson gyermekeket a magyar kultúrára? Az es lehet, hogy azért kapom ezt a kitüntetést, mert a Securitate emberei mindent megtettek, hogy benne legyek a ziárokban, az újságokban, ahol megszégyenítettek ingemet s a családomat? Lehet azért mert vertem a dobot, amikor az emberem ákordionyozott a sok gyereknek, amikor táncokat tanítottam otthon nálam? Az es lehet, hogy azért kapom, mert Béca pappal többször összevesztem a magyarságunk miatt, vagy a magyar primiciáért, amikor azt mondtam, hogy greva foameit csinálok, s utána jött az engedély. De az is lehet, hogy azért kapom, mert segítettem Iancu Laurának és a fiamnak, Tibinek a Magyarfalusi Napok szervezésében, több éven keresztül. Lehet, hogy azért, mert létrehoztam a ma is funkcionáló Kerek alma falapi ének és tánc csoportot? Azért kapom, mert hagyományőrző voltam minden tanítási szisztémba? Otthon, vagy a régi gredinicánál, vagy az új magyar háznál? Lehet azért mert tanítottam a gyerekeket énekekre, balladákra, mesékre, legendákra, táncokra, varrásra, szövésre, főzésre vagy sok olyan dologra, ami a falunkban régen voltak s az életbe még jó lesz?
Én azt nem tudhatom meg, hogy miért gondolt rám a magyar presedint, de úgy gondolom, valaki vagy valakik meséltek rólam. Elmondták neki, hogy messze, még a Szereten túl, él egy asszony, aki nem fél. Nem fél a paptól, a milíciától, nem fél a munkától és mindent megtesz a magyarság megmaradásáért.”
