Annál is inkább, mert több vezető politikus megfogalmazta, ha alaptörvénybe ütközőnek nyilvánítják a bírák nyugdíjazásának reformját, a miniszterelnök tehetetlenné válik, a koalíció szétesik, hiszen az egyik legfontosabb, nagy körültekintéssel kidolgozott, régóta ígért és a polgárok által is elvárt változást gáncsolják el.

Az elmúlt hétvégén a PSD másodvonala talált hangjára, egymást érték a fenyegetések, többen Ilie Bolojan menesztését követelték. Hol az árrésplafon meghosszabbításának eltörlését, hol a helyi közigazgatásban tervezett leépítéseket kifogásolták, a kulisszák mögötti belharcok kikerültek a pártból a nagyszínpadra, és a kormányfőt bokszolva mértek ütéseket saját, ideiglenes pártelnökükre, Sorin Grindeanura. Hétfőn még úgy tűnt, vagy a szociáldemokraták veszik fejét a kormányfőnek, vagy az alkotmánybíróság.

Kedden színre lépett Nicușor Dan államfő is, párterápiára hívta a koalíciós pártokat a Cotroceni-palotába. Többórás ülésre volt szükség, hogy legalább a látszatbékét megteremtse: marad az árplafon, és még egy hétig vitatkozhatnak az önkormányzati menesztésekről. Szerdán az alkotmánybíróság is döntött: nem elsöpört vagy jóváhagyott, hanem halasztott, még két hétig elmélkednek azon, jóváhagyják-e a bírák nyugdíjkorhatárának emelését, nyugdíjának csökkentését. Ilie Bolojan tehát egyik csatát sem nyerte meg: mindkettőben haladékot kapott. 

Nem tudni, mi lesz a végkifejlete a mostani hadakozásoknak. Ilie Bolojan sokak tyúkszemére rátaposott, ám rugalmatlan, konok előretörésének súlyos ára lehet. Tény, Romániá­ban reformokat legfennebb erőszakkal lehet kicsikarni, de megtörténhet, hogy a volt váradi polgármester túlfeszíti a húrt. Mert tudni kell keménynek lenni, de engedni is, vannak harcok, melyeket meg kell vívni, és akadnak, amelyek fölöslegesek. 

Ha hinni lehet a szóbeszédnek, készül a kormány harmadik megszorító csomagja is, mely elsősorban a központi közigazgatás megnyirbálását célozza, 20 százalékkal csökkentenék a bukaresti intézményekben, hivatalokban dolgozók számát. Csakhogy a fűnyíróelv ez esetben sem működik, pont úgy, ahogy a helyi adminisztráció esetében sem alkalmazható egységes képlet, és borítékolható, hogy a most kezdődött cirkusz folytatódik, tovább erősödik, hisz komoly érdekek sérülhetnek.

Senki nem tudja, hogyan dönt októberben az alkotmánybíróság. Összetétele, no meg az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy saját (és szakmai brancsuk) érdekeit nem engedik sérülni, még akkor sem, ha az ország látja kárát. A szociáldemokraták megszelídülése sem várható, míg végre nem választanak elnököt, és a polgármesterek, majd a központi intézmények vezetőinek ellenállása sem valószínű, hogy csökken, főleg, ha a miniszterelnök nem hajlik semmiféle kompromisszumra. Az államelnök ideig-óráig békét teremthet, de valójában azt sem tudni, kiáll-e Bolojan mellett, hisz számos esetben bírálta már döntéseit. Tény, ha most megbukna, az katasztrofális lenne az ország szempontjából, de jó lenne, ha ő is belátná, a faltörőkos-módszer csak akkor eredményes, ha a kos feje erősebb, nem az ellenállás fala.

A vihar pillanatnyilag elült, de már a látóhatáron a következő égiháború.

Fotó: gov.ro