Érdemes ezt nyomatékkal, hangsúlyosan rögzíteni, és igen, akár még örülni is lehet e geopolitikai fejleménynek, ugyanis pusztán önös érdekeket tekintve sem mindegy, hogy Románia keleti határán Moszkva vazallusállama található, avagy egy önálló, számos társadalmi és gazdasági nehézséggel küzdő, de mégis Európa irányába igyekvő, független ország. Rövid, de kiváltképp közép- és hosszú távon ez igenis meghatározó tényező, még akkor is, ha az öreg kontinens intézményrendszerei több tekintetben is javításra szorulnak. Az irányvonal, az értékrend ugyanis nem tájékozódási, hanem stratégiai kérdés: vagy Kelet, vagy Nyugat.

Maia Sandu elnök politikai alakulata, a jelenleg is kormányzó Nyugat-barát Cselekvés és Szolidaritás Párt (PAS), ha kevéssel is, de abszolút többséget szerzett a parlamentben, ez 55 képviselői helyet jelent a százegyből, magyarán, kormányt alakíthatnak. A Moszkva-barátként elkönyvelt Hazafias Választási Blokk (BEP) 25 százalék alatt végzett. A számoknál beszédesebb ellenben, hogy az elmúlt időszak erőteljes moszkvai befolyásolási kísérletei nem jártak sikerrel. Ezek után nem is csoda, hogy mind európai, mind romániai politikusok felszusszantak, köszöntő üzeneteket fogalmaznak meg, Moldovát az Európához tartozó országok sorában üdvözlik, mely immár parlamenti felhatalmazással folytathatja az EU-val a csatlakozási tárgyalásokat. Igaz, mind az elemzők, mind a vezetők számára az is nyilvánvaló, az orosz aknamunka a választásokat követően is tovább folytatódik.

E választási sikerben meghatározó szerepet játszanak a külföldön élő moldovai állampolgárok: közel nyolcvanszázaléknyian a nyugati irányvonalat támogatták, hiszen nyilvánvalóan abban is érdekeltek, hogy könnyebben utazhassanak Európa és saját hazájuk között. Ugyanez ellenben kevésbé állítható romániai sorstársaikról, paradox módon a „diaszpóra” szavazói többségben a román szuverenista és szélsőjobboldali – tegyük hozzá: magyar- és kisebbségellenes! – pártokat és államfőjelölteket támogatták. Ha akarnának, a külföldön élő romániai vendégmunkások akár tanulhatnának is moldovai sorstársaiktól. További fontos különbség a két ország között, hogy a moldovai hatóságok a kezdetektől komolyabban vették az orosz fenyegetettséget, mint a bukarestiek, hiszen állandóan annak árnyékában élnek. Becsületükre váljék.

Egy szó, mint száz, a kis ország bebizonyította, lehetséges az ellenállás, akarnak és tudnak is küzdeni önállóságukért, saját sorsuk kézben tartásáért. És nem is igazán érdemes miattuk aggodalmaskodni, ragaszkodnak saját státuszukhoz, saját útjukon kívánnak előremenni: számukra elegendőek a rokoni szálak, vélhetően sem a Moldovában élőknek, sem vezetőik többségének nem áll érdekében Romániával egyesülni, s a sajátjaik mellett az itteni szélsőséges és oroszbarát politikusokkal is csatázni.

Maia Sandu Moldova elnöke szavazni megy. Fotó: Facebook / Maia Sandu