A Háromszéki Népfőiskola Egyesület szervezésében került sor vasárnap délután a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Központ dísztermében a Kelet-kutatás, néprajz, régészet eredetünk szolgálatában című rendezvényre.
Az érdeklődőket és az előadókat – a gyergyószentmiklósi Kisné Portik Irén néprajkutatót, szaírót, szakoktatót, táborszervezőt, a Gránátalma Egyesület elnökét, a Magyar Kultúra lovagját, a székelyudvarhelyi Bálint Huba amatőr magyarságkutatót, aki a Kárpát-medencében tizenöt éve tart a magyar történelemről rendhagyó előadásokat, Fülöp Szabolcs székelydályai református lelkészt és a Kézdiszászfaluban élő Sántha Attila József Attila-díjas költőt, írót, irodalomtudóst, a Magyar Művészeti Akadémia tagját, az est moderátorát – Biró Erika szörcsei református lelkipásztor, a Háromszéki Népfőiskola Egyesület elnöke köszöntötte. Szólt arról, hogy eredetünk kérdése mindig érdekfeszítő téma volt és maradt. „Legtöbbünknek a válasz és a bizonyosság ott van a szívében és a lelkében, mégis jó megerősítést nyerni, együtt gondolkozni erre nyitott előadókkal”– hangsúlyozta az egyesület elnöke. Kisné Portik Irén A magyar népi kultúra prehisztorikus mélységei címmel, Bálint Huba az Ősmagyarság a rovásírás és táltosok tükrében címmel tartott vetített képes előadást, Fülöp Szabolcs pedig a magyarság mondáiról értekezett. Közreműködött a lemhényi Albu Erika előadóművész, aki az alkalomhoz illően Demjén Ferenc ikonikus számát, a Honfoglalás betétdalát, a Kell még egy szót adta elő.
Kisné Portik Irén többek között arról beszélt, hogy a néprajzkutatásnak szoros együttműködésben kell állnia a régészettel, hiszen az ásatási lelet néprajzi ismeretek nélkül sok esetben pusztán földből kikerült, értelmezhetetlen tárgy lenne. „A lelet korát a szénizotópos vizsgálat, szerepét jobbára a néprajz adja meg. Ez az együttműködés kölcsönös előnyökkel jár, mert a leletek korából fény derül a kézműves ismeretek időbeli mélységeire, a formavilág jelképeinek ősi voltára, bizonyos ismeretek napjainkig kimutatható folytonosságára. A szövés, a hímzés, az öltéstechnikák, a fonatok, az egykori viseletek, a népi építkezés, valamint a tojásfestés néhány mozzanatával a régészeti leletekben megmutatkozó tárgyi bizonyítékok félreérthetetlen módon rokoníthatóak.”
Fülöp Szabolcs elmondta: „Székelydályán teljesítek református lelkipásztori szolgálatot. Meggyőződésem, hogy nemzeti önazonosságunk legfontosabb elemei közé tartozik a népmesék és népmondák által közvetített magyar és székely eredet. Csak akkor tudunk megmaradni székelynek és magyarnak, ha őstörténetünkben gyökerező küldetéstudattal kapcsoljuk össze Kárpát-medencei létünket.” Bálint Huba hitvallása szerint: „aki ismeri múltjának dicsőségét, kénytelen folytatni azt.” Előadása az ősi rovásírásos leletekről, a régi táltosokról, mágusokról, valamint a székely zászlónk nyolcágú csillagának mélyebb értelmezéséről szólt.
Az est második felében az előadók az érdeklődők kérdéseire válaszoltak. Zárszóként Biró Erika egyesületi elnök azt mondta: a téma kimeríthetetlen, a mostani alkalom jó kezdet volt ahhoz, hogy egy hosszabb lélegzetű konferencia vagy előadás-sorozat keretében jobban és akár bővebben is elmélyülhessenek e témában.