Még fenn vagyunk a Dálnok feletti hegygerincen, a Bodoki-hegység egyik legkeletibb vonulatán, ahol eléggé ritkán gyalogol a háromszéki fiatal, gondolván, annak nincs története-látnivalója. Pedig dehogy nincs, csak el kellene olvasni a hegyeinkről megírt turistakalauzokat, hisz minden hegyszakasznak története van. 

Mire kellene hogy emlékeztessen minket például Dálnokon a Darabontok erdeje? Midőn Báthori István a lengyel királyság trónjának elfoglalására ment, dálnoki darabontok csoportja kísérte őket (a darabontok a 16–17. századi Magyar Királyságban zsoldos gyalogkatonák, a király vagy a nemesség szolgálatában álló fegyveresek voltak), akiknek dálnoki Péter Simon volt a vezetőjük. Ennek az eseménynek az emlékét őrzi a falu határában a Darabontok erdeje, amelyet a fejedelem ajándékozott Péter Simonnak. 1614-ben dálnoki Péter Péter, Tamás és György felesküdött Rudolf király hűségére, Péter Ferenc pedig 1665-ben címeres nemeslevelet kapott Apafi Mihály fejedelemtől. Az erdőadományozás is azt bizonyítja, hogy a székelyek nemcsak úgy, ajándék gyanánt, hanem hűséges szolgálatuk fejében részesültek adományokban, kaptak nemeslevelet és családi címert is.

Református műemlék templom

Hegyi ösvényünk

Maksán veszi kezdetét a Kupakőnél (ennek külön történte van), elhalad a Nézőhely mellett (a neve is kifejező, itt mindenki szeme előtt kitárul a Felső-háromszéki-medencének egy tisztes területe), és megérkezik a Dálnok feletti Csihányosra, az Ibre-tetőre (895 m), majd pedig a Várhányásra. Leg­alább itt álljunk meg néhány percig, mert a hely érdekes történetet kínál. 

Sokszor átjárták a Várhányást a dálnokiak, maksaiak, keresték az ott elásott kincseket. „Bujdosó kurucok menhelye, rablók tanyája lehetett a régi időkben” – mesélték a régmúltról a jó helyismerők. Eldugott és csendes vidékre kalauzoljuk az olvasót, messze fel a Besenyő-patak völgye feletti hegyoldalba. Itt két mély árok között emelkedő keskeny hegygerinc húzódik (az alsó fele maksai, a felső dálnoki erdőrész volt), egy laposabb részén van Várhányás teteje. A névre igen, a helyre aligha emlékeznek már az emberek. Mi volt ott? – adódik a kérdés. Orbán Balázs ide is eljutott. „A hagyomány szerint – írta 1868-ban – ott pogányvár állott, környékén magosodik a Bálvány nevű magas hegycsúcs, hol hagyományilag pogány ősök nemzeti istenöknek áldoztak… egyik magas csúcsot Nézőhegynek, másikat Vaskapunak nevezik. Mindezen elnevezések arra mutatnak, hogy a most elhagyott rejtett völgyben régen emberek laktak.” A Várhányás gerince alól út indul, mely északkeleti irányból megkerüli a hegyet. Mondják az öregek, hogy ez a Várútja. Ahol ez eléri a hegynyakat, egy meredek lejtős, vad ciherrel borított hely van. Ez a Várhányás teteje. A tető mögött egy 4–5 m mély és valamennyivel szélesebb árok szeli át az egész gerincet olyanképpen, hogy az teljesen átmetszi a keskeny hegynyakat. Várhányásnak azért nevezhette a nép, mert a tetőn mindenütt kincskeresők gödrei látszanak. Sem a hely képe, sem az irodalom nem beszél arról, hogy itt valaha is régészek ástak, kutattak volna. Látogatásunk alkalmával a forróságtól hólyagossá olvadt homokkődarabokra találtunk, egy honismerő szerint innen állítólag szalagdíszes edénytöredék is előkerült. Rejtekhellyel, erődített ősvárral lehet dolgunk, esetleg őskori települést rejthet ez a hely? Maradtunk – egyelőre – a rejtéllyel. 

Római katolikus templom

Ha nem tud erről még semmit sem mondani a régész és a történész, tudnak a környékbeliek. A székely ember ritkán mondja ki azt a szót, hogy nem tudom, nem ismerem, pedig lehetett az a hely bujdosó rablók, betyárok menekülőhelye is valamikor. A Várhányás emléke tehát még él a nép körében Dálnokon is, Maksán is, és Sepsibesenyőn is. Sok esztendővel ezelőtt Maksán beszélgettünk egy erdésszel, aki annyit tudott róla: „Valóban azt tartja a nép, hogy ott valami vár volt, és a felső árokból alagút is vezetett be alája. Én is hallottam az alagútról – folytatta –, de úgy jegyeztem meg, hogy az a Tikosból indult be a Várhányás alá. A Várhányás nevét nem nehéz megérteni. A régiek azt állították, hogy ennek a hegynek a kebelében tűz, forróság van. Időnként ki-kitör, és belülről olvadt anyagot hány ki a napra. Az már ismert dolog, hogy ahol a földben kincs van, ott időnként tüzet hány a hegy!” 

A garázda dálnoki betyárokról is maradt fenn emlék. Sűrű erdő borította a Dálnok és Albis közötti hegynyúlványt és az országút melletti Széphegyet. Az erdő majdnem Lécfalváig húzódott, annak leple alatt lopakodtak le Lécfalvára a dálnoki betyárok, és feldúlták a békés családokat.

Dózsa György monumentális szobra

Iskola és környéke

Műemlék jellegű a Darkó Jenő (1880–1940) nevét viselő dálnoki általános iskola épülete. A névadó egyetemi tanár, az MTA tagja, egyike volt a jeles magyar bizantinológusoknak. Az iskola a magyar millennium idején épült, akárcsak sok-sok más erdélyi iskola, függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszéltek azok a gyerekek, akiknek szánták. A névadó édesapjának, a nagyajtai kötődésű Darkó Jenőnek egyébként Dálnok temetőjében nyugszanak a porai, síremlékét az iskolások gondozzák.

Mára kívül-belül megújult az iskola épülete, homlokfalán található a név­adó emléktáblája. A fia gyakran hazajáró, szintén kutató dr. Darkó Jenő e sorok írójának személyes ismerőse. Látogatásunk alkalmával éppen iskolai emlékezőünnepségre készítette a tanulókat László Eszter testnevelő tanár. 

Az iskola főbejárata előtt álló, erdeifenyőkből álló fenyőfasor is kincs, ültetése szintén a magyar millennium évéhez kötődik. Örömmel szemléltük az iskola melletti kertben épülő közösségi ház beöntött alapjait, amely a dálnoki közművelődés leendő székhelye lesz.

Ünnepre készülnek

Úraszületett egy udvaház 

Az iskolával szemben álló 18. századi Lázár–Beczássy-udvarházat éppen restaurálás-tatarozás közben rögzítettük. Építészettörténeti értékei mellett kincset jelent az ingatlannal szomszédos arborétum (dendrológiai park) is. Tulajdonosa Beczássy István (1908–2007) volt, akit 1948-ban kényszemunkára elhurcoltak Dobrudzsába. A család 1989 után visszakapta az ingatlant, de mert további fenntartását nem tudták vállalni, vásárlás útján a sepsiszentgyörgyi Albert család tulajdonába került. 

Az arborétumot a Beczássyak telepíttették 1896-ban egy prágai cseh műkertésszel. Faritkaságai között említjük a nálunk csak díszfaként ismert páfrányfenyőt (Ginkgo biloba), a Nyugat-Amerikából származó arizonai lucot (Picea engelmanni), a japán liliomfát (Magnolia kobus), az észak-amerikai keserű hikoridiót (Carya cordiformis), valamint a felénk is ritkaságszámba menő illír juhart (Acer hyrcanum) – közölte A dálnoki dendrológiai park című tanulmányában Kisgyörgy Blanka biológiatanár (Sepsiszengyörgy, 2014). Az udvarház restaurálási munkálataival egy időben a marosvásárhelyi Absys szakcég feltérképezte és leltározta a dendrológiai parkot – tudtuk meg dr. Albert András tulajdonostól.

Millenniumi iskola

Mit őriz a föld mélye? 

Erre már valóban jómagam is felelhetek, aki 1983-ban hidogeológiai felmérést készített a községben és környékén. 

A vidék mélységi szerkezetét nem volt nehéz megállapítani, mert az a földtörténeti beosztás szerinti krétakorban keletkezett mintegy 150 millió esztendővel ezelőtt. Az üledékes kőzetekből (homokkövekből, agyagpalákból, mészkövekből, konglomerátokból) álló talapzat a mélyebb vízfolyások árkaiban mindenütt tanulmányozható, ahonnan édes-kénes, ún. büdös gyógyvizek törnek a felszínre, szagukat a kén-hidrogén, a kotlóstojásszagú gáz adja. A gáz a mélyben levő pirit nevű ásvány bomlása révén szabadul fel, a gyógyvizek lúgos kémhatásúak, gyógykezelésre (akár ivókúrára, akár fürdőkúrára) irányuló használatukért ajánlatos szakorvoshoz fordulni. 

Helyi kihasználásukra Dálnokban már a múltban is találunk példát, ugyanis a Mungorcsi nevű tisztáson a hely idősei egy nyílt vizű medencében kerestek gyógyulást panaszaikra. Mai jó példa pedig Száraz András helybeli családi magángyógyfürdője, ahol a kénes források vizét gyógyászati célokra is használják.

A mungorcsi gyógyvízfeltörést a község infrastruktúrája kiépítésének a befejezése után a faluközösség céljaira is fel lehetne használni. Megyénkben sok évtizede működik egy hasonló kénes, meleg, zárt és szabadtéri gyógyfürdő a Bereck melletti Kézdimartonoson.

Marti István polgármester

Dózsa-emlékek

Arra a helyre, ahol az 1514-es felkelés vezéralakja született, minden utunk alkalmával ellátogatunk. Ide két emléket is állított az utókor. A régebbi 1949-ben készült. Egyszerű márványlapon ez olvasható: „E helyen született / Dózsa György / 1484-ben / Életét adta a parasztságért 1514-ben. Állíttatta a dálnoki állami gazdaság / a falusi munkássággal együtt.” Dózsa születésének 500. évfordulójára ugyanazon a telken, ahol az előbbi emléktábla még áll, korszerű emlékművet emeltek. Felirata: „E helyen született Dózsa György a nép szabadságáért küzdő román és magyar jobbágyok 1514-es testvéri harcának vezére. 1470–1970.” Ezt kovácsoltvasból készült, kaszapengéket utánozó kerítés övezi, mely bazaltoszlopokon nyugszik. Tervezője Plugor Sándor, a Dózsa-bronzplakett Jecza Péter munkája.

A település főterén, a helyi református műemlék templom és az iskola közelségében 1976-ban felavatták Dózsa monumentális, egész alakos szobrát, néhai Szobotka András alkotását. 2014-ben, Dózsa halálának 500. évfordulóján ünnepi emlékülést tartottak Dálnokban, ez alkalommal portrédomborművével ékített emléktáblát helyeztek a helyi kultúrotthon homlokfalára (Hosszú Zoltán alkotása, 2014). 

Pityókaszüret a Mezőföldön

Református templom

Az egész alakos Dózsa-szobor közelében áll a református műemlék templom. Mai formája többszöri javítás, alakítás eredménye. A középkori templomot a 16. század elején gótikus ízlésben átalakították. Ebből az időből maradt fenn két csúcsíves záródású, faragott kő ajtókeret és a templomban több 16. és 17. századi felirat. Egyiken az 1526-os évszám látható, bizonyára a gótikus átépítés időpontját jelöli. 

A délnyugati ívmező falán tártak fel az 1977-ben végzett renoválás alkalmával egy, a vakolatra festett kétsoros rovásírásos szövegtöredéket. Megfejtése Benkő Elek változata szerint:  „Itt járt az egyik Miklós.” A templom berendezéséből említést érdemelnek a régi helyi ornametikát felújító festett pad- és karzatmellvédek, Hervay Katalin és Mike József munkái. 

A templomot a 15. és a 16. század idején ovális alaprajzú lőréses várfallal vették körül, melynek védőfolyosója is volt. Maradványait 1912-ben lebontották. 

Műkincsként őriznek egy régi elhasadt és többször átöntött harangot, felirata: „EZERÖTSZÁZHARMINCBAN ÚJ S RITKA VOLTAM. EZERHÉTSZÁZKILENCVENNYOLCIG SZOLGÁLTAM DÁLNOKNAK S TORNYOSTÓL AKKOR LEROMLOTTAM. KILENCVENKILENCBEN BRASSÓBAN ÚJULTAM. ÖNTÖTT ANDRASCHOFSKY ANDRÁS.” A harangtorony belső falán látható a millecentenárium és az 1848–49-es szabadságharc dálnoki hőseinek emléktáblája (1977–78). 

A templom előtt álló nagy székely kaput a csernátoni Haszmann testvérek faragták, állíttatta Fejér Katalin evangélikus lelkipásztor 1978-ban.

Lázár-Beczássy udvarház

Műemlék jellegű épületek, személyiségek

Dálnokban még áll néhány műemlék jellegű épület. Ilyen a 19. századi Bar­tha-ház, melynek homlokfalán régi kalligráfia adja tudtunkra, hogy: „Feledjük a múltat, / Jövőnk talán jót mutat, / Tartsd meg Uram e házat 1855.” Az épület előtti háromszögű kis parkban helyezte el a faluközösség és az RMDSZ a két világháború 86 dálnoki áldozatának fehér márványba vésett névsorát 1994-ben. 

Műemlék épület még a község területén a két volt Hadnagy-kúria (ép. 1869), a Veress-ház (1897), a Darkó-kúria a 18. századból. Érdeklődésre tarthat számot a restaurált, felújított és korszerűsített Gál–Borbáth-udvarház, az ún. Barabás Miklós Központ. Az épületben gyerekeskedett a zsenge korú Barabás Miklós, a nemzet későbbi festője. Az intézmény udvarán látható emléktáblája. 

Dálnok sok jeles szülöttel és innen elszármazott személyiséggel büszkélkedhet: D. Veress Demeter 18. századi egyházi író; Dálnoki Veress Gerzson 17. századi kuruc költő, történetíró; D. Nagy Mihály (1612–1648) és D. Nagy Lőrinc (1614–1661) kolozsvári unitárius kollégiumi tanárok, előbbi teológiai író, utóbbi héber filológus. Itt született Földes Géza (1857–1937) pedagógus, újságíró, szerkesztő; Kozma Dénes (1875–1925), a magyar mezőgazdasági irodalom úttörője; Hadnagy Albert (1901–1967) levéltári igazgató. Idevalósi családból származik és Dálnokhoz kötődik az író és költő Gaál József (1811–1866), valamint két neves magyar hadtörténeti személyiség, két vezérezredes: Dálnoki Veress Lajos (1889–1976), a II. Magyar Hadsereg parancsnoka, hadtörténeti író és Dálnoki Miklós Béla (1890–1948), az I. Hadsereg parancsnoka, magyar miniszterelnök, akinek emléktáblája a kultúrotthon homlokfalán látható (állíttatta a Történelmi Vitézi Rend 2010-ben). Dálnoki református esperes-lelkész volt és itt hunyt el Ferenczi János (1789–1868) szakíró, a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium könyvtárának alapítója; Beczásy István nyugalmazott mezőgazdasági mérnök, aki Bekerített élet című könyvében (Nagyvárad, 1995) megírta családja múlt rendszerbéli meghurcoltatásának történetét. Itt látható a vidék egyetlen búvártava, működtetője is jeles személyiség, Szabó Jenő, aki Cousteau kapitány (1910–1997), francia tengerkutató kalandos csapatának is tagja volt.

Id. Nyircsa András

Dálnok behozta a lemaradást

Ha 2004 előtt Dálnok életéről szándékoztam érdeklődni, Maksára irányítottak. Dálnok Maksa községhez tartozó faluként nem kis erőfeszítések árán vívta ki önállóságát. 

Aztán meg kellett tanulni itt is a pályázatkészítést, az infrastruktúra-fejlesztést, ami hiányzott, azt fel kellett építeni, ami még lábakon állt, tatarozni, javítani kellett. Így újult meg a régi kultúrotthon, a hivatal mögötti közösségi melléképületek, így épült fel az új római katolikus templom, melynek filiájához mintegy száz hívő tartozik. De ami a legfontosabb: élt és él a merejében székely falu tevékeny, szorgalmas közössége. 

Megteremte a kert a zöldséget, a domboldalak a szilvórium alapanyagát, a termőtalaj az éltető és nem nélkülözhető pityókát. 

Dálnokban szeptember 24-én még közel sem fejeződött be a pityókaszedés, éppen ezért mi sem a községben, hanem a mezőn kezdtük a riportutat. Itt, a szép sima Mezőföldön láthattuk a mi szüretünket. A Széphegytől északra – az Albis és Mátisfalva közötti síkon – mindenki az áldott áldást szedte-gyűjtötte. 

Dózsa-emlékmű a szülőház előtt

Régi kedves ismerőseinket, a Nyircsa családot kerestük fel. „Én csak nyugdíjas vagyok – szabadkozott id. Nyircsa András –, a fiam a termelő a mezőn van!” Ifj. Nyircsa Andrást ott sem találtuk, mert pótalkatrészért kellett szaladnia. Sehol sem láttunk a térségben csoportokat, amelyek kézzel szedték volna a krumplit. Meggyőződhettünk: mifelénk is már csak a családi kertekben szedik kézzel a pityókát. 

„Huszonnégy hektáron termelek krumplit – magyarázta a hazaérkezett ifj. Nyircsa András –, a többin búzát és repcét. Természetes szellőztetésű raktárunk van a Dálnoki farmon. Idén közepes hozama van a krumplinak, azzal is meg vagyunk elégedve.”

Marti István polgármester is szokásos tisztelettel fogadott. „Javában épül az infrastruktúra – mondta. – Fúrt kutakból van jó ivóvize Dálnoknak, a hozamot pótolja még egy rácsatlakoztatott természetes forrás is. Épülőfélben van a szennyvízhálózatunk, amely közös Csernátonnal. Innen indul a szennyezett víz, közben rákapcsolódott a vezetékre a szomszédos Albis is, elértünk a vezetékkel Csernátonig, ott lesz rácsatlakoztatva a derítőállomásra” – számolt be róla, megállapítva: „Talán az a jó a szorgos tevékenység közepette, hogy jó a község lakóinak hangulata. Nagyon sikeres községi napot tartottunk. Itt voltak magyar barátaink a Balaton vidéki Cserszegtomajról és Noszvalyról. Megvendégelték az ünneplőket, aki szerette, Balaton menti borral nyomtathatta el az ünnepit.”