Nagy D. István
Önmagukban akár biztatóaknak tekinthetnénk Nicuşor Dan államfő interjúban tett minapi nyilatkozatait, melyek egyebek mellett arról szóltak: túl lennénk a megszorító intézkedések többségén, és amennyiben ezek meghozzák a várt eredményeket (elsősorban az államháztartás deficitjének csökkentését), jövőre tűrhetőbb állapotba kerülhet az ország.
Egyszerű polgárként mindenképp reménykeltő, hogy az elkövetkezőkben talán nem kell újabb és újabb, közvetlenül minket érintő adóügyi vagy más megszorító „meglepetésekre” ébrednünk, az eddigiek ugyanis már jócskán megtépázták a lakosságot és a magánszférát egyaránt. Az államfői kijelentéseket érdemes ugyanakkor óvatosan, sőt, kételyekkel kezelni.
Az egyik gond a Nicuşor Dan által elmondottakkal kapcsolatban – és egyben az elkövetkező nagyjából másfél év legnagyobb kérdése –, hogy az eddig hozott intézkedéseket sikerül-e véghezvinni, és 2026-ban tényleg azt látjuk majd, hogy az államháztartási deficit a bűvös hat százalék alá szorul, illetve el lehet-e indulni egy kiszámítható adó- és pénzügyi környezet kialakítása irányába.
De legalább ennyire fontos dilemma az is, hogy az eddig hozott intézkedések mellé a kormány képes-e a többit is „mellétenni”, ugyanis ez idáig az igazán közpénzzabáló köröket, a méretes költségvetési lyukakat okozókat (lásd egyes állami vállalatok, intézmények, kedvezményezettek) nem igazán érintették. A kormánykoalíció szintjén jelenleg is komoly harcok zajlanak, a vonatkozó intézkedések bevezetése pedig csak késik és késik, vagy csak részeredményeket látni. Márpedig e kényelmetlen, népszerűtlen lépések nélkül igen kevés az esélye annak, hogy az államfő által felvázoltak megvalósuljanak, és a jövő év folyamán már valamelyest kikerüljünk a gödörből.
Adódik természetesen a következő kérdés is: mire képes egy olyan koalíció, melynek tagjai hétről hétre egymás torkának esnek, fenyegetőzéstől, sőt, zsarolástól sem riadnak vissza, és az együttműködés inkább hasonlít olcsó vásári komédiára, iszapbirkózásra, semmint felelős országirányításra?
Mindezek fényében Nicuşor Dan derűlátása sajnos korainak mondható, és nem feltétlenül abból a szempontból, hogy az ország helyzete nem lenne stabilizálható, az alagút végén nem sejlene fel a fény vagy nem léteznének fellendülési, kitörési lehetőségek (amelyek közül párat ő is megemlített az interjúban). A gond ismét csak az, amit Románia esetében oly gyakran megtapasztalunk, hogy ha lenne is mivel, egyáltalán nem biztos, hogy van kivel. Márpedig most erre van a legnagyobb szükség, a koalíciót alkotó pártoknak be kellene végre látniuk, hogy egymásra vannak utalva, amint azt is, hogy már rég a körmükre égett a gyertya, lejárt a klientúra kiszolgálását, a párt hálózatainak védelmét szolgáló vásári bohóckodás, a saját érdekeik szerinti taktikázás ideje. Mert jelenleg a fránya valóság az, hogy java részüknek esze ágában sincs ezekkel szakítani, ami pedig azt is jelenti, hamarosan nem a fényt kell majd keresni az alagút végén, hanem az állam csődjének szemberohanó vonatával kell majd szembemenni. És az optimizmus ott már fabatkát sem ér.
Nicuşor Dan államfő. Fotó: presidency.ro
