Amennyiben a nyelvi rokonsághoz közelítünk, megemlíthetjük Erik Alexanteri Ingmart, aki 1847-ben járt Magyarországon. A későbbiekben Elias Lönnrotot, a Kalevala összeállítóját, a magyarbarát August Ahlqvistot vagy a magyar oldalról Hunfalvy Pált emlegethetjük.

Ha az irodalom oldaláról közelítünk, Finnországban Petőfi és Jókai művei voltak a legnépszerűbbek a századfordulón, majd Herczeg Ferenc és Gárdonyi Géza. Magyarországon Lönnrot Kalevalája és Juhani Aho művei arattak elismerést, majd Johannes Linnankoski Dal a tűzpiros virágról című regénye Sebestyén Irén fordításában.

A képzőművészet terén 1878-tól szokás számítani a kapcsolatfelvételt, amikor Albert Edelfelt és Munkácsy Mihály megismerkedtek. 1886-ban Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című művét 15 000-en tekintették meg Helsinkiben. A századfordulón két finn szobrász, Alpo Sailo (1902–1904) és Yrjö Liipola (1904–1934) töltött időt Stróbl Alajos, Zala György és Kallós Ede műtermében.

Számunkra, erdélyiek számára is nagyon jelentős lépés 1906-ban történt, amikor a budapesti képzőművészeti kiállításon Akseli Gallen-Kallela 64 alkotása szerepelt. Majd 1908-ban közel 500 művét mutatták be a Szépművészeti Múzeumban. Ekkor ismerkedett meg a művész Gödöllővel és Kalotaszeggel. Ugyanebben az időszakban a magyar építészek derékhadára Eliel Saarinennek volt igen nagy hatása – ezt a kapcsolatot tükrözi mai napig is az Iparművészet 1908-as tematikus finn száma.

Ezt a kis kultúrtörténeti vázlatot azért szerettem volna felvezetésképpen, hogy egy mind a magyar, mind a finn kultúrában folyamatosan jelen levő jelenség párhuzamosságaira tekintsünk. Felbecsülhetetlen azoknak a finn–magyar barátságoknak és kapcsolatoknak az értéke, amelyek a két ország, a két régió között fűződnek.

Ha visszagondolok a 90-es évek Kolozsvárára, akkor a bölcsészkar finnugrisztikai tanszékén a kommunizmus legsötétebb pillanataiban hozta és éltette a kultúrát a szép emlékű finn nyelvi lektor, Eira Peitinen. Nemcsak magyar szakos diákok, hanem mindenki, aki áhítozott egy új nyelv és kultúra megismerésére, látogatta óráit. Pezsgő szellemi életet hozott, és inspirációs lehetőséget teremtett.

Megérkezésem évében szeretettel fogadta a város, hogy Finnország függetlenségének 101., valamint Baász Imre (1941–1991) sepsiszentgyörgyi képzőművész születésének 70. évfordulója tiszteletére a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi fiókja eseménysorozatot szervezett szombat délután. Ari Santeri Kupsus budapesti galériatulajdonos magyarországi tevékenységeiről beszélt, valamint arról, hogyan lehet egy vidéki épületbe, nevezetesen az iszkaszentgyörgyi Amadé–Bajzáth–Pappenheim-kastélyba virágzó kulturális életet lehelni.

Kupsus, aki tizenkilenc éve él Magyarországon, előzőleg Oroszországban, Lengyelországban és Szingapúrban is lakott. Budapestre költöztette jótékonysági intézetét, és nehéz anyagi helyzetben levő magyar festőhallgatókat segít folyamatosan. (Finnországban természetes, hogy az oktatás minden szinten ingyenes, és a finn állam havonta igen szép összeggel támogatja a tanulni vágyókat.) Később – jelentős magángyűjteményt felhalmozva – megalapította a Kupsus Galériát a magyar fővárosban.

A kiállítás nem az ellenálló, lázadó művészt mutatja be, hanem a virtuóz, kísérletező formateremtőt. A grafika mindig egyszerre hordozza magában a helyit és az egyetemest. Baásznak a finn nemzeti eposz, a Kalevala Kriterion-kiadásához készült grafikáiban megjelenik a madár, a csőr, a lovas, a szigony, a kampó, a kötél, a rács és a rőzse motívuma. A kiállítást megtekintve bátran kijelenthetjük, hogy létezik egy olyan Kalevala, amely kicsit a miénk is.

Ha a Barabási-féle hálózatelméletet nézzük, Jarmo Nieminenhez egyetlen lépés vezet, hiszen Ari Kupsus remek szalonkoncertjein, kiállításain, sőt, workshopjain ő is, én is részt vettünk. A harminc éve Magyarországon élő Jarmo Nieminen úgy tekint saját életére – derült ki az általa magyarul elmondottakból –, mint egy sok epizódból álló történetre vagy egy novellasorozatra.

Ez a sokszínűség abból is ered, hogy eredetileg erdészmérnöki végzettségű, de ornitológus is, aki élete során volt galériatulajdonos, borász, ingatlanügynök, présháztulajdonos, kávéház- és nyomdatulajdonos, utazó vállalkozó. Mindezek mellett azonban az állandóságot életében a művészetek és kultúra iránti szerelem, valamint a kulturális programok szervezése és támogatása jelentette.

Jarmo Nieminen kulturális tevékenysége a két ország közötti kulturális szálak erősítését és elmélyítését szolgálja. Mind a könyvkiadás, mind a kultúraszervezés területén különleges.

A 2012 októberében indult Inventio Arts a kortárs képzőművészet és tánc támogatásáért létrejött kulturális vállalkozás, melynek alapítói Arató Balázs művészeti menedzser és Jarmo Nieminen műgyűjtő. Működésüket egy műteremprogrammal kezdték, melynek eredményeként jelenleg kilenc fiatal művész dolgozhat a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház harmadik emeletén lévő stúdiókban.

2017 decembere előtt Nieminen soha nem alkotott saját kezűleg. Aztán valamiféle csoda történt: a festészet hirtelen Jarmo életének részévé vált, a kikapcsolódással, a boldogsággal és a pozitivitással együtt. „A festmények színesek, viccesek és pozitívak.” Így született meg művészi alteregója, Arvid Tate 2017 decemberében.

Arvid Tate a kezdetektől fogva akrilfestékekkel fest vászonra, mostanában papírra is. Arvid saját örömére és kikapcsolódásra fest, de időnként kiállításokat is rendez.

Az első nyilvános eseményükön, az Inventio Arts Open Studio alkalmával lehetőség nyílt a műtermekben dolgozó művészekkel való találkozásra és kötetlen eszmecserére. Mindemellett egy kerek­asztal-beszélgetés is megvalósult, amely a művészeti menedzsment kérdéskörét járta körül meghívott szakemberek részvételével. A beszélgetés moderátora Rieder Gábor művészettörténész, a Flash Art Hungary főszerkesztője volt.

Végigtekintve az alkotásokon mindenképpen feltűnik egy másik rendhagyó alkotó, Györkös Mányi Albert munkássága is. Nemcsak azért, mert a két kultúra közötti kulturális hídként a Kalevala illusztrációját készítette el, hanem amiatt is, hogy ő is olyan festő, aki eredetileg fuvolista volt, és felesége biztatására kezdett el alkotni súlyos depressziója leküzdésére. Mindkettejükre jellemzőek az erős színek, a sokrétegű szimbólumok, ugyanakkor egyszerű eszköztár.

Jarmo Nieminen is hihetetlen lendülettel és energiával igen rövid idő alatt nagyon gazdag életművet teremtett. Alkotásaira jellemző a ritmus, a dinamika és a részletgazdag harmónia. Érdekes módon az ő képein is feltűnik a madár motívum, éppúgy, mint Györkös Mányién. Ez ornitológiai ismeretei miatt nem meglepő, de talán éppen ezek a különleges, szárnyas, levegőt metsző lények tudták leginkább megfogalmazni azt az átváltozást, amely 2017-ben kezdődött, és amelynek eredményeképpen most láthatjuk ezt a kiállítást.

Ez a tárlat rendkívül jelentős, bizonyítva a művészet erejét. A Székely Nemzeti Múzeum számára is erős csomópont, amely tovább ágazik és beszövi a nemzetközi kulturális életet – egy olyan folyamatot teljesítve ki, amelyet a jeles elődök, Csereyné Zathureczky Emília indított, Kós Károly teljesített be, Baász Imre folytatott, és most Vargha Mihály, Richlik Gábor és Jarmo Nieminen – vagy ha jobban tetszik: Arvid Tate – teljesít be.

Szebeni Zsuzsa

(A fenti szöveg tudományos alapját Richly Gábor A helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ története 1980–2020 című könyve szolgáltatja. Ráció Kiadó, 2021)