Egy vagy két évvel ezelőtt ugyancsak a Victoria-palotából érkeztek a megnyugtató nyilatkozatok: minden a legnagyobb rendben, van fedezet a nyugdíjak, fizetések emelésére, dübörög a gazdaság, Románia szárnyal a jólét felé. Ha a kormány képviselőire hallgattunk, minden aggodalmunk tovatűnt, a különböző rendű-rangú szakemberek azonban folyamatosan kongatták a vészharangot. Idén júniusban aztán átpottyantunk egy másik valóságba, egy új végletbe. Ilie Bolojan kabinetjének beiktatása óta mást sem hallunk, csak azt, hogy mekkora a katasztrófa, csőd szélén az ország, ha azonnal nem tesznek drasztikus intézkedéseket, Görögország sorsára jutunk. Áfaemelés, megszorítások következtek, hogy növeljék az állam bevételeit, ám valójában nem tudhatjuk, ennyire fekete volt-e az ördög, vagy még sötétítettek rajta egy kicsit, hogy lenyelessék velünk a békát. Nem tudhatjuk, hisz fogalmunk sincs arról, mi az igazság.

Tény azonban, június végén, az új kormány beiktatásával új időszak kezdődött. Vannak, akik nagyon bíznak Ilie Bolojanban és drasztikus módszereiben, őt tartják az ország egyetlen reményének, mások szkeptikusak, és akadnak, akik egyenesen katasztrofálisnak nevezik eddigi és tervezett lépéseit. Az is egyértelmű, a sokszínű koalíció által gúzsba kötve nem tehet meg bármit, sok elképzelését akadályozzák partnerei, és néhány esetben már kiderült, jobb is, ha nem engednek útjára minden „vadliberális” elképzelést, mert több kárt okozhatnak, mint amennyit hasznot hoznak. A megszorító csomagnál is láthattuk, milyen kártékonyak tudnak lenni az empátia nélküli elvek. Azokat azonban egykettőre elfogadták, míg a politikai osztály érdekeit is érintő takarékossági csomagon továbbra is csak vitáznak.

Drámai szavakkal írta le Ilie Bolojan a három hónappal ezelőtti helyzetet: „Ha nem léptünk volna azonnal, összeomlunk”. Higgyük el neki, hogy így van, és azzal sem nagyon vitatkozhatunk, hogy az állam működését hosszú távon csak úgy lehet biztosítani, ha egyszerre növelik az adóbehajtás hatékonyságát, csökkentik a felesleges állami kiadásokat, és olyan stratégiai ágazatokba fektetnek, mint az energetika, az agrárium vagy a védelem. (Bár ez utóbbi tétel elsősorban azért vált most éppen létfontosságúvá, mert az EU erre ad eurómilliárdokat.). Fogadjuk el, hogy a „valóság diktálta a ritmust”, az intézkedések sürgősek voltak, nem volt idő megfontoltabb, átgondoltabb lépésekre. Ám ha az állam és a közigazgatás átszervezése, a kiadások csökkentése még sokáig késlekedik, ha ezek esetében van idő az alapos vitákra, és a politikai érdekek ismét felülírják a szigorúan megfogalmazott elveket, hiteltelenné válik az ország megmentéséről szóló maszlag.

Az Ilie Bolojan által pénteken megfogalmazott céllal egyetérthetünk: 2026-ra egy olyan államszerkezetet akar kialakítani, amely kevesebbet költ, jobban működik, és nem szorul állandó külső segítségre. Sikerül-e neki? Ezt az első száz nap után nehéz megmondani. Az azonban biztos, ez csak úgy lehetséges, ha nemcsak mi, de ők is fizetik a számlát.

Fotó: gov.ro