Az anziksz a „képeslap” vagy „képes levelezőlap” régies, német eredetű szava, amely egy olyan papírlap, aminek egyik oldalára egy képet (például városrészletet, műalkotást) nyomtatnak, a másik oldalát pedig üzenet írására és postai küldésre használják. Ilyen képeslapszerű emlékekből, felvillanásokból áll össze ez az emlékezés.

Utánozni nem lehet, követni kell

Tavasszal jártunk a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének tagjaival Gyulafehérváron, ahol Kovács Gergely érsek jóvoltából a Gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum kápolnájában bemutathattuk az egyesület utóbbi két könyvét közel százötven résztvevő előtt. Ott elhangzott, hogy Kovács Gergely főpásztor számára „Márton Áron püspök olyan kimagasló egyéniség, akit utánozni nem lehet és nem is szabad, de a példáját követni kell.” Az igazi nagyságát a hitelességében látja. „Sohasem keveredett ellentmondásba, Jézus elvárásainak megfelelően összhang volt a szavai és a cselekedetei között. Felebarátként és testvérként tekintett embertársaira, a méltóságuk védelmezője volt.”

Kovács Gergely érsek, Galbács Pál, Bedő Zoltán és Szekeres Attila. Fotó: Préda Barna

A gyulafehérvári látogatás mély élményeket hagyott bennem is, hiszen feledhetetlen emlék marad Márton Áron püspök lakosztályának megtekintése, szemlélődtem és töltekeztem a méltóságot és tiszteletet sugárzó történelmi színhelyen. A székesegyház minden részét bejártuk, betekintést nyertünk a hely történetébe, átéltük annak szellemiségét, megcsodáltuk a Millenniumi tárlat kiállított régiségeit, a fejedelmi palota interaktív történelmi kiállítását... Rácsodálkoztunk történelmünk nagyszerű, múltbeli és mai jeles személyiségeire. Kegyelmi idő mindig Gyulafehérváron lenni. Legutóbb Vida Izabella önkéntessel és a Szeretet Misszionáriusaival jártam ott, előtte meg kedves emlékeim vannak a Hittudományi Főiskola által szervezett, civileknek tartott ötéves teológiáról.

A Szent Mihály-székesegyház Erdély legjelentősebb középkori műemléke, nyolcszáz éves múltjával a Kárpát-medence egyetlen püspöki székesegyháza, amely teljes mértékben megőrizte középkori formáját. Az épület nemcsak liturgikus tér, hanem a nemzeti és egyetemes kulturális örökség kiemelt értéke is. 

A továbbiakban olvasóinkkal szeretném megosztani kis töredékét annak a csodás élménynek, amelyet a Márton Áron-emlékszoba és a lakosztály megtekintése jelentett.

Püspöki címer: Nem vonakodom a munkától. Fotó: Józsa Zsuzsanna

Méltóságot sugárzó falak, emléktárgyak

Akinek megadatik a lehetőség, hogy megtekintse annak a püspöknek a lakosztályát, akinek szentté avatásáért katolikus templomainkban naponta elhangzik az állhatatos ima, az megrendülhet. Hiszen Márton Áronról rengeteg iskolai intézményt, múzeumot, baráti kört, rendezvényt, konferenciát stb. neveztek el, de személyesen látni ennek a nagy formátumú, ám mégis egyszerű, székely vidéki családból sarjadzó, egyenes fenyőfaként az életben meg nem hátráló személyiség tárgyi dolgait, segít megérteni, hogy miért mondták rá: „emberkatedrális”. Illyés Gyula szóleleménye emelte Márton Áront, Erdély megingathatatlan püspökét az ember által embernek adható elismerés legmagasabb fokára. Talán még néhányan élnek az idősebb generáció tagjai közül, akiket személyesen bérmált legendás bérmakörútjai során. Családunkból keresztanyámat, néhai Korodiné Ferenczy Irént és nagybácsimat, Ferenczy L. Tibort is ő bérmálta meg Oroszhegyen.

Szülőházának makettje. Fotó: Józsa Zsuzsanna

A címer

Márton Áron püspöki címerében a halmok fölött magányos fenyő áll, a háttérben Székelyföld havasait szimbolizáló hegycsúcs magasodik, középen a görög ΧΡ, amely Krisztus nevének (ΧΡΙΣΤΟΣ – Khrisztosz) az első két betűje. Ez a jel a Krisztus-monogram vagy Khrisztogramma, az egyik legősibb keresztény szimbólum. Két oldalán Csík címeréből a Nap és a Hold látható. Non recuso laborem! „Nem vonakodom a munkától” – választotta püspöki jelmondatául Szent Márton utolsó fohászát.

A kolozsvári Szent Mihály-templomban 1939. február 12-én püspökké szentelt Márton Áron jelmondata életútja meghatározása volt. A latin labor ugyanis egyszerre jelent munkát és szenvedést. II. János Pál pápa a beteg püspökhöz címzett utolsó táviratában az Úr legbecsületesebb, legigazabb szolgájának nevezte a kora és egészségügyi állapota miatt hivataláról immár hatodszor lemondott főpapot. A Szentatya ezúttal, öt hónappal a halála előtt, felmentette a kötelezettségei alól – írja a latoszogblog.hu oldal.
1980. szeptember 29-én háromnegyed kilenckor, miközben másodikat harangoztak a Szent Mihály-napi búcsúra, visszaadta lelkét Teremtőjének Márton Áron püspök. A székesegyház búcsúünnepén „elvesztettünk egy földi atyát, de atyát kaptunk az égben” – vallja Bara Ferenc főesperes. 

Szobabelső. Fotó: Józsa Zsuzsanna

Márton Áron püspöki címerében „a pajzsmezőt egy Mária-kék szalag két részre osztja. A felső mező jobb sarkában látható betlehemi csillag arra utal, hogy Márton Áron püspöki kinevezését karácsonykor kapta meg. A kék szalag közepén az örök vigíliára utaló Krisztus-monogram, amelyet a székely nemzet ősi címeréből kölcsönzött nap és a hold vesz körül. Az alsó mezőben havasok ölelte zöldellő erdei tisztás, amelyből sudár fenyőfa emelkedik a pajzs felső széléig. A címer alatti szalagon jelmondat. A címerkompozíciót rangjelző, három sorban hat-hat (1–2–3) bojtos zöld püspöki kalap veszi körül. (…) A csíki fenyő szimbóluma az új püspöknek nagyon sokat jelentett, ahhoz erősen ragaszkodott. »Csíki fenyőből készült a bölcsőm, ebből legyen a koporsóm is.« A címer heraldikai érdekességet mutat, melynek egyháztörténeti jelentősége van. A címerpajzs közepén a püspöksüveg és a pásztorbot között püspöki körmeneti aranykereszt van. Ilyen motívumot erdélyi püspökelődei nem használtak címerükben” – írja Sas Péter Márton Áronról szóló könyvében.

Íróasztala. Fotó: Józsa Zsuzsanna

Az emlékszoba

Fiatal hölgy, Demeter Andrea érseki idegenvezető (most már egyetemista Marosvásárhelyen) kalauzolt el az emlékszobába. Csendes jelenlétével hagyta, hogy beteljünk a látvánnyal, rövid, lényegre törő eligazításai nem törték meg az emlékezést és a hangulatot. Azért elmesélte röviden, hogy Márton Áron 1949–1980 között volt gyulafehérvári püspök, és ott, az érseki palotában élt és dolgozott. Halála után hívei, az egyházmegye, illetve a római katolikus egyház közössége fontosnak tartotta, hogy a püspök személyes tárgyait, dolgozószobáját, lakóterét eredeti formában megőrizzék. Így alakították ki az emléklakosztályt, ahol a látogatók ma is megtekinthetik az eredeti bútorait, könyveit, liturgikus tárgyait, sőt, azt a szobát is, ahol élete utolsó éveiben lakott. 

Papi ruhák. Fotó: Józsa Zsuzsanna

Kattogtak a kollégák fényképezőgépei, mindenki ott időzött el többet, ahol-ami jobban megragadta. Galbács Pál Illyefalván élő nyugalmazott televíziós szerkesztő, a budapesti Duna Televízióért Alapítvány és a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének (SZMÚE) alapító tagja, utóbbinak tiszteletbeli elnöke meglepődve vette szemügyre az egyik sarokban Plugor Sándor erdélyi magyar művész Krisztust ábrázoló grafikáját. Feleségével, Schaffhauser Ildikóval (aki a bukaresti német adás főszerkesztőjeként dolgozott, de volt kultúrdiplomata is Bécsben) megbeszélte, hogy valóban a híres PöSö (Plugor Sándor beceneve) által készített munka díszíti az emlékszoba egyik sarkát... Ezt megelőzően pedig elidőztek az emlékszoba előtt a citromfánál, gazdálkodó emberként értékelték azt a két sárga gyümölcsöt, amely gazdagította a „csendéletet”.

Az impozáns épületből kilépve csoportkép készült a Márton Áron-szobor előtt, hogy megörökítsük ezt a történelmi jelentőségű és személyes életünket is érzelmileg, szellemileg, lelkileg egyaránt gazdagító együttlétet.

Archív fotó a türkösi plébániáról – sepsiszentgyörgyi gyűjtőlevéltári dokumentum

Himnusz és öröksége

Kevesen tudják, hogy a Márton Áron himnuszt A magyar szentek himnusza dallamára énekelték, imádkozván boldoggá és szentté avatásáért. Dallama a Naray-féle dallam (1695), és így szól a szövege: „Isten, Erdélyből száll feléd az ének, / Ő volt nálunk igazságod őre, / Láng lelke köztünk Isten szolgájának. // Dicsfényt esengvén Áron püspökének, / üldözötteknek hű védelmezője, / Áron, köszöntünk, csodáidra vágynak... (...)

Mindannyian elmondhatjuk, hogy ki-ki a maga területén, a maga tehetsége szerint kamatoztatja és továbbítja azt a nagyon gazdag szellemi örökséget, amit szeretett püspökünk, Márton Áron hagyott reánk. Emléke legyen áldott, bízunk benne, hogy Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek, és amikor eljön az ideje, s megtörténik a neki köszönhető csoda valaki életében, akkor felgyorsul a szentté avatási ügye. Akit a püspök életútja bővebben érdekel, megtalálja az érsekség (ersekseg.ro) honlapján a Márton Áron fülszöveg alatt, ahol nagyon sok információ van szülőföldjéről, családjáról, első világháborús szolgálatával, papi hivatásával, politikai vádakkal megrágalmazott életével és utolsó búcsúzásáról szóló hitelesen dokumentált anyagokkal. Marton József nyugalmazott professzor, a hittudomány doktora életét több kötetben dolgozta fel. Szeretettel ajánlom mindenkinek olvasásra, tanulmányozásra.