Európában 2024-ben tovább folytatódott az elmúlt években rendre megfigyelt negatív tendencia. A sertések száma megközelítőleg 132 millióra esett, a szavasmarháké 72 millióra. A juhok száma is visszaesett 57 millió egyedre, míg a kecskéké megközelítőleg 10 millió egyedet tesz ki jelenleg. Ezek a számok nem átmeneti létszám­ingadozást mutatnak, hanem egy állandósulni látszó irányt, amely minden főbb állatfajt érint, tagállamtól függetlenül – mindez egy mélyebb szerkezeti változásra utal.

Az Eurostatnak a Magyar Állattenyésztők Szövetségének honlapján közölt friss adatai szerint az európai állatállomány a 2014 és 2024 közötti tízéves időszak alatt jelentősen csökkent. A sertések létszáma 8,1 százalékkal, a szarvasmarháké 8,7, a juhoké 9,4, a kecskéké pedig szembetűnően magas arányban, 16,3 százalékkal esett vissza. A szakemberekből, kutatókból és uniós gazdákból álló Európai Állattenyésztés Hangja csoport úgy értékeli, a változás nem véletlenszerű: az állat­állomány csökkenése több, egymással összefüggésben lévő és egymásra ható tényező eredménye, beleértve az uniós követelményekből fakadó környezeti és szabályozási nyomást, a fogyasztói szokások változását, a termelési költségek emelkedését és az újabb és újabb mezőgazdasági válságokat. Az európai állattenyésztők növekvő költségekkel, bonyolult szabályozásokkal és egyre erősödő globális versennyel küzdenek. 

Az EU-s gazdaságok száma sajnálatos módon 37 százalékkal csökkent az elmúlt tizenöt évben. A csökkenés egyik oka az, hogy az unió ökológiai átállást hajt végre a mezőgazdasági szektorban is. Az olyan szakpolitikák, mint a Zöld Megállapodás és a mezőgazdasági kibocsátások csökkentésére irányuló törekvések sok gazdaságot arra késztettek, hogy leépítsék működésüket vagy teljesen felszámolják a tevékenységet. Ennek eredményeként gazdaságok ezrei – különösen a kis, családi vállalkozások – kényszerültek bezárni. Az Európai Unióban a gazdaságok száma 2005 és 2020 között több mint 14 millióról körülbelül 9,1 millióra csökkent. Ez mintegy 5,3 millió gazdaság eltűnését jelenti az elmúlt tizenöt évben. Ez a drámai csökkenés minden típusú gazdaságban megfigyelhető, beleértve a vegyes, az állattenyésztésre, illetve tisztán a növénytermesztésre szakosodott gazdaságokat is, azonban különösen a vegyes gazdaságokat és az állattenyésztő gazdaságokat érintette. 

A gazdaságok számának csökkenése nem javítja a fenntarthatóságot, viszont az élelmezésbiztonság romlásával jár – állapítják meg. Először is növekszenek az élelmiszertermelés kiszervezésével (vagyis a külföldön megtermelt élelmiszerek importjával) együtt járó kockázatok. Mivel az állati eredetű élelmiszerek iránti kereslet nem szűnik meg, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy végül több húst fogunk importálni olyan országokból, ahol az állategészségügyi, környezetvédelmi és állatjóléti előírások betartása jelentősen alacsonyabb színvonalon áll. Ez nem csak aláássa Európa fenntarthatóbb élelmiszertermelésre történő átállásra irányuló törekvéseit, hanem a hosszabb szállítási távolságok és a kevésbé szabályozott gazdálkodási gyakorlatok miatt növeli az általános környezeti hatást is. Másodsorban az élelmezésbiztonság stabil és megbízható termelést jelent, ami szerint az élelmiszer-ellátást helyben kell biztosítani. Az importtól való egyre nagyobb függőséggel kitesszük magunkat a geopolitikai válságok, az ingadozó és kiszámíthatatlan piaci változások kedvezőtlen hatásainak és annak a kockázatnak, hogy helyi erőforrásokkal kevésbé tudjuk kielégíteni a lakosság szükségleteit. És természetesen az import esetén ott van annak a veszélye is, hogy esetleg az unióban tiltott, állatnövekedést elősegítő hormonokat vagy olyan vegyszereket használnak a növénytermesztésben, amelyek már rég tiltottak az unióban (példa erre az ukrán gabona és kukorica esete) – teszik hozzá az elemzők.