A legfrissebb ilyen förmedvény Hargita megyéből érkezett, a főszereplők pedig ezúttal az etnikai konfliktuskeltésben gazdag tapasztalattal bíró U Cluj-szurkolók – legalábbis ők vállalták nem kevés büszkeséggel magukra a szerintük hazafias tetteket –, akik a csíkszeredai csapattal lezajlott futballmérkőzést követően több faluban is székely zászlókat rángattak le magánházakról, illetve a helyiek szerint néhol a kerítéseket sem kímélték. Az pedig csak hab a tortán, hogy meg is magyarázták randalírozásukat: ők románok, megvédik a földjüket, nemzetüket, történelmüket, ezért senkinek nem engedik, hogy a román földön más zászlót kitűzzön, mint a „nemzeti történelmükét”.

Szomorú, de köztudott, hogy a román fociultrák (és távolról sem csak az U Cluj „keménymagjáról” van szó) élen járnak az idegengyűlölő, azon belül is kimondottan a magyarellenes megnyilvánulások terén. A lelátókon burjánzó gyűlölet, az alja, alpári megnyilvánulások menetrendszerűek, visszatérő témáik pedig közhelynek számítanak: a magyarok csak megtűrtek ebben az országban, mely kizárólagosan román föld, és az sem számít ritkaságnak, hogy „hazaküldenek” minket Mongóliába vagy hasonló egzotikus tájakra. A jelenség tehát nem új, az viszont igen, hogy a közösségünk elleni minősíthetetlen támadások egy ideje túllépték a stadionok, sportlétesítmények határait. A településeken való randalírozás, rongálás, a provokatív, sőt, erőszakos fellépés a más (kiemelten magyar) nemzetiségűekkel szemben mintegy „kötelező” elemmé kezdett válni egyes szurkolói körök számára. Ez pedig egy új szint: itt már nemcsak elvakult, szélsőséges ultrák megnyilvánulásairól beszélünk, hanem egész közösségek megfélemlítéséről, rettegésben tartásáról. Még aggasztóbbá teszi az egészet, hogy a sport berkeiben a magyarellenesség más formái is erősödtek. Egyik beszédes példája ennek az, ami a kézdivásárhelyi lányokkal történt a minap: a meccs bírója szólította fel az egyik játékost, hogy ne beszéljen magyarul a pályán, különben kiállítják.

Visszatérő eleme ugyanakkor a számunkra elkeserítő eseteknek a hatóságok kétkulacsos, sőt, sok esetben cinkos hozzáállása. Példák hosszú sora igazolja, hogy a karhatalmi szervektől a szakszövetségekig mindenki szemellenzővel kezeli ezeket az ügyeket, s ugyancsak kesztyűs kézzel bánnak az elkövetőkkel, rendbontókkal. Az eredmény pedig? Fuvallatkönnyű elmarasztalások, bírságok, ítéletek, vagy semmi. Márpedig bármennyire is szőnyeg alá akarják söpörni, bagatellizálni ezeket az eseteket, a tényen nem változtat: hagyták kiszabadulni a legsötétebb nacionalizmus szellemét a palackból, és a jelek szerint a legkisebb szándék sincsen arra, hogy bár megpróbálnák visszagyömöszölni azt. Csakhogy a társadalom egészében egyre erősödő szélsőséges hangulat hatására e szellem lassan, de biztosan egy növekvő, erősödő szörnnyé változott, amelyet lehet, hogy már meg sem tudnak állítani. Ha egyáltalán akarják.

Fotó: Facebook / FC Universitatea Cluj