Mert spórlás van minden fronton, reform viszont nincs, egyelőre a láthatáron sem – Ilie Bolojan száznapos tevékenységi mérlegéhez ez is hozzátartozik. Ennél nagyobb baj azonban, hogy a kormány, de leginkább a miniszterelnök képtelen felmutatni bármiféle stratégiát vagy legalább halvány elképzelést arról, miként kap majd erőre a gazdaság. Kétségbeesett, sőt, inkább esztelen spórlásnak tűnik az, amit most tesznek, mellyel sok esetben több kárt okoznak, mint amennyi hasznot várni lehetne az intézkedésektől. Jelenleg ugyanis az adóemelések nyomán a vásárlóerő és a reálbérek máris csökkenésnek indultak, és a román gazdaság egyik motorja, a lakossági fogyasztás már a július-augusztusi adatok szerint is bedöglött. Magyarán: az emberek kevesebbet tudnak vásárolni, mert minden megdrágult, miközben jövedelmük nem nőtt. A fogyasztásra erőteljesen támaszkodó román gazdaság számára ez önmagában is óriási csapás – a kormány legutóbbi intézkedése pedig alighanem kegyelemdöfés, hiszen leállították a növekedés másik lehetséges motorját, az állami, önkormányzati beruházásokat. Ezzel talán-talán sikerül elérniük, hogy a deficit a Brüsszelben kialkudott 8,4 százalék alatt maradjon, az viszont szinte biztosra vehető, hogy gazdasági növekedés idén nem lesz, legjobb esetben is csak stagnálás várható. A magas inflációval párosulva ez a rettegett stagfláció állapotát hozza el, amikor nincs gazdasági növekedés, cserébe viszont minden egyre drágább: az életszínvonal romlásának legbiztosabb receptje ez.

Teljességgel érthetetlen a kormány stratégiája annak tükrében is, ami 2009–2010-ben történt, amikor a gazdasági válság idején ugyancsak drasztikus megszorításokra készült a Traian Băsescu által nem is annyira a háttérből irányított Emil Boc-féle kabinet. Áfaemelés, fizetéscsökkentés, mindenféle költségcsökkentés dacára akkor a beruházásokat nemhogy nem állították le, de igyekeztek felpörgetni azokat, tudván, hogy azzal meg lehet őrizni a munkahelyeket, és olyan fejlesztéseket lehet megvalósítani, amelyek később bevételeket generálnak. Volt tehát legalább valamiféle stratégiája az akkori országvezetésnek arra, hogy a megszorítások után miként lehet felpörgetni a gazdaságot, valamiféle perspektívát felvillantottak a megszorításokat elviselni kénytelen polgároknak.

Bolojanék intézkedéseinek ez a legnagyobb hiányossága: még csak utalásszerűen sem beszél senki arról, hogy miként lehelnek életet a gazdaságba, nem látszik tehát a fény az alagút végén.

Fotó: gov.ro