Az év második terméscsúcsa, az októberi gombaidény igazi fajgazdagságot és bőséget hoz magával. Ősz derekán bárhol esélyünk van gombával találkozni: nemcsak az erdő, hanem a legelő, kaszáló is adakozó kedvében van, de persze a városban is megcsodálhatjuk őket.
Mezei csiperke (Agaricus campestris)
A kalap közepes méretű, ritkán éri el a 10 cm nagyságot, felülete selymes-szálas, egyszínű vagy ritkábban barna pikkelyes. Szárazabb időben cserepesen felszakadozó, kissé sárgulhat. A lemezek fiatalon üde rózsaszínűek, idővel, mint minden csiperkének, barnulnak. A tönk többnyire egyenletesen vastag, a gyengén fejlett, múlékony gallér alatt pelyhes. Húsa a kalapban viszonylag puha, törékeny, kellemes (de nem ánizs vagy keserűmandula) illatú. Sérülésre, vágásra nem vagy csak gyengén vörösödik. Többnyire nyílt, tápanyagban gazdag, trágyázott füves területeken terem. Egyes gombás könyvekben kerti csiperke néven is szerepel.
A Sepsiszentgyörgy melletti legelők gyakori, jellegzetes gombája, amely a tehenek, juhok, lovak mellől néha bemerészkedik a lakóövezetekbe is. És nemcsak a város peremén lévő, a réttel szomszédos utcákban (mint például a Lósy-Schmidt Ede vagy az Oltmező utca), hanem olykor még a központi övezetben (az Erzsébet park több pontján, a Kós Károly utca mentén) is megjelenik, a város forgatagába betévedt vidéki látogató benyomását keltve. Termőideje hosszú, májustól egészen november végéig terjed. Két nagyobb termési hullám jellemzi: a május végi – júniusi eleji, valamint az őszi. A városban a legtöbb előfordulási adatot októberben jegyeztem fel.
A megfigyelések túlnyomórészt csak egy-két példányra vonatkoznak, tömeges megjelenését még nem tapasztaltam urbánus környezetben. A városon kívül azonban 25–30 méter átmérőjű boszorkánykörei sem ritkák. Itt általában a mezei szegfűgombával vagy nagyspórás rokonával (A. crocodilinus) osztja meg termőhelyét.
Ehető, ízletes, közkedvelt gomba. A mezei szegfűgombával együtt a kezdő vagy az alkalmi gombászok iskolafaja. Annyira népszerű, hogy a környékbeliek közül kevesen mondhatják el, hogy legalább egyszer nem gyűjtöttek belőle. Ha nem máskor, hát valamelyik kirándulás vagy városvégi flekkenezés alkalmával.
Nagyon hasonlít rá a termesztett, jóval fejlettebb gallérú, kétspórás csiperke (A. bisporus), amelynek jelenléte szintén valószínű Sepsiszentgyörgyön. Kellemes gombaillatú, nem sárguló húsa nagy segítség a gombász számára elkülöníteni színváltó, vegyszerszagú testvéreitől. Itt főképp a gyakoribb karbolszagú csiperkére (A. xanthodermus) gondolok, ami olykor belekerül a csiperkét gyűjtő gombász kosarába. Ez utóbbi inkább rossz ízű, mint mérgező faj. Különösebben nem veszélyes, enyhe lefolyású gyomorbántalmakat, esetleg gombaundort okozhat.
Farkas János
