Elfogadta Kézdivásárhely tanácsa azt a határozatot, amely lehetővé teszi, hogy az Ecaterina Imob nevű cég öt év alatt fizesse ki a város felé fennálló adósságát. Az említett cég a tulajdonosa az egykori csavargyárnak, jelenleg ez a vállalkozás a céhes város legnagyobb adósa.
Kérem, fogadják el ezt a határozattervezetet, mert nagy segítséget nyújt nekünk – kérte a tanácstagokat Bokor Tibor polgármester a legutóbbi testületi ülésen. A tervezet arra vonatkozott, hogy az Erdély Ede holdudvarához tartozó, az egykori csavargyár megmaradt vagyonrészeit birtokló Ecaterina Imob nevű cég öt év alatt törleszthesse a város felé fennálló, az évek során 1,3 millió lejre duzzadt adósságát. „Sikerült megegyezni a cég tulajdonosával, vállalta, hogy az összes adósságot a napi büntetőkamatokkal együtt öt év alatt kifizeti. Mi is egy tehertől szabadulunk meg, a pénz jól jön, és az sem mellékes, hogy ily módon a számvevőszék sem néz csúnya szemekkel” – indokolta a döntés szükségességét a városvezető.
Tankó Sándor önkormányzati képviselő részéről felmerült egy kérdés: mi történik abban az esetben, ha mindezek ellenére sem fog fizetni a cég? „Kénytelen lesz, mivel semmiféle adásvételt nem tud enélkül eszközölni. Az adósság be van terhelve a telekkönyvekre, tehát ha el akar adni valamilyen épületet, akkor muszáj kifizetni az adótartozást, mert anélkül nem tehet semmit. Így történt a gyárral szembeni garzon esetében is: amikor értékesíteni akarta, ki kellett az adókat fizetni. Ha nem fizet, egyszer valakinek csak kell majd, anélkül meg van kötve a keze” – mondotta Bokor Tibor.
A kézdivásárhelyi csavargyár (régi nevén MTS Rt.) a privatizálási folyamat legviharosabb története a céhes városban. Az 1970-ben beindított üzem Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb csavargyára volt. Dolgozott a cernavodăi atomerőműnek és a piteşti-i Dacia-gyárnak, a termelés jelentős része pedig külföldön talált vevőre. A gyár többségi tulajdonát 1999-ben vásárolta meg Erdély Ede vállalkozó, aki egy jó ideig működtette is az üzemet. Hamarosan azonban a gyár korábbi vezetősége által a hitelezők felé kibocsátott egymillió dolláros váltóra (ebből állítólag kettő is létezett – szerk. megj.), illetve a nyersanyaghiányra hivatkozva 2004-ben lakatot tett a gyárra, az alkalmazottakat elbocsátották. A gyár adósságát korábban is próbálták behajtani. 2009-ben Rácz Károly akkori polgármester még „csak” 350 ezer lejes hátralékot próbált kicsikarni, akkor a gyárat a Brassóban bejegyzett Sigur Construct General Kft. menedzselte, vezetője-tulajdonosa Ambrus Ferenc volt. A tulajdonjog azonban 2009 augusztusában átkerült a Sigur Construct General nevéről a Sigur Imob Kft. nevére, amelynek a tulajdonosa Marcela Ţăndărică, Erdély Ede élettársa volt. A város a 350 ezer lejt egy 4,5 hektáros csarnokra kivetett jelzálog révén akarta behajtani, de hamar kiderült: annak értéke tízmillió lejben van megállapítva, az árverést pedig törvénytelennek minősítették.
Az üzemben később a Valkes cég működtetett kábelgyártó sort, de az egyik csarnokban diszkó is működött, amelyet a helybeliek nagyon találékonyan olajosnak „becéztek”. A gyárral sokáig pereskedett a Csavargyár Megmentéséért Egyesület, ám a szerteágazó jogi eljárásnak mindeddig semmi eredménye nem lett.
