Ritka szerencsés pillanat a tegnapi, hiszen egy, a világot káprázatos érzékenységgel figyelő, utazó író arcéle villant, kit, mint mondja, a véletlen vezérel, úgy kerül helyszíneihez közel, hogy nem mond nemet az emberekkel való találkozásra. Érdekli sorsuk, szegénységük, a magyarországi zalai parasztok világától egészen a kínai emberig. Utóbbiakban ottjártakor az utolsó működő ókori birodalom továbbéltetőit vélte felfedezni, közöttük az egyik, megtudván, hogy magyar, Petőfi klasszikus sorait – szabadság, szerelem, e kettő kell nekem – mondta el neki kínai nyelven. Azt is tapasztalhatta, mongolok, japánok, kínaiak egyaránt kíváncsiak a magyarokra. Krasznahorkait kíváncsisága mellett nyughatatlansága vezérli a világban, ebben a pillanatban egész gondolatvilága közepén a Szent Anna-tó húzódik, azt kell látnia. Volt bányász, éjjeliőr, népművelő, ebben a környezetben fogant Sátántangó című első regénye, újabban többnyire Berlin nyitottságában él. Meglátni azt, ami értelmet adhat az életnek – írja, vallja. És hogyan lehet ezt ily alapossággal? Sokáig, türelemmel kell nézni – válaszolja. 

(Mózes László tudósítása a Háromszék 2010. október 20-i, szerdai számában jelent meg)