A hazai és nemzetközi szakértők által javasolt védelmi intézkedések közül eddig csak egyetlenegyet valósítottak meg, a Korond-patak csőbe zárását, a többi – a meder lebetonozása, a patak teljes elterelése és ideiglenes víztározók kialakítása a bánya fölötti részen – el sem kezdődött, ahogy a parajdi vendéglátósok sem kapták meg az ígért segítséget a kormánytól, habár igazán rossz nyaruk volt. A kilátásaik sem jobbak, legalábbis egyelőre: a régi bánya már biztosan menthetetlen, újat a teljes védelem kiépítése nélkül aligha fognak nyitni, a másféle idegenforgalomra való átállás pedig időbe telik. És csak magukra, legjobb esetben a helyi és megyei önkormányzatok támogatására számíthatnak, mert a központi hatóságok megfeledkeztek róluk: mindeddig még a kormányfő ellenőrző testületének jelentése sem készült el, és senkit nem vontak felelősségre az államot ért óriási kár miatt (nem csupán a bánya elárasztása miatt kieső jövedelem tartozik ide, hanem az ivóvízellátás kapcsán felmerült költségek és a Kis-Küküllő kipusztult élővilága is), a vízügyi vezérigazgatót is inkább a fel nem használt európai uniós támogatások miatt menesztették, Parajdot csak ráadásként rótták fel neki. 

Júniusban egymást érték a miniszteri helyszínelések és ígéretek – még a frissen megválasztott Nicușor Dan államfő is odalátogatott –, a nagy nyilatkozatokat azonban nem követték gyors és határozott lépések, még az állami sókitermelő társaság, a Salrom igazgatóját sem sikerült leváltani. Emiatt perre is megy a gazdasági tárca a cég vezetőtanácsával, mert annak ki tudja, hogyan kinevezett tagjai nem hajlandóak napirendre tűzni a felettes szerv kérését, azaz évekbe is beletelhet, amíg a Bolojan-kormányra szintén orroló „független” igazságszolgáltatás ítéletet mond. Ha el nem húzódik ez is az elévülésig, ahogy az szinte tízezer más nagy horderejű üggyel történt az utóbbi időben.

A bűnösök azonosítása és komoly elszámoltatása (a lefokozásuk nem az) azt mutatná, hogy a román állam nem pusztán egy zsák, amelyből a közel ülők tetszésük szerint markolhatnak vagy tékozolhatnak, hanem egy olyan szerkezet, amely az emberekért működik, megvédi őket és a természetet is, nem huny szemet a tízezrek életét megrontó mulasztások, trehányságok, törvényszegések fölött. És ami ennél is fontosabb: a hirtelen odavetett mentő­övek (például a drága és szennyező sótalanító berendezések) helyett tartós megoldásokat és forrásokat kínál a már elveszett megélhetés és tönkrement környezet visszanyerésére.

Egy ilyen szemléleti és gyakorlati változásra vár nem csupán a Sóvidék és a Kis-Küküllő mente, hanem az egész ország, mert ez jelezné, hogy a hatalmon levők helyesen használják a rendelkezésükre álló eszközöket; úgy is mondhatjuk, hogy ez lenne az a reform, amelyet a  választók látni szeretnének.

Diana Buzoianu környezetvédelmi és Radu Miruță gazdasági miniszter Parajdon, egy hónappal a bánya elárasztása után. Fotó: Facebook / Radu Miruţă