A találkozó résztvevői hét erdővidéki faluból sereglettek össze azért, hogy megmutathassák másoknak is székely ruháik szebbnél szebb darabjait, azt az általuk hűen őrzött kulturális örökséget, amely ma is a székely identitástudat meghatározója, a velünk élő múlt emlékeket idéző, lelkeket simogató hagyatéka. 

Bibarcfalva, Bardoc, Erdőfüle, Felsőrákos, Kisbacon, Székelyszáldobos és a házigazda Vargyas idősebb és fiatalabb, népviseletbe öltözött lakói, akik eljöttek a találkozóra, Homoród menti zenészek muzsikaszójára gyülekeztek a kultúrotthonnál, majd az unitárius templomig vonultak, ahol ünnepi istentiszteleten vettek részt. 

Ilkei Árpád lelkész már a prédikációja alapjául vett bibliai igével is arra intett, vigyázzunk örökségünkre, örökségül kapott népviseletünkre. „Az Úr őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet!” – hangzott a Királyok könyvéből felolvasott bibliai vers, utalva azokra, akik a mai idők szavához igazodva tán túl könnyen (és felelőtlenül) válnak meg elődeik rájuk hagyott javaitól. Prédikációjában kifejtette: bár a székely harisnyát is felváltotta a divatosabb farmernadrág, azoknak van igazuk, akik a harisnyát mégis előveszik olykor a fiók mélyéről, és magukra öltik, nem mondanak le róla. „Mert amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemond, annak visszaszerzése mindig nehéz s mindig kétséges” – idézte Deák Ferenc, a nemzet bölcsének szavait a lelkész.

Az istentisztelet zárómozzanataként a helyi unitárius dalkör énekelt, annak végeztével pedig a találkozó résztvevői visszamentek Vargyas szépen felújított kultúrotthonába, ahol terített asztal mellett folytatódott a találkozó. Ünnepi beszédet mondott Imets Lajos, Vargyas község polgármestere, Lakatos Csilla muzeológus, Erdővidék Múzeumának munkatársa és Mihály János történész, a Hargita megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársa, akinek szerkesztésében egy igényes kivitelezésű alkalmi kiadvány is megjelent a találkozóra. Ebben többek között Erdővidékről, Vargyas múltjáról, környezetéről, múltbeli népszokásairól, erdővidéki népi mesterségekről olvashattunk. A kultúrotthon falain ugyanakkor az Őseink viseletben című fotókiállítás képei voltak láthatóak. 

Vargyasiak mutatják be székely viseletüket, előtérben Dimén Levente földrajztanár és Ilkei Árpád unitárius lelkész. Fotó: Böjte Ferenc

Lakatos Csillának többen köszönetet mondtak a találkozó létrejöttét szorgalmazó fáradozásáért, Imets Lajos polgármester Erdővidék büszke, székely gyökerű közösségeként üdvözölte a találkozó résztvevőit, és külön köszöntötte a Vargyas testvértelepüléseiről érkezetteket is. Következett a népviselet-bemutató, melynek során a találkozón részt vevő települések képviselői színpadra vonultak és bemutatták székely viseletük jellegzetességeit. Itt a felsőrákosiak kerepines lájbijától, szabados kurtijától és faolajas kendőjétől kezdve egészen a vargyasiak csizmájáig sok mindent láthattunk, és sok mindenről hallhattunk érdekességeket. Rajtuk kívül bemutatkoztak Bibarcfalva, Bardoc, Erdőfüle, Kisbacon és Székelyszáldobos székelyruha-őrzői is. Többen régi és újabb, féltve őrzött, öröklött vagy maguk készítette ruhadarabokat, például hárászkendőt, fejkendőt vagy hímzett zsebkendőt hoztak el, tudatosítva a jelenlevőkben, hogy olyan kincsek birtokosai, amelyeknek igazán nem is az anyagi, hanem inkább az eszmei értékük a megfizethetetlen. Részt vett a találkozón Dimén Levente vargyasi származású földrajztanár is, aki lapunknak külön is bemutatta viseletét: „A harisnyám két régi vargyasi harisnya alapján készült, éspedig a vén Sütő Béla és Pál Lajos (vagy ahogy a faluban ismerték, Mára Laji) harisnyái alapján. Ő volt talán a faluban az egyetlen ember, aki minden alkalommal székely harisnyában jelent meg a templomban. A mellényem is a vén Sütő Béla mellénye alapján készült, csak az övének a spitze (a mellénynek az alsó éle) sokkal hegyesebb volt. Az első székely tarisznyám szétszakadt, a jelenlegit, amit hordok, Balogh Márika nénitől kaptam 1992-ben. Azóta van meg az a durva posztóból készült székely tarisznyám.”

A találkozó ünnepi műsorral folytatódott: fellépett a 2007-ben alakult Vargyas Néptánc­csoport és a vargyasi unitárius egyházközség dalárdája. A vendégeknek végül a helyiek töltött káposztát szolgáltak fel, távozás előtt pedig sokan kifejezték reményüket, hogy a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület által a vargyasi polgármesteri hivatal és a vargyasi unitárius egyház közreműködésével első alkalommal megszervezett találkozónak lesz még folytatása, a székely ruhát pedig a továbbiakban is számosan viselik majd büszkeséggel.