Ugyancsak a tapasztalat szerint, ha meg is találják, úgysem lesz semmi bántódása, mert arra hivatkozhat: nincs itt szükség arra, hogy az Ébredő (magyar) szabadság kezében tőrrel harcoljon, hisz Romániában amúgy is igen sok szabadságuk van a magyaroknak.

Kíváncsian várjuk, hogy a Kolozsvári Universitatea szurkolói kapnak-e valamilyen büntetést, mert Hargita megyében több székely zászlót is letéptek, és biztosan nem újrahasznosítási célból, mint a bronztőrt. Még dicsekedtek is vele, mert – mint írták egy bejegyzésükben – azzal meg akarták védeni „a népünket és a történelmet”. Hát bizony ezért nem lehet őket megbüntetni, hanem valami kitüntetést kellene nekik adni, bár az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor fenekedett ellenük.

Közben az államelnök, Nicușor Dan sokak csodálkozása ellenére (egyelőre?) nem vett maga mellé kisebbségekért felelős elnöki tanácsadót. Bár nem mondta, de biztos azért, mert a kisebbségek – legalábbis a magyar – felelős magáért, hiszen felelősségteljesen támogatta őt is a választásokon, és annak képviselete, az RMDSZ támogatja a román kormányt is. Ebből is kitűnik, hogy nem kell a magyaroknak tanácsadó, tudják ők, hogy hol a helyük mint másodrendű állampolgároknak. Viszont a román diaszpóráért egy államtanácsos és még egy tiszteletbeli tanácsos (Eugen Tomac) is felel. Tomac jól tudja képviselni a romániai magyarokat is, hiszen még a korábbi Dăncilă-kormány idején is megmondta, hogy a román nyelv is az Európai Unió hivatalos nyelve, és minden állampolgár számára –nemzetiségétől függetlenül – „megtiszteltetés” kell hogy legyen, amikor azt használhatja a román állami intézményekben, és szerinte „a Dăncilă-kormány gyakorlatilag megpróbálta második hivatalos nyelvvé tenni a magyart, ami elfogadhatatlan”. Hát kell ezek után más, jobb kisebbségi tanácsadó?

De térjünk vissza Aradra, a tőrlopás helyszínére, ahol várható, hogy ismét ellopják, ha a régi helyére újat tesznek. Csak abban reménykedhetünk, hogy nem azért emelték el a harci szerszámot, hogy a szobrot bántsák vele, hanem csak azért, hogy színesfémként értékesítsék. Ezért most egyszerre több példányban kellene legyártani, csak épp nem bronzból, hanem például műanyagból. Ezt fel kellene tüntetni a szoborcsoport talapzatán, és akkor a színesfémtolvajok biztosan megkímélnék (hacsak nem bevallottan hazafias célból hajtanák végre cselekedetüket).

Aradon Kelemen Hunor nem beszélt a tőrlopásról, de mondott más érdekes dolgokat: azt, hogy a költségvetési deficit csökkentésére hozott intézkedések ellenére nemhogy csökkentek volna az állami kiadások, hanem a közszférában még nőttek is a bérköltségek a fizetéseket szabályozó hatályos törvények következményeként. De a törvényhozás nem a parlament dolga, ahol többségben vannak a kormánypártok? Az igaz, hogy még ott van az alkotmánybíróság is, amely nem tűrhet mindenféle törvényváltoztatást, mert annak esetleg még a tagjai is kárát láthatják.

Ilyenkor a nehéz örökség meséjét szokás elővenni, és Kelemen ki is fejtette: a mostani kormánykoalíció nehéz örökséget vett át a volt szociáldemokrata–nemzeti liberális (PSD–PNL) kormánytól kilenc százalékot meghaladó államháztartási hiánnyal. De hát ez a mostani kormányzat nem ugyanaz, mint a régi? Nem ők főzték vajon azt, amit most vonakodnak megenni? Pedig a megevésben ott az RMDSZ is, hogy segítsen (pedig 2023-ben úgy kirakták a kormányból, mint a cicát…), és még az USR is.

Azt is mondta, hogy az eddig foganatosított lépések indokoltak voltak, de ezek nem reformok. A reform digitalizációt (ami nálunk helyben is jól megy, mert már nem lehet készpénzzel parkolást fizetni), jobb közszolgáltatásokat, hivatalok, intézmények összevonását, hatékonyabbá tételét jelenti.

Mindezeket szívrepesve várjuk.

Megemlékezés az aradi Szabadság-szobornál október 6-án. Fotó: Facebook / RMDSZ