Harmadszor emlékeztek Sipos Gyulára, a hős katonára vasárnap a kézdimárkosfalvi református templomban. Ennek külső falán két esztendővel ezelőtt az egyházközség presbitériuma az Erdélyi Vitézi Rend (EVR) Kézdiszéki Kapitányságával közösen emléktáblát állított a falu jeles szülöttjének, Sipos Gyula altábornagynak, Isonzó és Doberdó hősének, a Magyar Királyi Székesfehérvári 17. Honvéd Gyalogezred parancsnokának, aki e kis mezőföldi faluban született 153 évvel ezelőtt, 1872. szeptember 20-án, és akit az utókor méltatlanul elfelejtett.
A megemlékezésen Beke Ernő, az Erdélyi Vitézi Rend Kézdiszéki Székkapitányságának tiszteletbeli székkapitánya és Baricz-Jakab István megbízott székkapitány öt rendtársával együtt vett részt.
Az esemény ünnepi istentisztelettel kezdődött. Papp Zsolt református lelkipásztor igehirdetésében megemlékezett Sipos Gyuláról is, követendő példaként emlegetve őt.
Az istentisztelet végén Beke Ernő tiszteletbeli székkapitány ünnepi beszédében ismertette Sipos Gyula életútjának főbb állomásait: 1914. október 15-én alezredesként a brassói 24. honvéd gyalogezredhez került, onnan a frontra vezényelték. 1915-től a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred parancsnoka volt és az első isonzói csatától az első világháború befejezéséig az olasz fronton harcolt, az ezrede élén maradt, az összeomlást követő felfordulásban pedig nem kis nehézségek árán rendben hazavezette ezredét az olasz frontról Székesfehérvárra, és ott 1918. november 19-én szabályosan le is szerelte embereit. Az ezred mintegy 150 kilométernyi gyaloglás után Villachban (Ausztria) szállt vonatra, minden akadály nélkül jutott át a határon és a déli vasút vonalán, Csáktornyán keresztül érkezett haza Székesfehérvárra. Abban az időben ez rendkívüli teljesítménynek számított, ami csak a parancsnok iránti bizalom és hűség alapján történhetett meg. Még a világháború alatt felállíttatta az ország első háborús emlékművét. Horthy Miklós kormányzó Arany Vitézségi Érdemérmet adományozott neki. Sipos Gyula részt vett egy ideig Stromfeld Aurél vezérkari főnök irányítása alatt a Tanácsköztársaság harcaiban, 1920-ban internálták, de katonai kitüntetéseire való tekintettel nem bántották, 1946. április 1-jével nyugállományú altábornaggyá léptette elő Tombor Jenő vezérezredes, honvédelmi miniszter javaslatára Szakasits Árpád köztársasági elnök. Nyugdíjasként élt Budapesten 1959. október 9-én bekövetkezett haláláig – tudtuk meg Beke Ernő ismertetőjéből.
„Egy ilyen hősre, mint márkosfalvi Sipos Gyula altábornagy, példaképként lehet fölnézni. Bármelyik falu vagy város nagyon büszke lenne egy ilyen tiszteletre méltó karriert befutó katonatisztre” – hangsúlyozta Beke Ernő, s javasolta, hogy az EVR vezérkarának támogatásával és a Kézdiszéki vitézi állomány ügyintézésével, a kézdimárkosfalvi lakosok hathatós segítségét kérve, közadakozásból állítsanak mellszobrot Sipos Gyula altábornagynak. A javaslatot elfogadták, és a pénzadományok begyűjtésével Barabás Ferencet bízták meg. „Én bízom abban, hogy e nemes kezdeményezést a kézdimárkosfalvi lakosokkal közösen dűlőre tudjuk vinni” – mondotta a tiszteletbeli székkapitány.
A templom előtt Papp Zsolt tiszteletes imája után az Erdélyi Vitézi Rend Kézdiszéki Kapitánysága, az egyházközség presbitériuma és a faluközösség képviselete megkoszorúzta az emléktáblát. A koszorúzás után a résztvevők elénekelték a magyar és a székely himnuszt. A családias hangulatú ünnepség a művelődési otthonban szeretetvendégséggel ért véget.
