Székelyföldön az első iskolákat az egyházak alapították, ahol alapfokú oktatási tevékenység kezdődött el. Századokon át ezekben az iskolákban tanultak meg írni, olvasni, később számolni az adott helységben élő gyermekek. A felekezeti iskolákban az általános műveltség mellett a valláserkölcsi nevelés volt a legfontosabb tanítási elv, itt fejlesztették ki az egyházias szellemet, a hitéletben való gondolkodást.
A tanítás kezdetei
A háromszéki szabad székelyek körében hamar elterjed az iskoláztatás igénye két okból is: egyrészt kitörés lehetőségét jelentette a szegény sorsból, másrészt a határokat védő székely katonáknak kötelező volt az írás és olvasás ismerete.
Nem maradt fenn sok adat a székelyföldi iskolák időrendi létezéséről. Az első leírás 1429-ből származik, mely egy Hidvégen élő Mihály nevezetű iskolamesterről és egy előpataki János tanítóról tesz említést.
Felekezeti iskola
Bizonyított tény, hogy Gidófalván a XVI. század közepétől volt tanítás. Ismerjük az első tanítókat is: Fábián (rector) nevét egy 1543-ban kelt okiratban, Szászvárosi Bertalan nevét pedig egy 1586-os okiratban említik.
1668-ban a nagyenyedi kollégiumban végzett diákok is tanítottak Gidófalván. Az 1670-es évek elején Vásárhelyi Jakab, aki a falu első református lelkipásztora volt, olyan színvonalas felekezeti iskolát igazgatott, melynek hírére a környék nemesei is itt taníttatták gyermekeiket.
Herepei János Gidófalva deákos végzettségű fiai a XVII. századba című cikkében írja: „Gidófalva egyike Háromszék azon helységeinek, ahonnan kisközség létére is aránylag a legtöbb tanult ember került ki. Erre nem csekély mértékű befolyással lehetett az a helyzet is, hogy iskolája maga is mindig jó hírnévnek örvendett. Ezt látjuk hidvégi Nemes János naplójának 1673. szeptember 11-i feljegyzéséből is, amelyben arról emlékezik meg, hogy a gidófalvi iskolába viszi gyermekeit. Tehát azok a környékbeli szülők, akik fiacskáikat komoly tanulásra szánták, miként Nemes János, Háromszék nagy tekintélyű főkapitánya is, mielőtt az enyedi kollégiumba adták volna be őket, az alapismereteket elsajátítandó, előiskolául a gidófalvi iskolát választották.”
A tanítók
Ismerjük azoknak az úttörő felekezeti tanítóknak a nevét, akik gidófalvi felmenőinket tanították 1924-ig, amikor végérvényesen megszűnt a felekezeti iskola: Fábián rector, Szászvárosi Bertalan, Szabó Jakab, Zágoni Tamás, Szentgyörgyi Mihály, Baczoni Ferenc, Jantsó Sámuel, Imreh János, Vitályos László, Demeter Dávid, Kovács Dániel, Veres László, Serester Lukács, Szőcs András, Vass Dénes, ifj. Vass Dénes, Nagy Ferenc, Bartha Sámuel, Nagy Endre, Márton József, Orbán László és lánya, Róza.
A leírásokból tudjuk, hogy volt olyan időszak, amikor a lelkészek is tanítottak, majd tanítók, akiket az egyház alkalmazott, de nem volt oklevelük, és végül olyanok, akiknek oklevelük volt. Néhány régi leírásból megtudjuk, hogy a lány és fiú tanulóknak külön tanítójuk volt: „Sepsi Gidófalva ref. Egyházunkban fiú és lány iskola köteles növendékeink az 1873/74-ik tanév végével május 25-én állottak vizsgát – a fiuk rendes tanítójuk, Vass Dénes vezetése alatt dicséretes eredménnyel – a lánykák szintén rendes tanítójuk, Nagy Ferenc vezetése alatt, jó eredményt kellő sikerrel” (Magyari Károly, református lelkész).
Az iskolát tehát a helyi református egyházközség alapította és a falu közössége tartotta fenn. Később az iskola a paplakhoz tartozó épületben volt, itt alakították ki a tantermet, és a tanköteles gyerekeket az énekvezér (kántor), illetve az egyházközség által fizetett okleveles tanító tanította.
A régi leírásokban a tanítókról a nevükön és tanítási éveiken kívül nem maradt ránk bővebb leírás. Néhány kivétel azonban mégis akad.
Vass Dénes
Magyari Károly lelkész szolgálati ideje alatt (1865–1902) egy 1871. október 1-jén írt iskolaszéki jegyzőkönyvből megtudjuk, hogy mivel az addigi tanítójuk nyugalomba vonult, az iskolaszék bizottmánya felkéri Magyari Károly lelkészt, hogy három hónapig vállalja el a tanítást. A lelkész elvállalja, viszont az ugyanez évben december 30-án kelt Átadási jegyzőkönyv szerint 1871. november 30-án Vass Dénes törvényesen megválasztott iskolatanító „állomását elfoglalta”.
Magyari Károly tiszteletes a következő iskolai taneszközöket adta át Vass Dénes tanítónak Apor Zsigmond jegyző és Kövér Mózes bíró jelenlétében, akik az átadás tanúi voltak: 1. Vezérkönyv – Gönczi, ABC Gönczi Páltól, 2. Beszéd- és értelemgyakorlatok – Nagy Lászlótól, 3. Természetrajz – Báthory Nándortól, 4. A tanító az iskolában – Környei Jánostól, 5. Polgári jogok – Környei Jánostól, 6. Egy földgömb (a déli sarknál betörve), 7. Magyar Szent Korona Országtérkép, 8. Európa térképe, 9. Számológép 100 golyóval, 10. Ismeretrajzi ábrák, 16 darab, 11. Fali olvasótáblák – Gönczi-féle, 12. Fekete tábla, 2 darab, 13. Ülőpadok, 14. Számtani példatár – Emerczy Géza dr. és Kárpáti Endre.
Vass Dénes énekvezér addig marad a felekezeti iskola tanítója, amíg az egyház iskoláját a községnek átadja (1895).
Egy 1903/4. tanévi statisztikából, amelyet Jakab József gidófalvi lelkész foglal össze, arról értesülünk, hogy Vass Dénes énekvezér az állami iskolában egyházi énekeket tanított heti egy órát a tanulóknak „jó eredménnyel”.
Annyit még jegyezzünk meg Vass Dénes tanítóról, hogy felesége Kövér Ilona volt. Gyermekeik: Albert, Dénes, István, Géza, Ilona, Béla és Pál. István, Géza és Béla az első világháborúban védte a hazát, ahol megsebesültek, fogságba estek, de sikerült hazatérniük. Béla Zalánban volt tanító, Albert és Dénes Gidófalván, Pál fia pedig Turkán (Galícia) vesztette életét, ott is temették el.
Az iskola életének alakulása
1568-tól 1887-ig a felekezeti iskola egy tanítóval működött Gidófalván. 1887-től 1895 júliusáig két tanerős volt a felekezeti iskola. 1895. július 12-től a községi, majd a magyar állami iskola is két tanerős volt az 1918-ban bekövetkezett impériumváltásig. Az 1919-ben felállított felekezeti iskola egy tanerős volt, mert mellette a román állam is felállította a magyar tannyelvű állami iskoláját.
1895-ben Csánky Viktor m. kir. tanfelügyelő, aki Székelyföldön az állami iskolákat szervezte, ezt írja jelentésében: „A gidófalvi ev. ref. egyház iskoláját most adja át a községnek, a községi iskola szervezése folyamatban van.”
1899-ben 144 volt az állami iskola tanköteles tanulóinak a száma, melyből 139 járt iskolába. Tanítók Bitai György és Orbán László voltak.
1901. február 18-án megjelent a Székely Nemzetben egy köszönetnyilvánítás, amelyet Étfalvazoltán és Gidófalva közössége tesz az akkori magyar földművelésügyi miniszternek (Darányi Ignác), aki „120–120 gazdasági kiadványt tartalmazó Népkönyvtárat és azok szekrényére 40 koronát adományozott, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszternek (Wlassics Gyula), mert a népnevelési terhét a községről levette és építkezésre utalt 4770 koronát”.
Ugyancsak itt tudjuk meg, hogy Bitai Kálmán és Kátai György tanítók a gidófalvi állami iskola egyik termében sikeres kulturális estélyt szerveztek, melynek bevételét egy harmónium beszerzésére fordították.
Egyik jelentésében Erdős Gábor gidófalvi lelkész írja, hogy 1899-ben a református egyház, amikor iskoláját a községnek átadta, átadta a tanoda bútorzatát, felszerelését, a telket és az épületet, az iskola erdőingatlanát és alapítványait is. Amikor a községi iskolából állami lett, a község is hasonlóan átadta a magyar államnak.
A román megszállás alatt
1915-ben az új állami elemi iskola épületét a magyar állam kezdte meg építtetni. Július 17-én a sepsiszentgyörgyi m. kir. államépítészeti hivatal versenytárgyalást tartott a gidófalvi állami elemi iskola építési munkáira. Nagymihály Sándor kézdivásárhelyi vállalkozó tett ajánlatot 25 133,81 korona végösszeggel, amelyet a sepsiszentgyörgyi m. kir. államépítészeti hivatal el is fogadott.
Az épület a román megszállás miatt (1918) befejezetlen maradt. Végül a román tanügyi és közigazgatási hatóság nyomására 1923-ban az új iskola építésének befejezése községi pótadóból és a község lakói kétkezi munkájának köszönhetően valósult meg. A községi pótadó abból állt, hogy a lakókra 80-tól 1200 lejig terjedő összeget róttak ki. A régi iskolaépületet (a volt felekezeti iskolát) az állam, illetve a község, amikor az új iskolát befejezte, nyílt árverésen eladta 50 ezert lejért az étfalvi református egyháznak.
A magyar református egyházközségek statisztikai adataiból és a gidófalvi népiskola 1942/43-as tanévi, Erdős Gábor egyházmegyei összesítő jelentéséből értesülünk, hogy az állami elemi iskolában a magyar nyelvű hitoktatást a román tanügyi szervek nem akadályozták, ugyanakkor az 1917/18-as tanévtől az 1924/25-ös tanév végéig saját felekezeti óvodája nem volt az egyházközségnek. 1918-ig létezett egy magyar tannyelvű állami óvoda, amely a román megszálláskor, a magyar állami elemi iskolával egy időben, 15 évi fennállása után megszűnt.
Az első világháború után az addig a magyarországi oktatási rendszerhez tartozó erdélyi iskolák román fennhatóság alá kerültek. 1918-ban Nagyszebenben megalakult a román Kormányzótanács, mely intézkedései által megkezdte a magyar állami iskolák elrománosítását.
1919. október 9-én kelt, a gidófalvi lelkészi hivatalhoz címzett levélben Grigoriu Popescu, aki az elemi iskolák ellenőre volt, tudatja egyebek között, hogy: „a hitközség az állam tantervéhez köteles alkalmazkodni”, és „amennyiben a hitközség a törvényes kellékeknek megfelelő iskolahelységgel nem bírna, és az állami iskola épületét óhajtaná e célra igényben venni, haszonbér ellenében használatra bocsátható”.
Ezzel egy időben pedig a tanítókat arra kötelezték, hogy román nyelven vizsgázzanak, és akinek a vizsga nem sikerült, megtiltották, hogy taníthasson.
Az 1918/19-es tanévben a román állam a gidófalvi magyar állami iskolát „visszaadta” az egyháznak felekezeti iskolaként, de csak egy évig, s azt is haszonbér terhe mellett.
„Főtisztelendő ref. lelkészi hivatalának – Gidófalva...értesítem, miszerint a gidófalvi ref. elemi népiskola létesítését és abban a tanítás megkezdését tudomásul veszem. Az állami elemi iskola 2 tantermét felszerelésével együtt egyelőre ideiglenesen a folyó 1919/20 tanévre 50 korona haszonbér ellenében a ref. felekezeti iskola céljaira átengedem.
Sepsiszentgyörgy, 1919. október 23. Popescu, iskolai ellenőr” – állt a levélben.
Jakab József református lelkész, a gidófalvi református elemi iskola 1921/22-es tanítási évről írt jelentéséből megtudjuk, hogy a református tankötelesek száma: 85 6–12 éves, 20 13–15 éves. Ebből a református elemi iskolában jár 25 6–12 éves tanuló, magyar tannyelvű állami iskolában jár 54 6–12 éves tanuló, román tannyelvű iskolában nem jár egy tanuló sem.
A jelentésből az is kitűnik, hogy a magyar tannyelvű állami iskolának 2 tanítója van.
Orbán László kántortanító
A gidófalvi református népiskola tanítója Orbán László volt. A református kántortanítói lakás szolgált iskolahelyiségül. Orbán László okleveles tanító 1922. május 7-től látja el az énekvezér tisztséget is, mivel Csulak Alberttől az énekvezér-teendőket megvonták.
Orbán László 1869. április 11-én született Kilyénben. Felesége a gidófalvi Jancsó Amália volt. Öt gyermekük született: Gábor, Róza, Erzsébet, László és Margit. Nagyenyeden végezte el az iskolát, ahol 1891-ben szerzett tanítói oklevelet.
Tanítói szolgálata Gidófalván: 1891. szeptember 1-től 1895. szeptember 1-ig a ref. felekezeti iskolában, 1895. szeptember 1-től 1897. szeptember 1-ig a községi iskolában, 1897. szeptember 1-től 1919. szeptember 1-ig az állami iskolánál mint igazgató-tanító, 1919. szeptember 1-től a református felekezeti iskolánál.
Iskolai hétköznapok
A református egyházközség az iskola évi költségvetéséhez 6330 lejjel, valamint 9820 lejjel járult hozzá. Ebből a tanító évi fizetése 15 400 lej volt, dologi szükségletre 250 lejt költöttek, felszerelésre 500 lejt. Átlagosan 198 tanítási nap volt, az iskolai év szeptember 12-én kezdődött és május 23-án fejeződött be.
A rendes tanításon kívül a tanulókat minden héten délutánonként szerdán és szombaton vallásórai nevelésben részesítették. Ezeket az órákat a lelkész, az énekvezér és a felekezeti tanító tartotta. Gyakorolták az egyházi éneklést, vallásórai felolvasásokat tartottak, magyar nemzeti öntudatuk erősítésére pedig Petőfi életrajzát ismertették. Házi olvasásra Koszorú füzetek, Magyar Nép, Örömhír és Magyar Remekírók című kiadványokat osztottak ki közöttük.
Böjtfő vasárnapján és virágvasárnapon a délutáni istentiszteletek keretében vallásos esték helyett vallásos délutánokat tartottak a templomban szavalatokkal, templomi énekkel nagyszámú érdeklődő, templomi közönség jelenlétében.
A lelkészi jelentésből még megtudjuk, hogy a kántori lakás állapota, melyben az iskola működött, jó karban van, de felszerelése hiányos.
1922. május 18-án megtartották a fák és állatok napját a közeli erdőben tett kirándulás alkalmával.
A vallástanítást a református felekezeti és a helybeli állami iskolában a református tanulók körében Jakab József lelkész végezte heti 4–4 órában, az énektanulást pedig Csulak Albert énekvezér teljesítette a felekezetiben heti 2 órát, az állami iskolában heti 1 órát 1922. május 7-ig. Onnan kezdve aztán Orbán László református énekvezér, tanító.
A református iskolások a református felekezeti tanító kíséretében az istentiszteletekre megjelentek a templomban, sőt, az államiba járók is, bár gyérebben – áll a lelkészi jelentésben. Ugyanakkor arról is értesülünk, hogy a két legjobb magaviseletű tanulónak és a legjobb tanulónak Apor Jánosné adományából 50–50 lej, a legpontosabb iskolában járónak pedig 10 lej jutalom adatott, és az összes tanulónak 5 liter dió és 3 liter aszalt szilva osztatott ki. Ifj. Jancsó Károly 230 lej adománya biztatásul az összes növendék között egyenlő arányban osztatott ki. Farkas N. molnárné hű fáradozásáért Orbán László tanítót ajándékozta meg 100 lejjel.
Végszó
1924. január 19-én a román állam a gidófalvi református iskolát végképp megszüntette. Az iskola bezárását a református egyházzal ugyancsak Grigoriu Popescu ellenőr közölte egy postán küldött bezárási jegyzőkönyvmásolatban. Az indokokat hat pontba foglalták. Az 1. pont így szólt: „az egész helyiség nem megfelelő iskolaépületnek”. A 6. pont pedig az volt, hogy: „soviniszta magyar”.
Gidófalvának – mint minden más székelyföldi településnek – volt, van sajátos története/történelme. Hogy ami ránk maradt, amit ma ismerünk, az sok-e vagy kevés, arra most ne keressük az egyöntetű választ. Nem is ez a lényeg. Írásomban megpróbáltam összefoglalni a gidófalvi iskola történetét, a tanítás kezdeteit hiteles adatok felhasználásával. Annak az iskolának a történetét, amelynek születése szorosan kapcsolódott a református egyházhoz. Az idő darálójában sok viszontagságon ment át ez az iskola: felekezetiből lett községi, majd magyar állami, aztán újból felekezeti, aztán jött az átkos, kéretlen román megszállás, amikor román állami lett ugyan, és tanítottak benne román nyelvet is, de magyar anyanyelvét a mai napig megőrizte. És hiszem, hogy ez még sokáig így marad. Mert őseink is hittek benne: papjaink, tanítóink, énekvezéreink, anyáink, apáink. Ők ezt hagyták ránk. S e hagyaték nem volt akkor sem és továbbra sem lesz alku tárgya.
G. Szabó Ferenc
